Mert igazából nem konfitált, csak majdnem. Sajtkukac Niki már tulajdonképpen beelőzött a poszttal, mert együtt voltunk a Hagyomány és Evolució verseny különdíjas, séfjének, Fodor Sándornak márciusi főzőtanfolyamán, ahol készült kacsakonfit, hozzá pedig zellerpüré tokajis mazsolaraguval. Végigvettük a díjnyertes menü előételének - csirkemellmousse májával, feketeretek salátával - készítési titkait, és meg is kóstoltuk a közös vacsora nyitányaként.
Nálunk ennek a receptnek alapján kacsa volt húsvét vasárnap az ebéd, de hát holvanazmár...
Ráadásul szárzellerből készítettem a krémet, és mivel kevésnek találtam a mennyiséget, végül is került bele sárgaréparépa is; nem rontotta el, viszont így kicsit édesebb lett, mint az eredeti verzió, amit Nikinél olvashattok, és nálunk is nagy sikert aratott.
Mivel majdnem kizárt, hogy hétvégén úgy fel tudok kelni, hogy harangszóra ebéd van, - de minek is, hiszen a legelső éhesek úgy kilenc körül kezdik a reggelire nyitogatni a csipájukat - muszáj volt valamit kitalálnom, hogy a konfitálást valahogy imitáljam, és ne estebédre legyen kész a főfogás, amit azóta már ismételtem, boldogan, hogy végre nemcsak csirkét meg karajt esznek a kiskorúak.
Hozzávalók:
személyenként 1 pecsenyekacsa comb
1 ág rozmaring
3 gerezd fokhagyma
A combok bőrét óvatosan - mert ezeken általában vékonyabb a zsírréteg - bevagdostam, teflonserpenyőben a bőrével lefele fordítva közepes lángon sütöttem őket kb. 10-15 percig, míg elkezdtek pirulni. Ezután átfordítottam, és a másik oldalát kisebb lángon pirítottam át kb. ugyanennyi ideig.
A sütőt közben 120 fokra melegítettem elő, a combokat bőrükkel felfelé egy nagy hőálló tálba raktam, rájuk öntöttem a kisült zsírt is, közéjük raktam a rozmaringágat és 3 nagyob,b kicsit meglapogatott fokhagymagerezdet.
2,5 órán át sültek lassan, közben kisült belőlük az összes zsír, majdnem teljesen elborítva a combokat. Ekkor 10 percre felvettem a hőt 150 fokra, és a végére a hús vajpuha, a bőr pirult és ropogós lett.
Nálunk ennek a receptnek alapján kacsa volt húsvét vasárnap az ebéd, de hát holvanazmár...
Ráadásul szárzellerből készítettem a krémet, és mivel kevésnek találtam a mennyiséget, végül is került bele sárgaréparépa is; nem rontotta el, viszont így kicsit édesebb lett, mint az eredeti verzió, amit Nikinél olvashattok, és nálunk is nagy sikert aratott.
Mivel majdnem kizárt, hogy hétvégén úgy fel tudok kelni, hogy harangszóra ebéd van, - de minek is, hiszen a legelső éhesek úgy kilenc körül kezdik a reggelire nyitogatni a csipájukat - muszáj volt valamit kitalálnom, hogy a konfitálást valahogy imitáljam, és ne estebédre legyen kész a főfogás, amit azóta már ismételtem, boldogan, hogy végre nemcsak csirkét meg karajt esznek a kiskorúak.
Hozzávalók:
személyenként 1 pecsenyekacsa comb
1 ág rozmaring
3 gerezd fokhagyma
A combok bőrét óvatosan - mert ezeken általában vékonyabb a zsírréteg - bevagdostam, teflonserpenyőben a bőrével lefele fordítva közepes lángon sütöttem őket kb. 10-15 percig, míg elkezdtek pirulni. Ezután átfordítottam, és a másik oldalát kisebb lángon pirítottam át kb. ugyanennyi ideig.
A sütőt közben 120 fokra melegítettem elő, a combokat bőrükkel felfelé egy nagy hőálló tálba raktam, rájuk öntöttem a kisült zsírt is, közéjük raktam a rozmaringágat és 3 nagyob,b kicsit meglapogatott fokhagymagerezdet.
2,5 órán át sültek lassan, közben kisült belőlük az összes zsír, majdnem teljesen elborítva a combokat. Ekkor 10 percre felvettem a hőt 150 fokra, és a végére a hús vajpuha, a bőr pirult és ropogós lett.
2 megjegyzés:
A kacsacomb az egyik kedvencem : )
A gyerekeknek is :)
Megjegyzés küldése