Ajándék a szülinapra

Az elsőt kihagytam, mert ugyan kit érdekelhet ez. A másodikat is, mert mi van, ha jön összesen három komment, micsoda csalódás, és én ilyen szociálisan érzékeny, introvertált figura vagyok, nehezen tenném túl magam az ilyesmin.

De most!

Most kitaláltam:)! Sok - inkább ki nem mondott - érzelmes szó helyett egyszerű és nyilvánvaló megvesztegetéssel szeretném megköszönni mindenkinek - állandó olvasóimnak és az ide kommentelőknek - az ideirányuló figyelmét, mert sokkal, sokkal többet kaptam ettől a helytől és az itt és ezen keresztül megismert emberektől, mint amit bármikor el tudtam volna képzelni. És ezenkívül kaptam még egy - újabb - lehetőséget az eddigiek mellé, ahol lehetek kíváncsi, változhatok, tanulhatok, fejlődhetek - remélem - mindezt úgy, hogy szeretem is csinálni.

Először is az állandó olvasóimnak szeretném viszonozni azt, hogy annak ellenére, hogy én hivatalosan, a Google rendszerén belül kettő (azaz 2 db) blog rendszeres olvasójaként vagyok regisztrálva - bár valójában ennél sokkal-de-sokkal többet olvasok, főleg a gasztro.blog.hu-nak köszönhetően - ők mégis megtiszteltek állandó figyelmükkel.
Május 30-ig regisztrált állandó olvasóim között a harmadik blogszülinap alkalmából 3 macaron-csomagot sorsol ki a véletlenszám-generátort helyettesítő kicsi kéz.

Nekik semmit nem kell tenni, csak idefigyelni - ahogy mindig teszik - június harmadikán, hogy ha a szerencsések között vannak, e-mailben megbeszélhessük, hogyan jusson el hozzájuk az ajándék.

Természetesen azok sem maradnak ki a jóból, akik "csak" egyszerű (bár igen jó ízlésű :)) olvasók, akik nincsenek a Google-rendszerben, vagy bár bloggerek, de ugyanolyan hanyagok ezzel a kényelmes modullal kapcsolatban mint én, vagy utálják az ilyesfajta lajstromokat meg egyáltalán. Az ő kommentjeik június 3-án éjfélig érkezzenek be ehhez a bejegyzéshez. Kérem, hogy a "Névtelen" kommentekhez a vezetéknevetek kezdőbetűjét és egy keresztnevet biggyesszetek, a sorsolás és a beazonosítás egyszerűbbé tétele miatt.
Ha lehet, egy étel nevét várom, amit szerettetek a blogról, vagy szeretnétek látni itt - ez a játék nem az én ünneplésemről szól, hanem az olvasóiméról, akik nélkül nem lenne sok értelme csinálni az egészet.

A nyeremény szintén 3 macaron-válogatás, a sorsolás mint fentebb, és lelevelezzük az átadást- eljuttatást.

Boldog blogszülinapomat Nektek!!!!!!

Meleg csokoládétorta karamellizált eperrel

k

Hát ez már majdnem tökéletes :). Csináltam már az eredeti recept szerint karamellizált banánnal is, azóta fejlődött a krém benne, de még mindig nem olyan, mint amilyennek Monsieur Hermé leírta. Ennek a sütinek a titka a töltelék, a csokikrém, amit épp csak meg kell sütni, nem szabad hűtőbe tenni, hanem kihűlés után szobahőmérsékleten, a még-épp-nem-olvadós-fényes-selymes fázisban kell tálalni. Valószínűleg egy kevésbé szabados korban elfogyasztása után egyből vezekelni kellett volna, mekkora mázli, hogy manapság csak a bevitt kalóriák miatt érezhet lelkifurdalást az, aki hajlamos ilyesféle önmarcangolásra. A mi családunkban nem ismerek ilyeneket, sőt a maradékot még reggelire is képesek elfogyasztani,"nehogy megromoljon" felkiáltással.

Hozzávalók: (26 cm-es formához)

- a tésztához:

20 dkg liszt

13 dkg vaj

6,5 dkg porcukor

1 nagyobb tojás sárgája

1 kk. vaníliakivonat

fél citrom reszelt héja

csipet só

-a töltelékhez:

14 dkg jó minőségű étcsokoládé (legalább 60% kakaótartalommal)

11 dkg vaj

3 tojás sárgája

1 egész tojás

2 ek. cukor

- a karamellizált eperhez

30 dkg eper(ne legyen túlérett)

8 dkg cukor

3 dkg vaj

2 ek. rum


A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A hideg, felkockázott vajat, porcukrot és lisztet összeaprítógépeztem és gyorsan egynemű tésztává gyúrtam a többi hozzávalóval. 30 cm átmérőjű körré nyújtottam a lisztezett munkalapon, így épp 2 centis pereme lett körben. Jól megszurkáltam - nem is kellett vaksütni - és 15 perc alatt majdnem készre sütöttem.

