Én meg ezt kaptam

Hozta a póstás. Nem is tudom? miért, illetve igenis tudom: főzögetek, fotózgatok, írogatok, és sok kedves emberre találok, ez pedig jó. Köszönöm Cserke:) !

Ui: Az Ember képes volt azt hinni, hogy ez valami mellnagyobbító szerkezet, de komolyan... mert persze csak fél füllel figyelt oda mikor Madonna melltartóját magyaráztam...

Zsályás-baconos csirkemellcsigák

Sok szerettel ajánlom Cserkének és Loriennek...valahogy leálltak a csigafrontról és hiányzik!!

Egyébként Piszke vagyok, zsályafüggő... Annyira nem sajnáltam ebből sem a zsályát, hogy a család egyetértett abban, hogy esetleg lehetett volna kevesebbet is beletenni... Dehát ott a hatalmas, mindentkibíró zsályabokrom a kertben, egyenesen rálátni a konyhaajtóból, és ugye minél többet szedem, annál jobban hajt - ami egyébként érthetetlen, hiszen a talajban semmi tápanyag nincs, ebben biztos vagyok. A zsálya pedig - különösen a májusi friss hajtása - , pedig lényegében mindenre jó gyógyír: torokgyulladás vagy bonchitisz, álmatlanság vagy kígyóharapás - egyszerűen muszáj mindig kéznél lennie, azt hiszem, egyértelmű.


Hozzávalók (4 személyre) :


2 egész (vagy 4 fél ??...szóval ami két csirke melle volt) csirkemell
15 dkg bacon
1 csokor zsálya
néhány ek. olaj
só


A csirkemelleket kissé téglalaposabbre alakítottam - a lehulló darabok és az alsó része hova ment?? : igen! kockahusinak a kiskorúaknak - és kiklopfoltam. Beborítottam őket bacon-nel és zsályalevelekkel. Ezeket, ugye, lehet ritkábban is rakosgatni, mint én. A szeleteket feltekercseltem, és a tekercsek szélességétől függően három vagy négy fogpiszkálóval megtűztem a teljes keresztmetszetükben. Ezután 1,5-2 cm-es darabokra vágtam a tekercseket úgy, hogy minden csigát rögzített egy fogpiszkáló. Kívülről sóztam, és kevés forró olajban teflonserpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam, majd lefedve, 1 dl fehérbort utánuk öntve még tíz percig pároltam.


Egy kis ratatuille figyel oldalt, de azért volt hozzá petrezselymes krumpli is.


Lajos Mari receptjét a Nők lapjából egyszerően muszáj volt a csiga- zsálya kombináció miatt kipróbálni. Finom!

Piszkés-ribizlis morzsasüti

Magyarul crumble, ugye. És tény, hogy a fényképen egyáltalán nem látszik, de a gyümölcs fele igenis piszke (egres) volt, csak valahogy beleolvadt a tésztába sütés közben. Sűrű elnézést, hogy így le vagyok maradva, de piszkét még látok a boltokban, és eredetileg csak azzal készült volna, - hiszen a név kötelez - , ha rendes az idei termés... ribizli viszont volt bőven, így a két savanykás gyümölcs összeházasítása nem tűnt nagy hibának. Nigella receptjét követtem majdnem betű szerint, de meg kell mondjam, hiába volt finom nagyon, Mamma mennyei almás crumble-jének a nyomába se léphet.
Egy dologban tértem még el a recepttől: a 20 cm-es tortaformát kicsinek ítéltem és igazam volt. Nigella vendégei tuti vastag és fojtós tésztát kénytelenek legyűrni, ha ezt kapják desszertnek. Így viszont jó volt a tészta-gyümölcs arány, még annak ellenére is, hogy a vaj felét először egész egyszerűen elfelejtettem összemorzsolni a liszttel, így mit volt mit tenni, felolvasztottam és gyorsan az egész tetejére locsoltam már a sütőből kikapva...



Hozzávalók:

- a tésztához:

20 dkg liszt
12 dkg cukor
17,5 dkg vaj
fél csomag sütőpor
5 csomag vaníliás cukor


-a töltelékhez:


35 dkg piszke
35 dkg ribizli
1 ek cukor
1 ek víz
1 tojás
5 ek tejszín



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A nagyon hideg vajat felkockáztam és a sütőporral elkevert liszttel morzsalékosra aprítógépeztem (villával is össze lehet morzsálni, csak úgy lassúbb). Hozzákevertem a cukrot és a vaníliás cukrot és a hűtőbe raktam.

A megtisztított gyümölcsöket ( nem mondom, a piszke tisztítása kissé idegölő szerintem) a cukorral és a vízzel egy lábasban pár percig összeforraltam. A ribizli jó érett volt, így a gyanúsan sok léből egy decinyit leöntöttem, ami később jó húzásnak bizonyult. A tejszínt és a tojást 1 káváskanál cukorral felvertem és a kissé kihűlt gyömölccsel összekevertem.

Ezután az egészet kivajazott kerek 24 cm-es formába öntöttem, és rászórtam a morzsatésztát. (Utóbb meg rálocsoltam körbe-körbe a vaj feolvasztott másik felét.)

35 perc alatt szép aranyszínűre, de még alul leveses-gyümölcsösre sült - a piszke viszont felszívódott :) . Nálunk másodikféleként futott, de igazából egy nagy adag vaníliafagyival, desszertként az igazi.

Nigella receptje a a Domestic Goddess-ből. A cukor sima répacukor volt, a bodzaszörp helyett pedig a gyümölcsmártásba és a tejszínes keverékbe is az került.

A félreértett ragu

Sokféle kritériuma van a jó kolléganőnek, de az én kolléganőim minden jó tulajdonságuk mellett még nagyon jól is főznek. Sőt szerintem jobban és többet is mint én, csaképp emiatt - meg mivel gyerekszámban is megelőznek - nincs idejük gasztroblogon villogni:) Ezért aztán teljesen természetes, hogy bármelyikünk jár külföldön, mindig kerül valami gasztro-útiemlék az ember íróasztalára.
Így kaptam Szardíniáról jóféle szárd gnochettit - aminek, én úgy láttam, igazából nincs sok köze a gnocchi-hoz, lévén klasszikus durumtésztából készültek a picike, kicsit csiga, kicsit fül (vagy milyen) alakú tésztácskák. A doboz hátulján pedig volt recept is, így gondoltam, akkor aztán igazán autentikus leszek. Minimális olasztudásom ellenére bátran belevágtam a ragu elkészítésébe, segített a hozzávalókról készített gusztusos kép is. Középiskolás irodalmi emlékeim alapján pedig teljesen biztos voltam abban, hogy mi is lehetne más a cipolla, mint fokhagyma (ld. Thomas Mann: A varázsló) .
Nagy sikere volt a ragunak és jó idő eltelt mikor egyszer tényleg utánanéztem vajon miért dkg-ra írja a recept a fokhagymát?? Hát azért, mert a cipolla az bizony vöröshagyma... Nálunk viszont marad mostmár mindig fokhagymásan, mert így igenis nagyon finom...
A doboz hátulja sokáig kallódott az egyik konyhafiókban, azután egyszer tutira el akartam tenni, na, azóta nem találom. De olyan sokszor csináltam már, hogy most is sikerült rekonstruálnom, legfeljebb az arányok térnek el egy kicsit az eredetitől.



Hozzávalók:

40 dkg marhahús (nem cubetti, hanem igenis darálva)
néhány ek. olivaolaj
40 dkg paradicsom (vagy egy hámozottparadicsom-konzerv vagy 1 nagyobb doboz sűrített paradicsom)
20 dkg gomba
20 dkg szárazkolbász - szerintem a Pick csípős Snack-ja ideális
4 dkg - vagyis 1 nagy fej! - fokhagyma
1 csokor zsálya
0,5 dl vörösbor
1,5 dl húsleves
bors
só

A marhahúst megpirítom az olajon, hozzádobom az apróra vágott gombát, a vékony karikákra vágott kolbászt, picit sózom és lefedve párolom pár percig. Eztán hozzáadom sorban a felkockázott, kimagozott paradicsomot, belepréselem a rengeteg fokhagymát, a vörösbort, felöntöm a húslevessel, beleaprítom a zsályát, megkóstolom, sózom, borsozom és még kb. 15 percig közepes lángon sűrűre főzöm az igen intenzív ízű ragut.

Egy élet volt, míg a szárd gnochetti végre a mi ízlésünknek megfelelően legalábbis félpuhára főtt, azóta penne vagy farfalle tészta a kísérője, nameg némi sajt.

Sült-padlizsán saláta VKF.! XVI.

