Gazpacho - hideg spanyol paradicsomleves

Jön a meleg, igyunk levest!

Van már a blogon egy, meg egy másik, ez meg az eddigi legjobb. Csak akkor lett volna ennél is jobb, ha már érik a kertben a paradicsom. Nem is tudom, hogy a kovászos uborka-zeller-krémleves - jön az is - vagy ez a nyerő a hideg leves kategóriában, mert bár egy jó hideg gyümölcsleves is be tud találni, amikor tényleg döglesztő a hőség, az ilyen savanykás-fűszeres zöldséglevesek pótolják igazán a mindenféle sókat -majdnem egy pohár  hideg sör kategória :).

Hozzávalók: (2 személyre)

fél kg érett paradicsom

20 dkg uborka, felkockázva

egy kis fej lilahagyma, felkockázva

2 gerezd fokhagyma

kis csokor petrezselyem

2 ek. tokaji aszúecet (egyszerűen más kategória.-. sima borecetből inkább csak egy)

6-8 levél bazsalikom

A paradicsomok héját keresztben bevágtam, egy mély tálban forró vízzel felöntöttem és 5 percig állni hagytam őket. Ezután a héjukat lehúztam és az összes többi hozzávalóval botmixereztem.
Egy nagy szitán gyorsan átpasszíroztam, hogy a magoktól megszabaduljak, és jól behűtöttem. Kevés kenyérkockával lehet mg sűríteni, a tálaláshoz pedig jöhet még apró kockára vágott lilahagyma, uborka és pirítottkenyér-kocka is.

Zöldséges minipizza

Bármily hihetetlen, a házi pizza nem az internettel érkezett a konyhába: anyukám 30 éve süti ennek a receptnek az alapján, én csak annyit változtattam rajta, hogy az idők során az eredetileg benn lévő tejet simán vízre cseréltem. Biztos van, aki még emlékszik a "Szakácskönyv naptárral" sorozatra (vagy valami ilyesmi volt a címe),  a nyolcvanas években szokásos, zsúfolt, agyondíszített sötét  ételfotókkal -  nálunk rengeteg, az akkoriban tényleg alap rántotthús-pörkölt-fasírozott hétvégi ebédeken túllépő, máig családi  kedvenc kaja készült belőle.A pizzaszósz is nagyjából innen való, és szerintem jó lesz a következő 30 évre...

A recepthez még annyit, hogy nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy a cuki méretű ennivalók mennyivel népszerűbbek a gyerekeknél....még akkor is, ha zöldség is van bennük :)) Az enyémeim meg nem  ennék a szószt, ha zellert-répát tennék bele, de így sajt, a pizzaszósz és a mascarpone takarásában észre sem vették.

Hozzávalók: ( 2 nagy 30-35 cm-es, vékony tésztájú pizzához vagy 16-24 db minipizzához)

40 dkg liszt

2 dkg élesztő (szárazélesztőből 5 gr)

1 tk cukor

2,5  dl langyos víz

4 ek olívaolaj

1 teáskanál só

- a szószhoz:

3 ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 tk só

150 gr sűrített paradicsom

1 nagy babérlevél

1 tk. cukor

3 dl víz

negyed kk. őrölt feketebors

1 tk szárított bazsalikom

1 tk. kakukkfű

fél tk. oregano

3 nagyobb répa

4 szál szárzeller

rukola és bazsalikomlevelek

néhány ek. mascarpone

sajt (grana padanot használtam)

A lisztbe mélyedést csináltam, beleöntöttem a langyos  vizet, beleszórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, és 10 perc alatt felfuttattam. Ezután az olívaolajjal együtt a kézi mixer dagasztókarjával néhány perc alatt ruganyos tésztává gyúrtam, a sót csak a vége felé dagasztottam bele.

Folpackkal szorosan letakart tálban egy óráig kelesztettem. 

Amíg kelt, megcsináltam a szószt és a zöldségeket felaprítottam.

Az olajon megfuttattam az apróra vágott hagymát, a szétnyomott fokhagymagerezdeket, megsóztam, kicsit dinszteltem, majd   hozzáadtam a paradicsompürét és a babérlevelet  is. Némi kevergetés után - nekem kell, hogy kicsit megpiruljon a püré is - felöntöttem vízzel, beletettem a pici cukrot is, és kis lángon besűrítettem. Csak a főzési idő végén adtam hozzá a fűszereket, de van, hogy csak azután fűszerezem, hogy a szószt a tésztára kentem.