Ez is a klasszikus omlós tészta, és szerintem sokkal könnyebb vele dolgozni, mint az eredeti recept szerinti paté sucréé-vel, úgyhogy az első tapasztalatok után itt egyszerűen lecseréltem, bocsánat Monsieur, a lényeg úgyis az a mi belül van, nem?

Amíg a tészta sült, karamellizáltam az epreket, amiket jó félcentis szeletekre vágtam. A vajat felforrósítottam egy teflonserpenyőben, megszórtam a cukorral, és amint kezdett pirulni, hozzáadtam az epreket, nagy lángon tartottam és 2 perc után a másik oldalukra fordítottam. Újabb 2 perc után levettem a tűzről és meglocsoltam kevés rummal. A legszebb darabokat félretettem díszítésnek, a többivel kiraktam a torta alját.

A visszamaradt epres-rumos karamellszósz - a szakács jutalma :).



A krémhez a tojássárgákat és az egész tojás elkevertem, de óvatosan, mert nem szabad, hogy a tojásfehérje kicsit is felverődjön, mert nem lesz sima a krém. Ez a gyakorlatban szerintem majdnem lehetetlen, valamennyi levegő fog belekerülni, de legyen minél kevesebb.

A vajat is és a felaprított csokit külön, vízfürdőben felolvasztottam. Itt jön a szokásos Hermé-féle konyhai kémia.
Mindkét cuccot visszahűtöttem 40 fokra. Sajnos a hússütés közben egy percre bennhagytam a húshőmérőmet a sütőben délelőtt, ezt egy kicsit zokon vette, így úgy kellett találgatni a mutatott értéket, mint a negyedikesek logikai feladataiban a "mi lehet a meccs eredménye ha ez látszik a digitális eredményjelző táblán: " - és akkor oda van rajzolva pár vízszintes meg függőleges vonal...
Szóval 40 fok. Akinek nincs ilyen kis kínai szerkezete mint nekem - ami azóta dicséretesen meggyógyult, bár a kijelző borítása kissé hullámos maradt - az se aggódjon, mert én is csak nagyjából becsültem inkább ezt a 40 fokot - épp melegebb a kézmelegnél. Szóval a két negyvenfokos anyagot, először a vajat, majd a csokit kell belekeverni az összekevert 3 tojássárgába és egész tojásba. Nagyon lassan. A krém titka ugyanis a hőmérséklet és az, hogy semmiképp nem keverjünk levegőt bele. Ezt a banános változatnál elrontottam, a krém teteje tele volt kis köröcskékkel, amik a levegőbuborékok miatt születtek. Most már jobb volt, és belül tökéletes, de még mindig nem volt meg az a gyönyörű fényes, sima felszín.
Ezután jött bele a két evőkanál cukor még, majd az eprekkel kirakott tortaaljzatba öntöttem a kész krémet, és 190 fokon pontosan 11 percig sütöttem. Miért addig? Mert a Mester ezt írja. Ha 11, akkor 11, de legközelebb kicsit lejjebb veszem a sütőt, talán 180-ra, mert valószínű, picit túlsütött lett a krém.

Kihűlve tálaljuk, de hűtőbe tenni nem kell, sőt nem szabad.

Epres-joghurtos tartelette

A tökéletes maradékhasznosítás eredménye látható a képen: egy pie alakba átlényegült Rákóczi túrósból maradt felesleges tészta és az egyébként is túlméretezett tojáshab keresett formát magának, így lett ez, kicsit a Sült Alaszkára hasonlító semmiség belőle. A fagyival töltés nem is jutott eszembe a hideg viharok miatt, a tojáshab némi görög joghurtos és epres tölteléket rejteget. Az omlós tésztakosarak nagy előnye, hogy megsütve kiválóan elvannak a hűtőben vagy akár csak egy jól záródó fémdobozban jópár napig; ha ránkjön a sütiehetnék, váratlanvendég-csordák törnek ránk, vagy nem váratlanok, de minimalizálni akarjuk a konyhában eltöltött órák számát, de legyen azért valami édesség is is, akkor amíg melegszik a grill, felverjük a habot és 10 perc alatt kész a desszert.


Hozzávalók:(4 személyre)



-az omlós tésztához:

10 dkg liszt

6,5 dkg vaj

3 dkg porcukor

1 kicsi tojás sárgája

fél tk. vaníliakivonat

csipet só

-töltelék:

1 ek. eperdzsem

20 dkg eper

2 natúr joghurt - szűrőben legalább fél napig lecsöpögtetve, vagy 1 készen vett

1 tk. porcukor

-a tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg cukor



A tojás kivételével a tészta összes hozzávalóját hidegen aprítógépbe raktam és morzsássá kevertem. Kézzel gyorsan belegyúrtam a tojássárgáját is, és pihentettem fél órát a hűtőben. (Ez a klasszikus arányú omlóstészta receptje, ezt használom a Rákóczi túrós alapjának, de bármilyen édes pite vagy pie alapjának is tökéletes.)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.





A fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtott tésztával kibéleltem a formákat, alufóliát tettem rá, kiöntöttem a sütőlencsémmel, 10 percig így, majd további 5 percig a lencsétől és az alufóliától megszabadítva sütöttem. A kész sütik alját eperdzsemmel kentem meg.

A felkockázott epret a cukorral elkevert joghurthoz adtam és igazságosan elosztottam a tortácskákban.

A fehérjét félig felvertem, majd a lassanként hozzáadagolt cukorral kemény habbá vertem.
A tojáshabbal megkentem a sütik tetejét, kicsit meghúzogattam a villa végével a külcsín kedvéért.



A sütő grilljét 200 fokra állítottam, betoltam alá a sütiket, 2 perc kellett hogy színt kapjanak, ezután a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütő alsó részében száradt a hab még vagy 10 percig - ha nincs grill funkciónk a sütőben, akkor a legnagyobbra kell venni a hőfokot, és kicsit tovább benntartani magas hőfokon, majd ugyanígy szárítani.

Ha fagyival töltjük, akkor a kész tésztát mindenképp hűtsük ki, sőt jól be, sőt akár fagyasztani is lehet a töltés előtt vagy negyedórát - utána pedig így járjunk el.

Fehérboros-zöldfűszeres újkrumpli

Szokás szerint, most is biztonsági játékot játszottam. A kiskorúaknak petrezselymes újkrumpli (...de BIZTOS megeszitek a petrezselymet?? - mert a levesben nem...) , nekünk meg valami más.
Már az elnevezése ígéretes - amihez kell másfél deci száraz fehérbor, az már nehezen rontható el. (márha a bor jó... rosszal főzni se érdemes) Így is lett, még a héten ismételünk. Ráadásul a petrezselymes újkrumpli csak szomorkodott az asztalon, meg félretolva a tányérokon, mert a Válogatós Banda megint rájött arra, hogy a krumplipürén meg a sültkrumplin - na és a petrezselymesen - túl is van élet; a háttérben bujkáló sertésszűzről nem beszélve, abból már alig elég két megtermett példány, de ennek örülünk, hátha egyszer tényleg jó ízlésük lesz a gyerkőcöknek.
Csak annyit még, hogy ha jól emlékszem, az ekkora kis fikarcnyi krumplik a nagymamámnál egyenesen mentek a disznóknak, dehát változnak az idők, most parázskrumplinak hívják, és ilyen köretnek tökéletes, teljesen átjárta a bor és a fűszerek aromája.

Hozzávalók: (köretnek 4 főre, önálló vacsorának 2 főre)

80 dkg aprószemű újkrumpli

2 ek olívaolaj

4 dkg vaj

3 dl száraz fehérbor

2 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

4 levél zsálya

2 ág rozmaring

só

A jól megmosott krumplikat akkora ( jó nagy) serpenyőbe raktam, hogy egy rétegben elférjenek, és a felforrósított olívaolaj és vaj keverékén egyszer teljesen megfordítva és közben rázogatva is átsütöttem őket - kb 10-15 percig, ekkor már szépen barnult a héjuk. Ezután rájuk öntöttem a fehér bort, hozzájuk raktam az összes fűszert, és egy jól záró fedővel lefedve puhulásig pároltam, ez kb. 20 percig tartott. A végén a bort elpárologtattam majdnem teljesen, a szuper fűszeres szafttal meglocsolva kísérték krumplik a majdnem szimplán sütött húst.
Ez most nálunk a top köret, de egytálételnek is tökéletes.

