Mostanában inkább a karfiolpizza a menő, és tuti, cukkiniből is lehet (mini)pizzát csinálni, éppúgy mint hasábburgonyát, de ez a Julia Child is tudott valamit: az ő receptjét próbáltam ki legalábbis, és további kutatásokat nem végeztem, hogy vajon a francia konyha melyik szegletében csinálják már évszázadok óta, előbb, mint ahogy az olaszok a pizzát feltalálták, de mindenféleképp Kolumbusz után. Mióta hosszú évek frusztráló piacolása után jó egy éve végre találtam egy termelő nénit-bácsit, ahol az összes fontosabb idényzöldség kapható (azaz adott időben valójában kicsi a választék), ősszel-télen van többféle almájuk, sőt nagy tételben rendelni is lehet tőlük, és csak saját termést árulnak - így nincs cukkinijük májusban, és leghamarabb júniusban kezdik a paradicsomot meg a néhányféle paprikát - nem tudok úgy nyáron elmenni a piacra, hogy a standard paradicsom-paprika-hagyma hármas mellett még ne vegyek valamit, amit nagyjából csak én eszek meg a családban. Ilyenkor rendszeresen a gyönyörű, kicsiként leszedett, feszes kis padlizsánoknak nem tudok ellenállni, így lett a héten chilis padlizsánkrém és ez a kis pizza-sztori belőlük. És mivel egy héten kétszer a Népek kikövetelik az olaszost, mindig van pluszban valami bolognai-szerű, paradicsomos-húsos-fűszeres mártás, így végképp le is egyszerűsödött a padlizsánpizza-sütés.
Hozzávalók: (személyenként)
egy padlizsán
1 dl sűrű olaszos mártás
egy-egy kk bazsalikom, rozmarin, kakukkfű és oregánó
só
10 dkg mozzarella
1 ek olívaolaj
A padlizsánt egyforma, centis karikákra vágtam, jól besóztam, többrét hajtott papírtörlőn 25 percet állni hagytam.
175 fokra előmelegítettem a sütőt, a padlizsánszeleteket megkentem olívaolajjal, megszórtam a fűszerekkel és sütőpapírral bélelt tepsiben 25 percig sütöttem. Ezután elosztottam rajtuk a szószt, megszórtam a reszelt mozzarellával és a grill alatt további 6-8percig sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése