Csokoládé-felfújt (ők csak tudják jeligére)

Merthogy nem csokizunk le egy ilyen drága alapanyagot, mint ez a Valhrona, amit jártomban - keltemben, kilós kiszerelésben az itthoni ár töredékért beszereztem, és azóta is leginkább a konyhaszekrény tetején tartom, leveszem néha, nézegetem, boldog vagyok, hogy milyen olcsó drága csokim van, és elsajnálom mindenből. Jó, karácsonykor beáldoztam belőle egy trüffeltortába, de azóta csak várja a lehetőséget, hogy megmutathassa magát. Van hozzá receptfüzetke is, és azt addig-addig nézegettem, míg gondoltam, kipróbálom a felfújtjukat. És igen, ők tényleg tudják.

Hozzávalók: ( 4 1,5 dl-es vagy 6 1 dl-es formához)

12 dkg jó minőségű étcsoki (ez 61%-os , de nagyon-nagyon selymes)

3  szobahőmérsékletű tojás

7 dkg cukor plusz kb 2 ek. a forma beszórásához

1 tk. étkezési keményítő

1 tk. holland kakaópor

1,5 dl tejszín

vaj a forma kikenéséhez

A formát kivajaztam és megszórtam nádcukorral, a csokit felaprítottam.

A kakaóport és a keményítőt rugós keverővel összekevertem a tejszínnel, folyamatosan kevergetve felforraltam, belekevertem a csokit, teljes felolvadásig - ekkorra már langyos lett, egyenként hozzáadtam a tojássárgájákat is, fényes masszává keverve. A tojásfehérjéket alacsony fokozaton kezdve lassan kemény habbá vertem,félidőtől fokozatosan hozzáadtam a cukrot is. A felvert kemény habot óvatosan, több részletben egyneművé forgattam a csokis krémmel, és a formákba adagoltam - csak a háromnegyedéig, különben növekedés közben kiborul.

A legjobb, hogy nem muszáj rögtön sütni, nyugodtan várhat a hűtőben 1-2 órát, de nekem maradt ki massza, és az egy (!) nap hűtés  után is tökéletesen feljött.

A hűtőből egyenesen a 190 fokos sütőbe ment, és 12 perc alatt sült ilyen gyönyörűre. Fényképezni a sütőből kivét után 5 másodpercig lehet, utána kezd szépen leereszkedni...

A kevésbé vastag formáimban a cukor, amivel a formát beszórtam, szuperül karamellizálódott, ez még külön bónusz.

Burgundi gomba

 

Kilenc óra. Eredetileg ennyi főddögélést kívánt meg a recept. És irdatlan mennyiségű leveskockát. Utóbbi automatikusan skip, a kilenc óra pedig... Mivel ebédhez terveztem, kizártam, hogy egy kvázi köretért négykor keljek. Esetleg egy croissanért reggelire, majd, egyszer. 

Kicsit lenyirbáltam hát a vadhajtásokat - mindig elámulok ezen a nőn, mire van energiája, meg azért rengeteg félkész cucca is a receptekhez, bár valószínűleg a préri közepén muszáj bespájzolni kicsit - és az egyszerű csiperke, ami alapból semmilyen ízű, varázslatos átváltozáson ment át. És jól bírta a csupán 6 óra dünnyögést is a gázon, az íze pedig...  igazából a steak volt a kísérő; ha meg valaki vegában utazik, akkor abszolút nyerő önálló főétel. Vagy langyosan, jó kenyérből pirítóssal a bora mellé klassz vacsora.

Hozzávalók: (4 személyre)

0,5 kg csiperkegomba (barna csiperkét használtam, azért lett ilyen szép sötét színe)

5 dkg vaj

4 dl jó vörösbor-  ha már burgundi, akkor legyen egy jó pinot noir

3 dl erős húsleves

2 gerezd fokhagyma

fél vöröshagyma

fél tk tört koriander

1 kis babérlevél

csipet fahéj és szerecsendió

3 szem tört szegfűbors

1 tk frissen őrölt bors

1 csapott tk só

Bár hosszan készül, a tennivaló annyi vele, hogy a megmosott gombát és a többi összetevőt egy lábasba rakjuk felforraljuk, majd lassú tűzön, fedő alatt 6 órát, majd fedő nélkül 3 órát főzzük. 

Én ezt 4+2-re redukáltam, egyedül azért nem merném hagyni, mert a végén nem árt figyelni, nehogy a besűrűsödött leve odakapjon.Szerintem simán lehetne sütőben is csinálni, de először nem akartam ezzel kísérletezni.

Az eredeti receptben van minimális Worchestershire szósz, itt helyette inkább fűszerek.

Mandulás-csokis körtetorta (gluténmentes)

Méltatlanul mellőzött téli gyümölcs nálunk a körte. Pedig szereti mindenki, - jó, most is volt kivétel, a Nagyobb mondta, hogy igen, szereti, csak a sült körtét nem,  ezért ő a közöket ette inkább - csak valahogy szegények olyan kis barnán-zölden, elhagyatottan szoktak  kuporogni a zöldségpultokon a virító Granny Smith-ek meg Jonatánok között. Ez itt most különösen szomorkodott az óriás olasz Vilmosok, meg Boscok között, pedig jóízű, vékonyhéjú, sülve (borzasztó...) sem széteső, csak hát kicsi, - pont ilyen sütikbe való -, nem is világlátott, itthoni termés. Meg is sajnáltam,  hazavittem, megsütöttem.

Hozzávalók: (20-22 cm-es formához)

8 dkg vaj

12 dkg étcsoki

1 tk instant kávé

1 tk. víz

1 kk. vaníliakivonat

3 tojás

12 dkg cukor

15 dkg darált mandula/ mandulaliszt

3 kisebb, ép  körte

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A kávét, vizet, (elhagyhatóak, vagy lehet valami klassz kis alkohollal is megdobni inkább) a vajat és az összetört  étcsokit mikróban a legnagyobb fokozaton 2x30 másodperc alatt - közben megkevergetve - összeolvasztottam, hűlni hagytam. Közben a tojásokat kettéválasztottam, a cukor egyik felét a tojássárgákkal kevertem világos krémmé, majd a másik felét a fehérjékhez adtam fokozatosan, és kemény habbá vertem. A csokis keveréket a tojássárgás krémhez kevertem, hozzáadtam a mandulát is, majd három részletben beleforgatva,  óvatosan lazítottam a tésztát a fehérjehabbal.Sütőpapírral bélelt kapcsos formában 5 percre betettem a sütőbe, addig a körtéket félbevágtam, kis citromlével megkentem a vágási felületüket, majd a sütőből pillanatra kihúzott tészta tetején elrendeztem őket.(Így nem süllyedtek bele teljesen a tésztába, ami még így is kicsit magasabbnak bizonyult.)

35 perc sütési idővel a tészta kellemesen brownie-állagú, szaftos, de tökéletesen átsült volt, a körték jól bírták a meleget, nem engedtek levet, nem repedtek ki.A formában, letakarva hagytam kihűlni.

Nálunk egy fél vasárnap délutánt bírt ki, pedig nem is volt hozzá tejszínhab vagy más krémes-szirupos  kísérő.

Hozzávetőlegesen ez a tortaalap receptje.

Boldog Bálintot...!

 

Szeretettel küldöm ezt a képet Angélának, Anitának, Erikának,Verbéna és Levendulának, köszönöm hogy gondoltatok mindenféle díjakkal egy ilyen öreg bloggerre is :). Remélem, hogy Ti is olyan sok örömet találtok a blogolásban, mint én, és legalább annyi kedvességgel, szeretettel és jó emberrel találkoztok, mint nekem van szerencsém.

Macaron recept a szokásos, és egy szuper nagyoncitromos  citromkrém ( a kötelező étcsoki-ganache mellett):

5 dkg vaj
7 dkg porcukor
egy citrom lereszelt héja
fél citrom leve
2 ek. tejszín

Az elsó három hozzávalót kikeverjük, óvatosan hozzáadjuk a citromlevet, jól elkeverjük, és a végén mixerrel tökéletesen felhabosítjuk a tejszínnel együtt.

Ha pedig valaki még gondolkodik pikk-pakk Valentin napi menün:

Feta bruschetta

Chilis-diós karaj

Gyömbéres csokimousse

Fánk fahéjas cukorral, narancssziruppal Thomas Kellertől (VKF! XL.)

Egy hétvégén sütöttem a klasszik Horváth Ilona fánkrecepttel -  hát mindketten tudnak valamit :D. És szerintem más fánkrecepttrel is ki lehetne próbálni, bármennyire is nagy gyakorlatot és precizitást igényel a fánk sütése állítólag, hogy pihenjen egy éjszakát a hűtőben. T.K. szerint ugyanis ezalatt annyit fejlődik a tésztában a glutén, hogy másképp el nem érhető ízt és textúrát eredményez. Biztos - mert az itthoni  két Fő Édességkritikus szerint ez a fánk még sokkal finomabb volt, mint a déli klasszikus baracklekváros eresztés, és igen sérelmezték, hogy ekkora tésztamennyiségből csak kb.10 darab lett. Az éjszakai pihentetés miatt tökéletes hétvégi reggeli-adag, mazochistábbak vagy ráérősek persze hétközben is kényeztethetik a családot, nálunk ilyenkor csak  müzli-tej kombóra van idő.