A recept minimális átalakításokkal innen jött.

Spárgás/újhagymás sörkorcsolya

Mikor is készült ez? Úgy két hete...
Mielőtt Yolanda ittragadt a Kárpát-medence felett (adományvonal: 1749), ezer más baj mellett mondjuk azt is eredményezve, hogy tonnaszám kell majd szórni annak, aki ebből remél megélni, - és nem tette tönkre már most a terményét az időjárás - a gombaölőt az összes létező fóliás és szabadföldi növényre...

Egyébként pedig ez egy aligrecept, csak ötlet inkább, hogy végre elfogyjon a spárga a hűtőből, újhagyma pedig már van a kertben, és szerintem azzal kicsit ütősebb, nem olyan kifinomult enyhe íz, mint a spárgával sütött, de a sörhöz jól csúszik mind a kettő.


Hozzávalók:

mélyhűtött leveles tészta (szögletes)

spárga és újhagymaszálak

1 tojás sárgája

só

bors

reszelhető kemény sajt (én grana padanot használtam)


A leveles tésztát ki se nyújtottam: csak megkentem a felvert tojással, egy lapra fektettem 3 szál spárgát/újhagymát, jól megsóztam-borsoztam, reszeltem rá kevés sajtot és a másik lapot a tetejére fektetve a zöldségszálak közötti részt jól lenyomkodtam. Éles késsel keresztben 3 mm vékony szeletekre vágtam és 200 fokos sütőben 20 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Olajbogyós változatban itt.

Lazac, spárga, tagliatelle

Mégis van még egy kis spárga. Maradék lazac, mert a rizottóhoz nem kellett mind - elnézést, lefagyasztottam...Maradék mascarpone a brownie miatt. És szerintünk a legfinomabb olasz tészta, a tagliatelle, bár fogalmam sincs, hogy pusztán azért, mert más az alakja, és csigákba van tekerve, lehet-e tényleg más íze, vagy ezt csak elképzeljük. Jó, a spenót miatt ennek biztos, de épp ilyen volt otthon.
Szóval csupa maradékból így lesz hétköznapi luxus tésztaebéd, jár hozzá jobbféle sajt, vagy egyszerűen csak felejtsük le róla, az se nagy tragédia.
Sajnos itt nem részletezendő okok miatt nem tudtam magam beleélni tökéletesen a luxusba, de annyira jó volt, hogy máskor is szervezünk egy ebédet Tiffanynál.


Hozzávalók: (2 személyre)


25 dkg tagliatelle tészta

8 dkg füstölt lazac

8 dkg mascarpone

15 dkg spárga

1 ek vaj

só

bors


A tésztát lobogó vízben kifőztem. Amíg főtt, egy serpenyőben a vajon megpároltam a spárgát, hozzákevertem a mascarponét, sóztam, borsoztam, összeforraltam és hozzáadtam a csíkokra vágott lazacot.

Rászedtem a kifőtt tésztát, összekevertem, kevés grana padano, biztos lesz ismétlés, még ha spárga már nem is.

VKF!-XXIV. Fahéjas-fehércsokis blondie

Drága Aphrodité!

Először is... az a kínos kezdet, ugye. Hogy kikelni egy hm... kasztrátum által kiváltott habokból. Nem csodálkozom, hogy az Erinniszek ugyanekkor a vércseppekből születtek. Vagy esetleg mégis a másik sztori igaz, hogy Zeusz számtalan szerelmi kalandja közül egyiknek a szülötte vagy? Ismerjük őt, végül is nem lehetetlen.

A partraszállásról csak annyit, az ízlésed jó, mert ha már a konyhánál tartunk, a Szent Jakab - kagylónál finomabbat tengerből nem nagyon tudok elképzelni. Azt viszont kissé hatásvadász - már a külsődön túl - hogy a lábad nyomán mindenféle csodás növény bújt elő a földből - az afrodiziákumok. Na és emellé a galambok, delfinek meg a hattyúk - igazi giccsparádé, még a verebek és a nyulak sem segítenek rajta.

Héphaisztoszt, ugye, hagyjuk szegényt. Zeusz hozta össze ezt a szerencsétlen frigyet, de csak ártott vele mindenkinek.Hiába kovácsolt neked a férjed ékszereket, sőt egy csodás övet is, csak azt érte el vele, hogy még kívánatosabbá tett a népek előtt. Aresz, Adonisz, Dionüszosz, soroljam...?

