Nézzétek csak, ilyenek az igazi Segítsüti-mosolyok - mert minden pátosz nélkül: adni jó.
Az őszi Segítsüti forduló kétmillió forint felett zárt, köszönhetően a nagylelkű licitálóknak. A "sima" és a céges licit nyertesei és vigaszágasai türelemmel vártak a macaronjaikra. Ízbolygót, az egyéni licitnyertest nem kell szerintem bemutatnom, sőt, nem is tudom, mert annyi elmaradásunk volt már a legutóbbi találkozásunk óta, hogy úgy kértek fel borzasztó udvariasan az este tízkor záró étteremben éjjel fél tizenkettőkor minket a távozásra, hogy a fotózkodás teljesen elfelejtődött.
Az egyéni vigaszág nyertesét, Annát azért nem tudom bemutatni, mert a személye előttem inkognitóban maradt: arra kért, hogy a sütiket egy barátnője szülinapjára Veszprémbe juttassuk el. Így amikor a macaronok egy szép késő őszi délután megérkeztek a városba, a meglepetés tökéletere sikeredett. Eszter, bár tudta, hogy valami szokatlan történik majd délután, már el is felejtkezett róla, arra meg végképp nem számított, hogy egy vadidegen nő kezd egy nagy dobozzal a kezében magyarázni arról, hogy őt Anna küldte, és a dobozban lévő sütiket hogy kell még egy kicsit érlelni a hűtőben ízkombinációtól függően, hogy tökéletesek legyenek, sőt, még megkéri arra, hogy le is fotózhassa...
Rita a céges licit nyertesének "felbujtója": az édesapjától kapta ajándékba a macaronokat a szülinapjára a licit segítségével. Ezért úgy időzítettük a találkozót, hogy szülinapi főszerephez jussanak, és bár a licit összege a sütiktől függetlenül került jó helyre, azért nagyon örültem, amikor Rita megírta, hogy mennyire ízlettek mindenkinek.
Tavasszal itt a következő forduló, és már elindult a sokkicsi, a karácsonyi nyereményakció, aminek a részleteiről itt olvashattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése