2009. február 27., péntek

Egy falat Varsó I.




Vagyis inkább kettő. A munka mellett két rövid téli vasárnap délután maradt sétálni, látni, enni, beszerezni lengyel sasos pólót, vodkát és rózsaszín szárnyas szívecske pónit. De sikerült mind.

Azt hiszem turistacélpontnak kevesen választják Varsót, és ha már lengyel várost kell megturistáskodni, akkor én is mindenkinek a varázslatos Krakkót javasolnám. Varsóval csúnyán elbánt a második világháború, és a most látható történelmi városnegyed, a Stari Miesto is csak nevében régi, hiszen lényegében szinte a romokból építették korhűen újjá. A híres piactér, a Rynek sarkán van egy fotó, amin látszik, hogy a házakból úgyszólván a puszta négy fal maradt meg, semmi más. Ennek ellenére a kis középkori városmag illúziója megvan, a házacskák alsó szintjén pedig nagyjából kétféle üzleti tevékenység folyik: ékszerboltok rengeteg borostyánnal, vagy étterem. Ez utóbbiból egyébként rengeteg van mindenfelé a városban, és néhány divatos kávé-láncot kivéve a fővárosi utcaképekhez szervesen hozzátartozó nemzetközi gyorsétteremláncok nincsenek feltűnően jelen.
Van ugyanakkor a lengyeleknek saját gyorsétteremláncuk, ahol ezerféle pierogi-t lehet kapni, abszolút egyenkülsőségek között.
A pierogi - talán a raviolihoz lehetne leginkább hasonlítani - klasszikusan krumplival, káposztával és szalonnával töltve, szalonnazsírral lelocsolva a kemény paraszti munkához és behavazott lengyel síkság hosszú teleinek kibekkeléséhez igazított étel. Ehhez képest a csak pierogi ra szakosodott éttermekben akár banános - fahéjas pierogi-t is kérhetünk :) Nálunk már szinte teljesen kiveszőben vannak azok a jó kis tejivók, de Varsóban még mindig népszerűek, ahogy vannak kizárólag fánkot áruló sütödék is.




Ez viszont a helyreállított királyi palota




A Pierogarnia a Stari Miesto Visztula felé eső végén egy öreg épület bolthajtásos nagy terme tulajdonképpen. Régesrégi, hatalmas hasábokból ácsolt asztalai mellett kizárólag helyiek ültek, és egyetlen szabad hely volt vasárnap délután. A hajszolt személyzet kézzel-lábbal próbálta magyarázni, milyen a kétféle leves, és milyen töltelékkel készülnek a pierogi-k, majd végül előkerítettek egy falapra dróttal beégetett angol nyelvű étlapot, onnan választottam. Úgy jöttem el, hogy nem is bírtam mindent megenni, és valami hihetetlenül minimális összeget fizettem a sűrű, krumplis-káposztás levesért és a klasszikus töltött pirogért, amiről nem sajnálták a füstöltszalonnazsírt. A pultnál egyébként látni, hogy a konyha hátsó részében a menzás nénikre emlékeztető idősebb szakácsnők hogy gyúrják-nyújtják a tésztát, amit frissen töltenek és főznek a vendégeknek.
A pierogi-láncon kívül feltűnő még, hogy rengeteg étterem kifejezetten hangsúlyozza, hogy lengyel konyhát visz. Van persze Irlandskie Pub is, meg sushi-bár, steak-house, de egyértelmű, mennyire büszkék a konyhájukra. Kifejezetten van az éves TOP 10 választás során "Legjobb lengyel konyha"-kategória, és tanulságos, hogy a 2008-as nyertes ebben a kategóriában a város egyik ( ha nem A) legszebb helyén, a Lazienski-parkban lévő télikertben üzemelő Belvedere lett, ami elhelyezkedésénél és a hihetetlenül elegáns környezeténél fogva annyira kézenfekvően lehetett volna überdivatos fúziós étterem.
Én a lengyel konyhát egy, az újságíróktól négy csillagot kapott gospodá-ban próbáltam ki,ami kifejezetten vidéki lengyel konyhát visz, és megnyugodtam, mikor láttam, hogy a totál holtidőnek tűnő téli délután a város turistaközpontjában, a teli teremben csak egyetlen turista volt, én. Merészen mindjárt zablevest kértem. Mivel semmilyen komolyabb előtanulmányt nem folytattam, így voltak fenntartásaim, dehát gondoltam, egy foodblogger ilyesmitől nem hőköl hátra. Nos mint kiderült, a tipikusan lengyel rye-soup zablisztből készült kvasz - alapú levest takar, ami tele van hihetetlen mennyiségű erdei gombával, paprika nélküli kolbásszal és főtt tojással és krumplival. Tulajdonképpen már itt befejezhettem volna az ebédet, de jött még a kacsamell nagyon finom mindenféle piros bogyóból szószzal, így a desszert már tényleg ki volt zárva.

A közép-lengyel konyha tipikus ételei a síkságon és az erdőkben termett és termesztett gyümölcsökre, bogyósokra, gombára, zöldségekre, gabonára és a sertéshúsra épülnek. Amiről talán már sokan hallottak, az a bigos, ami a mi töltött-rakott káposztánk rokona lehetne. Mikor megkérdeztem a lengyel kollégákat, hogy hol lehet jó bigost enni, azt válaszolták: "otthon". Nincs standard receptje, de biztos, hogy van benne savanyú káposzta, apróhús, gomba, kolbász, vöröshagyma,fokhagyma, fűszerként bors, babérlevél és köménymag.
Szintén a töltött káposzta vonalhoz illeszkedik a golabki - jelentése galambocska - ami marhahússal, hagymával és rizzsel töltött káposztaleveleket takar, paradicsomos vagy gombás szószban.
A lengyelek is csinálnak rengetegféle finom kolbászt, főképp sertéshúsból, a krakowska borsos-fokhagymás, a kabanosy köménymagos, a kaszanka pedig a mi véreshurkánkhoz hasonló.

Folyt köv.






8 megjegyzés:

Vesta írta...

Kezdelek írigyellni, munka Varsóban?!
Ez ilyen testvér- dolog?

piszke írta...

Nem, kicsit bonyolultabb... nemzetközi szervezet.

Vesta írta...

Aha, sejtem.
Akkor már csak ezért is megérdemelsz egy díjat :)
http://vesta007.blogspot.com/2009/02/awards-for-clever-blogger.html

Garffyka írta...

Szia, kicsit irigyellek, én nagyon szerettem Varsóban lenni.
Kukkants be hozzám, kérlek, őket neked (is) küldöm:
http://garffyka.blogspot.com/2009/02/blogger-baratsag-tundek.html

Fahéj és feta írta...

Szia,
Nálam, Neked :)
http://fahejesfeta.blogspot.com/2009/03/meglepetes.html

Fahéj és feta írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Fahéj és feta írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Fahéj és feta írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Related Posts with Thumbnails