Igen, tudom, hogy a viszály almáját Erisz gurította, na de ki ígérte Helénát Párisznak???

Mégis... a világ kétségtelenül végtelen unalmas, szürke, egyhangú és örömtelen lenne nélküled.

U.i.:Aktuálisan csak annyit kérnék, hogy intézz el valahogy pár napos délutánt, hogy lehessen érezni a virágzó akác illatát.


Hozzávalók:


22 dkg vaj

12 dkg fehércsoki

20 dkg cukor

fél kk. fahéj

2 kk. vaníliakivonat

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

10 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg fehércsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj


A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert fahéjat.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

A 20x20-as formám kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A recept a mascarponés brownie alapján készült, kevés módosítással. Ugyanígy érvényes rá a szabály, hogy szobahőmérsékleten tálaljuk, és a díszítésnek szánt eper jólesik a sűrűn édes fehércsoki mellé.
Nyugodtan lehet felezni is a receptet, és mondjuk egy dobozformában kisütni; nálunk ennyi is elég volt vasárnapi desszertnek, és 6-8 adag így is kijön belőle.

Ja és a fahéj, mint afrodiziákum: melegít :). Ezért is jó ebben a pocsék időben.

Epres margarita

Igen, tudom, hogy még csak csütörtök van, még másfél munkanap hátravan amíg lazítani lehet, én is időzítem a posztot, ami még nagyobb aljasságnak tűnik. Nekem is csak a a csütörtöki ebédidő közeleg, de féltem, úgy járok a poszttal, mint az előzővel, ami háromszori nekifutásra jött össze és csak 2 zűrzavart okozó hiba volt benne. Szóval, ha ez számít egyáltalán, ezután nem dőlök elégedetten hátra és kortyolgatom a hűvös koktélt egy dolgos hétköznap, míg mások serénykednek, hanem valamikor holnap jutok majd ide újra, a koktél meg már csak előző hétvégi emlék.

Tudtátok, hogy a csaposoknak - vagy mondjuk szebben, mixereknek - is van nemzetközi szövetsége? Ez az International Bartender Association, és az alapszabály mellett vannak hivatalos receptjeik is arra, hogy valójában miből is áll egy adott koktél, nehogy elkeverdjen a jónép a sok netes recept útvesztőjében. A margarita például 50% tequila, 29% Cointreau és 21 % citromlé vagy lime keverékét jelenti hivatalosan. Ehhez gyümölcsös margarita esetén tetszőleges gyümölcsöt kell mixelni és kész.
Én úgy döntöttem, az epresben lesz elég gyümölcs az epertől, nem olyan nagy baj, ha háttérbe szorul a lime meg a narancs íze, esetleg kicsit csökken az alkoholtartalom is benne, ami végül is a könnyebb számolás kedvééért majdnem ugyanannyi maradt, így pont ugyanolyan veszélyes keverék keletkezett, eséllyel egy csajos Igazi Vihogós Estére, vagy ha - mivel a tequila és a lime miatt azért nem tartozik a Bailey-s szerű, kizárólag nőneműek által élvezhető italok sorába - férfit kínálunk meg vele, akkor készülhetünk, nem fogja beérni ennyivel. Mármint csak egy pohárral.





Hozzávalók:(poharanként)


5 cl tequila

1 cl Cointreau

3 cl eperpüré

1 cl lime lé

1 cl cukorszirup (vagy 1 ek. víz 1 1 ek. porcukor összeforralva)

finomszemű kristálycukor a pohár szélére

lime/eper szeletek

jég


Az eperpüréhez 6-8 szem epret összeturmixoltam és átpasszíroztam. (Ez két adaghoz volt elég)
Kevés jéggel az összes hozzávalót shakeltem, és tört jégre öntöttem, amit ennek a fenszi pohárnak a szárába töltöttem - van vagy 30 éves, és az anyukámtól kunyiztam el, ő viszonylag ritkán koktélozik, és utál cumisüvegmosót használni egy pohár mosogatásához.

A pohár szélére lehet sót is rakni, mint a klasszik margaritánál, de a gyümölcs miatt szerintem jobb a cukros variáció.

Epres flognarde

Ez nem clafoutis. Azért nem, mert a franciaországi Limousine régióból származó, és az okcitán nyelv "megtölt" jelentésű szavából származó elnevezést csak akkor használják, ha a süti cseresznyével - eredetileg ki sem magozottal - van töltve. Minden más gyümölcs esetén a becsületes flognarde névre hallgat, lehet az alma, szilva vagy bármilyen bogyós. Ennyit az etimológiáról, hozzátéve, hogy életemben először tejespitéről Ízbolygótól hallottam vagy két éve, nálunk soha senki nem csinált ilyet a családban, pedig még ettem kemencében sült almás pitét meg rétest a nagymamámnál.