Ott vagyok, ahol a part szakad. A halas fordulónál. Mert a saláta jó, a saláta egészséges, a saláta olyan sokféle lehet, csaképp Ember salátán meg nem él. A kiskorúakat hagyjuk is.
Szóval a saláta legfeljebb szerény kiegészítő lehet valami massszív húsétel ÉS köret mellé. De főszereplő...
Na jó, persze eszünk mi, hogyne. Caprese-t vacsorára, de legyen mellé friss kenyér és valami húsféle. A sokak által lenézett jégsalátát mindenféle más zöldséggel, ami kerül mellé a hűtőből, egy kis olivaoloajos-citromleves-fűszeres ilyen-olyan öntettel, görögsalátát nyáron rogyásig. A Waldorf is nagy kedvenc, de valahogy az nálunk téli játékos, a klasszikus majonézesekben meg a nagymamák járnak elöl.

Én csak egyet rontok el mindig: a cukros-ecetes levet arra a jó kis fejessalátára. Az nem sikerül sose.

Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán
1 doboz natúr joghurt
fél citrom leve és lereszelt héja
2 kk. méz
1 nagy gerezd fokhagyma
1 chilipaprika
1 kis csokor petrezselyem
3 ág menta
só
bors
olivaolaj

A megmosott padlizsán két végétől megszabadultam és 1 centis karikákra szeleteltem, a nagyobbakat még félbe is vágtam.

A szeleteket megsóztam, megborsoztam és a kiolajozott teflonserpenyőben oldalanként 4-5 perc alatt szép aranybarna-foltoskásra sötöttem.

Amíg sült, összedobtam az öntetet: A joghurtot összekevertem a mézzel, a citromlével és a lereszelt héjával, a kimagozott és apróra vágott chlilipaprikával, belepréseltem a fokhagymát és hozzáaprítottam a zöldfűszereket.
A kisült padlizsánszeleteket forrón forgattam az öntetbe, aztán jól behűtöttem.

Ideális kísérője volt a vasárnap déli rántott húsnak, ami egyébként a nagyobb kiskorú gasztronóm szülinapi ebédrendelése volt.:)



A kiindulópont Stahl Judit padlizsánsalátája a Büntetlen örömök c. könyvéből.

Ricottás (túrós) amerikai palacsinta

Van ez a csupa mosoly ausztrál szakács, ez a Bill.
Szőke, sportos, kékszemű, vidám és türelmes, fülig érő, százfogú a mosolya, angyali kislányokkal, tengerparti házzal, nyugis reggelikkel az ausztrál napfényben, meg minden.
De méééér nem tetszik mégse???
Valahogy túl tökéletes, istenem. Különben se csípem a szőkéket...

Ez a ricottás palacsintája viszont abszolút tökéletes, és mielőtt kétségbeesnénk, hogy a sarki kisközértben nincs mindennap friss ricotta, elárulom, hogy a rendes kis nyugat-balkán túrótól is ugyanolyan tökéletes marad. Mikor először készült, a kisebbik kiskorúnak még bele-beletörögetett a nyelve a hosszabb szavakba, így nálunk ez a szent keresztségben az "amerika-palacsinta" nevet kapta.

P.S.: Erősen ajánlom ennek az orosz változatát, amit szirnyikinek hívnak, és nálunk mélybe taszította eddigi trónjáról a sütőporos amerikai utánzatot.

Hozzávalók:

22,5 dkg ricotta/túró
1,7 dl tej
4 tojás
14 dkg liszt
1 tk. sütőpor
5 dkg vaj
só



A ricottát a 4 tojás sárgájával és a tejjel áttörtem, hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet, az olvasztott vajat és a csipetnyi sót. A keményre felvert tojásfehérjét két részletben szépen óvatosan beleforgattam.

Kivajazott teflonsütőben közepes lángon sütöttem, úgy, hogy kb fél centi vastag, 6-8 cm átmérőjű körökben öntöttem bele a sűrű masszát. Oldalanként - egy széles lapáttal bátran megfordítva - nagyjából két-két perc kell ahhoz, hogy belül kellemesen szivacsos maradjon, kívül pedig szép mosolygós-ropogós legyen.

A megadott mennyiségnek rögtön a másfélszeresét szoktam csinálni vacsorára, ebédre nyugodtan duplázom. Ijesztően hangzik, de a dupla adagból - mérettől függően - kb. 40 db. lesz. Elfogy.

Juharsziruppal klasszikus, én mézzel is szeretem, de bármilyen lekvár - a képen bolti áfonya - is megteszi hozzá, továbbá nálunk a Nutella Fan Club természetesen mogyorókrémmel kenegeti.