Van viszont egy nagyon érzékeny pontja az ügynek, az olaj hőfoka. Ez mondjuk más fánkfajtáknál is kritikus ügy, hiszen ha elszúrjuk, a fánk belül nyers maradhat, míg kívül megég; ezek a fánkok talán nem annyira érzékenyek, viszont abszolút tökéletesek tényleg az ajánlott 180 fokon lesznek.Kívül sötét aranybarna, belül hatalmas levegőbuborékok, éppcsak el nem repül.

Hozzávalók:

a kovászhoz:

0,6 dl plusz egy evőkanál langyos víz 

7 gr friss élesztő

6,5  dkg liszt

a tésztához

7 gr friss élesztő
2 ek. langyos tej

13 dkg  plusz 2 ek.  liszt 

3 tek cukor

1 tk. só

3 tojás sárgája
3 dkg langyos olvasztott vaj

a sütéshez olaj

4 ek cukor/porcukor 1 púpozott tk. fahéjjal keverve

A kovászhoz az élesztőt elmorzsoltam és simára kevertem a vízzel és belekevertem a lisztet is, majd 1 órán keresztül folpackkal letakarva pihenni hagytam. (Cukor NEM kell bele) Ennyi idő alatt szépen a duplájára nőtt.

A tésztának úgy kezdtem neki, hogy az ehhez való élesztőadagot a tejben simára kevertem, hozzáadtam a lisztből  9 dekát, a cukrot, a tojássárgákat egyenként, a vajat, és egy percig kevertem a mixer dagasztókarjaival. Ezután adtam hozzá a kovászt, majd a maradék lisztet (4 dkg plusz két evőkanál) és a legeslegvégén a sót. Ezután kb. 5 percig nagy fokozaton dagasztottam, míg szépen elvált a tál oldalától.Itt egészen kevés lisztet esetleg lehet még adni hozzá, ha túl gyengének tűnik a tészta; nekem nem volt rá szükség.

Ezután a tészta folpackkal letakarva 12 órát  töltött a hűtőben.

Másnap enyhén lisztezett felületen centi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, letakarva 15 percig kelesztettem még, majd 180 fokra forrósított ujjnyi olajban kisütöttem. Az eredeti recepttel szemben az ide-oda forgatás nekem nem jött be, csak ahogy szoktam, felső felét először az olajba helyezve, majd egyszer megfordítva sültek oldalanként kb. fél-fél perc alatt, egyszerre csak 2-3 fánk, hogy  ne hűtsék le nagyon az olajat.

A kiszúrt  közepek vicces kis kerek labdává sültek, a gyerekeknél ennek frenetikus sikere volt.

A forró fánkokat fahéjas cukorba forgattam.

Narancsszirup: két narancs leve, 2 ek méz lassan beforralva.

NSHP oldalán könyvjelzőztem a receptet még tavaly augusztusban.

Diós-sajtos töltött karaj

A szerintem igen unalmas karaj  nagyon innovatív feldolgozása - amint megláttam a Piazzán, meg is könyvjelzőztem, és így ama igen ritka könyvjelzők egyike lett, ami nem búslakodik hosszú hónapokig vagy évekig kipróbálás nélkül, hanem majdnem azon melegében meg is sütöttem. Ünnepi ebédre, vendégváráshoz tökéletes: összeállítjuk, sütőbe dobjuk, otthagyjuk, kivesszük, az unalmas disznódarab díjnyertes külsőt kap, finom tölteléket és burkolatot, és ha valakinek a hozzátartozók elégedett csámcsogása nem elég, az még gyönyörködhet a felvágás után a töltelék miatt  legyező külsejű szeletekben (erről nincs kép, vendégek előtt nem valósítunk ön meg.)

Hozzávalók:

1 kb. 1 kg-os karaj, csontozva

15 dkg jobbféle sonka - én specket használtam

20 dkg bacon

15 dkg zsíros sajt ( nálam gouda, de legközelebb inkább brie lesz)

10 dkg durvára vágott dió.

1 ág rozmaring

2 gerezd fokhagyma

só, bors, olívaolaj

A karajba hosszában 5 mély zsebet vágtam, úgy, hogy ne lyukadjon át a hús. A zsebeket megtömködtem a dióval, sonkával és a sajtszeletekkel. Baconbe csomagoltam, megkötöztem, a zsineg alá bújtattam a rozmaringágat, tetejére dobtam még a két gerezd szétnyomott fokhagymát, kevés olívaolajjal locsoltam és 160 fokon, kicsit lasssúbb sütést választva 3 órán keresztül sütöttem a húst, az utolsó 3/4 órában krumplihasábokat is körérakva, amik jól beszívták a szuperszaftot.

Köszi Gabah a receptet! Bérelt helye van nálunk.