És ha már francia, akkor kipróbáltam a híres-nevezetes Julia Child receptjét, a Mastering The Art of French Cooking c. könyvéből, és azt kell mondjam Váncsa mesteré állja a próbát.

Igazából helyes, napsütéses, akácillatú tavaszi-nyári délutánokon kellene bekanalazni, de egy ilyen ronda esős napon langyosan igazi vigasztaló uzsonna vagy vacsora, és ráadásul igazán egyszerű.


Hozzávalók: (24 cm-es formához)


3 dl tej

14 dkg kristálycukor

3 tojás

1 ek vaníliakivonat/2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

5 dkg liszt

30-40 dkg eper

porcukor a megszóráshoz


A sütőt 175 fokra melegítettem elő.

Turmixban (késes aprító is jó) 1 percig kevertem a tejet, a tojásokat, a vaníliakivonatot, a sót, és a cukor felével előzőleg összekevert lisztet.

Sütőpapírral béleltem a forma alját, beleöntöttem a tészta egyharmadát és 2 percig közepes lángra tettem a gázra, hogy ez az alsó réteg megszilárduljon. Ezután rászórtam a félbevágott epret, megszórtam a cukor másik felével, ráöntöttem a tészta többi részét (mégha ez eredetileg a posztban nem is szerepelt :)) és 55 percig sütöttem a sütő középső rácsán. A tetejére lehet lazán alufóliát tenni félidőtől, de nálunk így pirultabban is nagy sikere volt; Langyosan, porcukorral megszórva a legjobb.

Csirkés-spárgás canelloni

Még hallgat egy csomag zöldspárga a hűtőben, de nem fogja idetolakodni magát, lesz belőle valami, leves, vagy rizottó, vagy egy tömbnyi zöld fagyasztott UFO a mélyhűtőben, augusztusban felismerhetetlenül, vagy valami hasonló.

A canelloni viszont elfogyott a hétvégén, persze a konzervatív fiatalságnak csak paradicsomos-húsos mártással, lehet, kellene még egy dobozzal beszerezni, mert ez a csirkés-spárgás azért nem volt rossz.



Hozzávalók: (8 canellonihoz)


25 dkg darált csirkehús

1 mozzarellagolyó

8 szál zölspárga

1 ek olaj

1 ek aprított bazsalikom (nálam görög)

1 tk. só

kevés bors

2 dkg vaj

2 dkg liszt

2 dl tej

csipet só


A csirkehúst a forró olajon átpirítottam, sóztam, borsoztam, belekevertem a kis kockákra vágott mozzarellát és a felaprított bazsalikomot, a tésztába töltöttem és beleszúrtam a zöldspárgát is a közepébe.

A forró vajra szórtam a lisztet, kicsit átkevergettem, hideg tejjel felöntöttem, sóztam és a rugós habverővel simára kevergetve besűrítettem a besamelt.

A töltött tésztákat egy kisméretű kivajazott-zsemlemorzsázott jénaiba rakosgattam, leöntöttem a besamellel, rászórtam a maradék húsos keveréket is és 180 fokon 35 perc alatt készre sütöttem - az első 20 percben alufóliával lazán letakarva.


A képen: görög bazsalikommal.
A görög bazsalikom (bokros bazsalikom) a nagylevelű, egynyári, és a multikban kapható, nekem erősen agyonműtrágyázottnak tűnő (és igen gyorsan elfogyó) példányokkal szemben létezik évelő változatban is. Levelei apróbbak, illata erős, aromája ugyanolyan, bár megfőzve kicsit gyengébbnek hat. Laza szerkezetű, meleg talajban éri jól magát, és még az idei 70 centis hó sem ártott meg neki. Néhány év alatt sikerült már kiszorítani két klasszik pozsgást a támfal kövei közül, pedig nyáron nem kímélem, minden bazsalikomos kajába ez kerül. Nem tudom, a magról vethető évelő-e, én ezt 10x10es cserépben vettem egy kertészetben, néhány éve, azóta fél négyzetméternyi helyet verekedett ki magának....

Zöldspárgabefőtt

Vagy csemegespárga? Ecetes spárga? Spárgasavanyúság? Az üvegben lévőre értve persze...

