Egy kis téli szünet után remélem minden visszatér itt a régi kerékvágásba, sőt, azt szeretném, hogy kicsit több poszt legyen majd, vagyis ne csak szimplán főzni jusson időm, hanem közben kisérletezni is, többet fotózni, na és aztán leírni is maradjon egy félórácska még éjfél előtt. Persze van még ezen kívül jópár kívánságom az új évre, és Nektek is pont azt kívánom, mint magamnak: hogy a kívánságok váljanak valóra.
Most a szokásos ünnepi torta/műelemzés posztok jönnek, szerintem én, mint egyszerű konyhai szakmunkás, továbbá az ennél sokkal magasabbrendű munkát végző éteri alkotóművészek is igen kitettünk magunkért.
A művészi életmű meghatározó sarokkövévé vált a némileg anglomán karácsonyi rénszarvasos Sacher-performansz, ahol az évről-évre ismétlődő motívum magában hordozta az oly nehezen elkerülhető, unalomba forduló, köldöknézegetős önismétlés veszélyét. Hogy lehet mégis megismételve meghaladni emblematikus művünket?- ez minden nagy művész korszakos dilemmája. A kérdésre sokan nem tudják a választ, de itt az alkotó kitört a csapdából. Hogy hogyan? Úgy, hogy állást foglalt a sok-sok évszázad alatt már százezerszer feltett másik kérdésben: mennyiben tükrözze egy műalkotás az aktualitást és mennyiben reflektáljon a zsenit körülvevő világ valós problémáira?
A képre pillantva - és ismerve az idei december klimatikus viszonyait - mindenki tudja az alkotó válaszát.
A megújítva-megőrzés jegyében újra találkozhatunk a kompozícióban az ünnepkör-idegen nyúl figurájával, és újabb szereplők is feltűnnek a képen; a róka, mint tudjuk, az új bagoly, ráadásul a mű főtengelyébe került, a tekintetet vonzva, mintegy szembenézve a közönséggel, a katicabogárra hajazó teremtmény pedig talán a gyermekkorú közreműködőknek tett engedmény.
A kompozíció felsőrészében uralkodó sárga napkoronggal válik bizonyossá, hogy a művész nem tartozik abba a csoportba, akik szerint a globális felmelegedés csupán a háttérhatalom, az illuminátusok és a CIA megtévesztő áltudományos mesterkedése a világ feletti uralom megszerzése sötét tervének alkotóelemeként, hanem elsősorban gyermeki énünket oly sokszor (legalábbis emlékezetünk szerint) elvarázsoló fehér karácsonyokat fenyegető súlyosan romboló természeti katasztrófa.
Az alkotó mindazonáltal művével bizakodást fejez ki, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a humor, mely ennek a marcipán-reliefnek is sajátja, mindig távolságot ad, mellyel az ábrázolt probléma más síkba kerül, új értelmet és perspektívát nyer, így segítve a megoldás keresését. És mi más is lehetne magasztosabb célja a művészetnek, ha nem ez??
Torta: Sacher- recept itt.
3 megjegyzés:
Kicsit aggódtam, hogy a művész megnemértéséről lesz szó, mert azt semmiképpen nem tudnám pártolni, de a végére megnyugodtam. :)
Ezeket az írásaidat imádom, annyira jók! Reméltem, hogy idén is lesz egy ilyen!
és van még! :)
Megjegyzés küldése