Van ez a csupa mosoly ausztrál szakács, ez a Bill.
Szőke, sportos, kékszemű, vidám és türelmes, fülig érő, százfogú a mosolya, angyali kislányokkal, tengerparti házzal, nyugis reggelikkel az ausztrál napfényben, meg minden.
De méééér nem tetszik mégse???
Valahogy túl tökéletes, istenem. Különben se csípem a szőkéket...
Ez a ricottás palacsintája viszont abszolút tökéletes, és mielőtt kétségbeesnénk, hogy a sarki kisközértben nincs mindennap friss ricotta, elárulom, hogy a rendes kis nyugat-balkán túrótól is ugyanolyan tökéletes marad. Mikor először készült, a kisebbik kiskorúnak még bele-beletörögetett a nyelve a hosszabb szavakba, így nálunk ez a szent keresztségben az "amerika-palacsinta" nevet kapta.
P.S.: Erősen ajánlom ennek az orosz változatát, amit szirnyikinek hívnak, és nálunk mélybe taszította eddigi trónjáról a sütőporos amerikai utánzatot.
Hozzávalók:
22,5 dkg ricotta/túró
1,7 dl tej
4 tojás
14 dkg liszt
1 tk. sütőpor
5 dkg vaj
só
A ricottát a 4 tojás sárgájával és a tejjel áttörtem, hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet, az olvasztott vajat és a csipetnyi sót. A keményre felvert tojásfehérjét két részletben szépen óvatosan beleforgattam.
Kivajazott teflonsütőben közepes lángon sütöttem, úgy, hogy kb fél centi vastag, 6-8 cm átmérőjű körökben öntöttem bele a sűrű masszát. Oldalanként - egy széles lapáttal bátran megfordítva - nagyjából két-két perc kell ahhoz, hogy belül kellemesen szivacsos maradjon, kívül pedig szép mosolygós-ropogós legyen.
A megadott mennyiségnek rögtön a másfélszeresét szoktam csinálni vacsorára, ebédre nyugodtan duplázom. Ijesztően hangzik, de a dupla adagból - mérettől függően - kb. 40 db. lesz. Elfogy.
Juharsziruppal klasszikus, én mézzel is szeretem, de bármilyen lekvár - a képen bolti áfonya - is megteszi hozzá, továbbá nálunk a Nutella Fan Club természetesen mogyorókrémmel kenegeti.
Szőke, sportos, kékszemű, vidám és türelmes, fülig érő, százfogú a mosolya, angyali kislányokkal, tengerparti házzal, nyugis reggelikkel az ausztrál napfényben, meg minden.
De méééér nem tetszik mégse???
Valahogy túl tökéletes, istenem. Különben se csípem a szőkéket...
Ez a ricottás palacsintája viszont abszolút tökéletes, és mielőtt kétségbeesnénk, hogy a sarki kisközértben nincs mindennap friss ricotta, elárulom, hogy a rendes kis nyugat-balkán túrótól is ugyanolyan tökéletes marad. Mikor először készült, a kisebbik kiskorúnak még bele-beletörögetett a nyelve a hosszabb szavakba, így nálunk ez a szent keresztségben az "amerika-palacsinta" nevet kapta.
P.S.: Erősen ajánlom ennek az orosz változatát, amit szirnyikinek hívnak, és nálunk mélybe taszította eddigi trónjáról a sütőporos amerikai utánzatot.
Hozzávalók:
22,5 dkg ricotta/túró
1,7 dl tej
4 tojás
14 dkg liszt
1 tk. sütőpor
5 dkg vaj
só
A ricottát a 4 tojás sárgájával és a tejjel áttörtem, hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet, az olvasztott vajat és a csipetnyi sót. A keményre felvert tojásfehérjét két részletben szépen óvatosan beleforgattam.
Kivajazott teflonsütőben közepes lángon sütöttem, úgy, hogy kb fél centi vastag, 6-8 cm átmérőjű körökben öntöttem bele a sűrű masszát. Oldalanként - egy széles lapáttal bátran megfordítva - nagyjából két-két perc kell ahhoz, hogy belül kellemesen szivacsos maradjon, kívül pedig szép mosolygós-ropogós legyen.
A megadott mennyiségnek rögtön a másfélszeresét szoktam csinálni vacsorára, ebédre nyugodtan duplázom. Ijesztően hangzik, de a dupla adagból - mérettől függően - kb. 40 db. lesz. Elfogy.
Juharsziruppal klasszikus, én mézzel is szeretem, de bármilyen lekvár - a képen bolti áfonya - is megteszi hozzá, továbbá nálunk a Nutella Fan Club természetesen mogyorókrémmel kenegeti.
3 megjegyzés:
Nutella Fan Clubnak az én fiaim is tagjai :)
hasonló receptet Nigellától láttam. Billről sokáig azt hittem, hogy meleg szakács, aztán kiderült, hogy 3 gyereke is van...
:DDDD
Remélem nem bánod, de Hozzád gurítottam tovább a hozzám érkező üveggolyókat!
Sok örömet kívánok hozzájuk!
Anett
Megjegyzés küldése