Köret, ahogy a képen látszik. És ráadásul édes vörösborral, így megoldható az ilyen eltévelyedett, ajándék üveg borok hasznosítása is. Hogy szép színt kapjon a körte, nemcsak rengeteg festőszőlő kell, hanem körtéből is olyan, amelyik jól bírja a hosszasabb párolást, nem fő szét, legjobb, ha még harsogóan zöld, tulajdonképpen nem is érett egyáltalán - én mondjuk egyébként is így szeretem, őrzöm a hűtőben, nehogy megérjen.
A vörösborból próbáltam mindent mellőzni, ami forralt borra emlékeztet, mert nem tél van, és egyébként is le a karácsonyi egyenfűszerkeverék-ízzel; úgy gondoltam, az édes vörösbor meg a fanyarabb körte majd elbír valahogy egymással: így is történt, nem volt olyan érzésünk, mintha a desszertet próbáltam volna elsózni köretnek a kacsa mellé...:)
Hozzávalók:
4 nagyobb zöld nyári körte
fél liter édes vörösbor (merlot)
6 szem szegfűbors
1 tk. rózsabors
1 tk. cukor
A körtéket meghámoztam, magházukat kivájtam, és egy mélyebb lábasban a vörösborral lepve, a fűszerekkel együtt közepes lángon kb. fél órát gyöngyözve pároltam. Kevés pirított mogyoróval és pici mézzel, a harmadára beforralt borral meglocsolva tálaltam.
A kacsamellet (2 nagy, komoly darab volt) először a beirdalt bőrős felén sütöttem közepes lángon serpenyőben 7 percig, azután 5 percig a másik fele következett, majd a bőrös felével felfele 10 percre betettem a 200 fokra előmelegített sütőbe. Tálalás és szeletelés előtt alufóliába burkolva 5 percig pihentettem. Soha nem sózom előre, most utólag a féltve őrzött vörösboros só került rá a tányéron.
2 megjegyzés:
Nekem ez telitalálat lenne! ,(múlt héten szilvamártással ettünk), nagyon guszta !
Itt Hollandiában, ahol élek árulnak piros kristálycukrot, kifejezetten a párolt körte (stoofpeer) készítéséhez. De van, aki cukor nélkül, piros szörppel (ribizli) készíti. Errefelé nagyon elterjedt, téli köret. A Gieser Wildeman és a Saint Rémy körtefajtákból csinálják, ezek ősztől kezdve a zöldségesnél kaphatóak.
Megjegyzés küldése