Az év vége mindenkinek az összegzés és a visszatekintés ideje, így van ez az érzékeny lelkű művészek esetében is, akik azután szublimálják tapasztalataikat és a történéseket, így alkotásuk valamilyen módon mindig tükrözi életüket és érzéseiket. A klasszikus, horizontális fatörzs-ábrázolás kevés lehetőséget ad a nézőpontváltásra, holott a nézőpontváltás az alapja a megújulásnak, a friss és úttörő alkotásoknak, amelyeket azután századok múlva mérföldkövekként emleget majd az elismerő utókor.
A mostani műben az előző évhez képes ebben újabb továbblépés történt: a hagyományostól elszakadás kiemelte az objektet a horizontális unalom hétköznapi síkjából, és a figyelmet magával ragadó vertikális összefüggést tárt fel: a csonka, álló fatörzs az értelmező térben lehet a tavasszal sarjat hajtó új erdő alapja, de lehet a hosszú évtizedek óta hűen szolgáló aprító rönk is. Az előbbi értelmezést erősíti az erdő, mint őselem jelképeinek megjelenése: az alkotócsoport egyes tagjai még mindig részfeladatok tökéletesítésén dolgoznak: a gyíkszerű állat (gőte?) kidolgozása sokat fejlődött a tavalyi performansz óta, jellegében kevésbé groteszk, formai megoldása pedig igazodik a függőleges síkhoz. A törzs mellett sarjadó aljnövényzet képi világa fricskaszerűen utal a hatvanas-hetvenes évek rajzfilm klasszikusára, A vakond nadrágja c. alkotásra, tájékozottabbak pedig felfedezhetik a Hogyan akart a kutyus kicsinyekhez jutni ? vizuális hatását is.
A mű mondanivalója azonban kétségtelenül a fatörzs és a fejsze közötti viszony megfejtésében rejlik: vajon művészünk az elégedett favágó, netán a munka végeztével mosollyal homlokát törlő,eddig gyújtóst aprító családfő parafrázisát tárja elénk, vagy a farönkbe belevágott fejsze a "mindenből-és-mindenkiből @&#×*&# elegem van így évvégére" gondolatkör kifejezése?
A választ keresse meg mindenki magában, üzeni a művész; és ekkor már tudjuk, hogy ez az mű is hozzájárul ahhoz, hogy ne csak egyszerű szemlélői, hanem résztvevői legyünk, - mi magunk is belsőleg, önismerettel épülve - a teremtés folyamatának.
(recept jön) :)
A tortához kipróbáltam egy új tortakrém variációt: összeházasítottam a német vajkrémet ( a
karamelles verzió itt található) egy ganache (tejszín-csoki) krémmel: az volt a célom, hogy még egy kicsit könnyítsek a vajkrémen, de úgy, hogy a nagyon magas torta krémje ne legyen túl lágy sem, hiszen muszáj, hogy tartása legyen. A kísérlet jól sikerült, ajánlom mindenkinek, aki nagy, vagy nagyon krémes tortára vágyik: rengeteg lesz belőle, nem is édes igazán, messze lazább és alacsonyabb cukortartalmú, mint a szimpla vajkrémek bármelyike.
A tortához sütöttem két 4 tojásos, 30x32-es tepsi csokis piskótát, és egy 18 cm-es kerek formában 2 tojásból csokis piskótát. (4 tojáshoz 5 ek. cukor, 4 ek liszt, 1 ek kakaópor, 2 dkg olvasztott vaj - ez kicsit tömörebb piskótatészta, mint a szimpla.)
A két lapot 15x32-es csíkokra vágtam, de az összeállításkor derült ki, hogy így - a krémrétegekkel együtt - már tényleg túlzottan magas lesz a torta, ezért végül is csak az aljára került a félbevágott kerek lapból, a tetején csak krémmel van kiegyenlítve a felgurigázott piskótacsíkok teteje. Legközelebb magasabb kerek lapot sütök, és csak egy tepsi 30x32-es piskótát, és három, 10x32cm-es lapra vágom majd.
A felvágott piskótacsíkokat egyenletesen megkentem a krémmel, feltekertem az elsőt, ráállítottam a krémmel megkent kerek lapra, majd folyamatosan körétekertem a többi megkent lapot - ehhez kicsit több,mint a krém fele szükséges, majd egyenletesen bevontam kívülről is a krém maradékával.
A krém receptje a következő:
2,4 dl tej
14 dkg cukor
20 gr étkezési keményítő
4 dkg holland kakaópor
4 tojás sárgája
-majd a krémhez még:
30 dkg szobahőmérsékletű, puha vaj
csipet só
2 dl hideg tejszín
1 habfix
15 dkg étcsoki ( 70% felettit használtam)
A krémhez való vajmennyiséget órákkal előbb kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.
A krémalaphoz a tejet
melegíteni kezdtem. A cukrot,kakaót és az étkezési keményítőt elkevertem,
hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 8-10 evőkanálnyit.
Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és
közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor
elkezd picit bugyogni, egy perc után le kell húzni a tűzről, mert
"visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűzről levéve a mély, literes
mérőkancsómba öntöttem - muszáj, hogy
beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi mixer legnagyobb fokozatán
addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki,
mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen sima, fényes
alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.
Meg kell vári míg teljesen kihűl a (tulajdonképpen) puding szobahőmérsékletűre -
és ekkor egy perc alatt ismét jól fel kell verni a mixerrel.
Az étcsokit felolvasztottam a mikróban, 15-20 másodpercenként átkeverve, a tejszínt a habfixszel az utasítás szerint habbá vertem, és a végén belecsorgattam a langyos csokit is.
A puha vajat kanalanként adtam a mixelés közben a keményítős alaphoz, majd a lágy krémhez forgattam a csokis habot -ekkor nem úgy néz ki, mint egy megállós tortakrém, de hűtéskor a vaj és a csoki is visszadermed, ki is kell venni felvágás előtt egy fél órával a tortát a hűtőből.