És mivel még várni kell majdnem egy hetet, hogy felbontva megkóstoljuk, csak kísérletezésre tudok biztatni mindenkit...Nálam volt két sajnálom-kidobni-de-semmire-se-jó olívabogyós üveg, ami valószínűleg spárga elrakására volt rendeltetve igazából az idők kezdete óta; magasak, karcsúak, dzsemet ki nem lehetne kanalazni belőlük, 20 szem meggyet ember (asszony) nem rak el, viszont pont belefért 8-8 szál kísérleti spárga.


Hozzávalók: (normál befőttesüvegnél minimum duplázva)

16 szál zöldspárga

2, 4 dl víz

1,2 dl 10%-os ételecet

fél tk. só

2 tk. cukor

1 gerezd fokhagyma

fél kk. chilipehely

fél kk.koriander

fél kk. színesborskeverék

A jól megmosott spárgák végeit letördeltem, és egy lábasban annyi vízzel tettem fel, hogy épp ellepje a szálakat. Amikor a víz felforrt, gyorsan leöntöttem, és a spárgákat jeges vízbe raktam.

A kimért vizet, az ecetet, a sót, a cukrot, a fokhagymagerezdet és a fűszerek felét felforraltam és a forró vízzel mikrózott, tiszta, leszárított üvegekbe dugdosott spárgákra öntöttem. (Fokhagymagerezdet kidobtam.) Elosztottam még a két üveg között a maradék fűszert, lezártam őket és 20 percre fejreállítottam. Kihűlés után a hűtőbe raktam.
Egy hétig kell a hűtőben tartani, (és felbontás után is) majd rögtön ehető is állítólag, az eredeti forrás 4 hetet vár, hűvös helyen, de ott kicsit dunsztolják is a spárgát lezárás után.



A receptet - eredetije a New York Times-ban - kis módosításokkal innen vettem át.

Csokoládés-mascarponés brownie

Szerintem ez nyert eddig a a blogon - és a konyhámban - az 1. számú csokis édesség kategóriában...

A brownienak, mióta kb. 100 éve ki- vagy feltalálták (vagy csak egyszerűen elfelejtettek sütőport tenni egy kakaós-vajas piskótába) annyi variációja létezik, ahány szakács készíti. Én is csináltam már többféleképpen, és sietség ide-vagy oda, alapvetően nem a "gyorsan süssünk egy kockákra vágható, just-for-dummies" fajta brownie híve vagyok. Olyankor nem brownie-t sütök, hanem egytojásos kakaós lepényt a horvátilonából. Annak is megvan a helye a hétköznapokban, ez a brownie viszont annnyira dekadens, bűnösen sűrű csokoládés, a mascarponetól lágyan olvadó, hogy tulajdonképpen kockákra vágni és csak úgy megenni értelmetlen pazarlásnak tűnik.

Annyira szenzációs állaga és íze van, hogy valamilyen formával kiszaggatva, szobahőmérsékleten, mellé jéghideg cukrozatlan felvert tejszínnel vagy savanykás gyümölccsszósszal tálalva egy nagyobb vendégséghez elég, ha tányérdesszertet kreálunk belőle. A másik, szintén nem elvetendő lehetőség, hogy megsütjük, felvágjuk, néhányan pár óra alatt eltüntetjük és azután veszünk egy bérletet a konditerembe.

Hozzávalók: (16 adag, ha kockákra vágjuk, és egy ebéd után még sok is)


22 dkg vaj

12 dkg étcsoki (75 és 60% os kakakótartalmú kombóval l dolgoztam)

20 dkg cukor

5 dkg kakaó

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

2 tk vaníliakivonat

6,5 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg étcsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj




A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert kakaót.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

Mivel nem bíztam a 20x20-as formámban, annak ellenére, hogy a brownie, mondjuk így, nem mentes a zsíradéktól, kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes, sötét csokoládés belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A teteje tulajdonképpen egy ganache, egy kicsit be lehet tenni a hűtőbe, hogy dermedjen, de a sütit inkább szobahőmérsékletesn tálaljuk.

Persze el lehet hagyni a tetejéről a csokikrémet, de minek??? Hiszen egy kockán az csak alig 1 dkg plusz csokit jelent...ugyanmár...

A Recipezaar receptje, kicsit kevesebb cukorral, és kakaóm épp 5 dkg volt csak otthon.

Rozmaringos-fokhagymás kacsacomb

Mert igazából nem konfitált, csak majdnem. Sajtkukac Niki már tulajdonképpen beelőzött a poszttal, mert együtt voltunk a Hagyomány és Evolució verseny különdíjas, séfjének, Fodor Sándornak márciusi főzőtanfolyamán, ahol készült kacsakonfit, hozzá pedig zellerpüré tokajis mazsolaraguval. Végigvettük a díjnyertes menü előételének - csirkemellmousse májával, feketeretek salátával - készítési titkait, és meg is kóstoltuk a közös vacsora nyitányaként.
Nálunk ennek a receptnek alapján kacsa volt húsvét vasárnap az ebéd, de hát holvanazmár...
Ráadásul szárzellerből készítettem a krémet, és mivel kevésnek találtam a mennyiséget, végül is került bele sárgaréparépa is; nem rontotta el, viszont így kicsit édesebb lett, mint az eredeti verzió, amit Nikinél olvashattok, és nálunk is nagy sikert aratott.
Mivel majdnem kizárt, hogy hétvégén úgy fel tudok kelni, hogy harangszóra ebéd van, - de minek is, hiszen a legelső éhesek úgy kilenc körül kezdik a reggelire nyitogatni a csipájukat - muszáj volt valamit kitalálnom, hogy a konfitálást valahogy imitáljam, és ne estebédre legyen kész a főfogás, amit azóta már ismételtem, boldogan, hogy végre nemcsak csirkét meg karajt esznek a kiskorúak.


Hozzávalók:


személyenként 1 pecsenyekacsa comb

1 ág rozmaring

3 gerezd fokhagyma


A combok bőrét óvatosan - mert ezeken általában vékonyabb a zsírréteg - bevagdostam, teflonserpenyőben a bőrével lefele fordítva közepes lángon sütöttem őket kb. 10-15 percig, míg elkezdtek pirulni. Ezután átfordítottam, és a másik oldalát kisebb lángon pirítottam át kb. ugyanennyi ideig.

A sütőt közben 120 fokra melegítettem elő, a combokat bőrükkel felfelé egy nagy hőálló tálba raktam, rájuk öntöttem a kisült zsírt is, közéjük raktam a rozmaringágat és 3 nagyob,b kicsit meglapogatott fokhagymagerezdet.

2,5 órán át sültek lassan, közben kisült belőlük az összes zsír, majdnem teljesen elborítva a combokat. Ekkor 10 percre felvettem a hőt 150 fokra, és a végére a hús vajpuha, a bőr pirult és ropogós lett.

Van aki süt-főz, van aki rajzol...

és ír-olvas, pedig még csak óvodás :)

Spárga grissini

Hogy ez receptnek számít-e, azt nem tudom, bár a zöldspárgával egyébként is kíméletesen kell bánni, és nem igényel bonyolult konyhai műveleteket, hogy gyorsan megpároljuk-süssük, hozzákeverjük valamihez, vagy őhozzája keverjünk valamit. Most meg elrágcsáljuk. Ráadásul úgy, mint valami snackot, és szerintem van olyan letehetetlen.


Hozzávalók:

mélyhűtött/előhűtött vajastészta

1 csomag zsenge zöldspárga

1 tojás

néhány ek. szezámmag

pamezán vagy grana padano

fekete-erdei sonka/prosciutto crudo






A zöldspárgákat megmostam és a végüket letördeltem, ott ahol maguktól elpattantak.

A mirelit vajastésztát vékonyra nyújtottam (kb 15X20-as lapok lettek) és megkentem felvert tojással. Reszeltem rá sajtot, tekertem rá borsot, felvágtam ujjnyi széles csíkokra (egy lap így kb. nyolc-kilenc szál spárgához volt elég) és ferdén inditva, a széleket picit összenyomva (ebben segít a tojás is) spárgák köré tekertem. Kívülről is megkentem és szezámmaggal, másik felét sajttal szórtam.

Próbáltam a húsevőknek plusz sonkába tekerve is, itt a sonka kicsit elnyomta a zöldspárga gyenge ízét, azaz legközelebb elég lesz fél szelet hajszálvékony sonka is.

180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt lesz a tészta ropogós aranysárga, belül a spárga pont tökéletes, de az egymás mellé rakott spárgafejeket félidőben alufóliával takartam, hogy ne száradjanak ki.

Így lehet ebéd, vacsora vagy sörkorcsolya, vagy valamilyen soványabb hús mellé köretnek is szuper, de lehet adni mellé valamilyen joghurt alapú mártogatóst is, mert a vajastészta miatt nem tipikusan könnyű étel.