Ezután két részre osztottam, lisztezett munkalapon kinyújtottam nagyjából gáztepsi méretűre és a tepsin szaggattam ki a legnagyobb, 7 centis pogácsaszaggatómmal - egyébként nagyon ruganyos a tészta, ha nagyon helyre kis köröket akarunk akkor így,  a tepsin szaggatva maradnak igazán szabályosak. Megkentem a szósszal, elosztottam rajtuk a répát, zellert, a friss bazsalikomot, rukolát, a mascarponéval megpöttyöztem és kevés sajtot reszeltem rá.

200 fokos sütőben 15 perc alatt sültek készre.

VKF! XLIX. - Joghurt- és mascarpone mousse torta bogyós gyümölcsökkel

De mondhatnánk úgy is, hogy torta, amibe beleteszünk minden tejterméket, amit éppen a hűtőben találunk. Mellé igazán kevés cukrot, épp csak annyi zselatint, hogy habszerű állaga legyen, de megálljon a talpán, ha levesszük a tortakarikát,  némi gyümölcsöt - nem kell a bogyósakhoz ragaszkodni, a meggy éppúgy jó, mint a vegyes, mélyhűtőürítéskor előkerülő tavalyi tartalék. És bár kétségtelenül 3 részletben készül, cserébe nem kell bekapcsolni a sütőt, csak egy kézimixer kell, FINOM HIDEG, és cserébe elég jól is néz ki, igaz?

(Kimatekoztam, mi a szorzószám, ha 18 cm-es, 24-es, 26-os vagy 28-as a forma. A bejegyzés végén elárulom :))

Hozzávalók: (20-22 cm-es kapcsos formához, 12 szelethez)

1 réteg:

4 dl tejszín

25 dkg mascarpone

3 ek. porcukor

4 lap zselatin+2 ek. víz

10 dkg fehér csokoládé

2. réteg:

4 dl pürésített gyümölcs - átszűrni nem kell (itt ez most 40 dkg ribizli-feketeribizli-málna keverék volt - ha valaki kiviből készítené, mondjuk Fradi drukkereknek, akkor a kivipürét is fel kell jól melegítenie 45-50 fokra, különben a benne lévő enzim megakadályozza a dermedést)

4-6 ek. porcukor ízlés szerint, a gyümölcs(ök) édességétől függően

4 lap zselatin+ 2 ek. víz

3. réteg:

2 dl tejszín

2 dl joghurt

2 dl tejföl

3 csapott ek. porcukor

5 lap zselatin+ 3 ek. víz

A   tejszínt kézi mixerrel türelmesen habbá vertem. A zselatinlapokat egy kisebb lábasban 2 ek. vízzel meglocsoltam és pár percre puhulni hagytam. A kockára tört csokit a mikróban  560 Watton 5-6 kör alatt, körönként kivéve, - tördelgetve, majd kevergetve egy kiskanállal-, megolvasztottam. A mixerrel belekevertem a tejszínhabba a mascarponét, a porcukrot, a megolvadt csokit. A puha zselatint kis lángon homogén folyadékká "olvasztottam" - fel nem szabad forrnia - és a mixer leggyorsabb fokozatán belekevertem a tejszínes krémbe, épp csak annyit keverve, hogy egyenletesen eloszoljon. A krémet  a  forma aljára öntöttem, és a hűtőben pár órát hűlni hagytam.

Az újabb 4 lap zselatint az előző módon beáztattam, majd átmelegítettem, de ezelőtt pár kanállal tettem hozzá a  ribizli-feketeribizli-málna püréből is, majd hozzákevertem a gyümölcspüréhez. Ez volt a középső réteg. Ez nálam egy éjszakát töltött a hűtőben, mert így jött ki a lépés, de 2-3 óra alatt üzembiztosra dermed.

A felső, savanykásabb réteghez a tejszínt habbá vertem, belekevertem a porcukrot, tejfölt, joghurtot, majd a zselatinnal úgy jártam el, ahogy az előző rétegeknél. Így négy órát töltött a hűtőben, ezután minden gond nélkül ki lehetett venni a formából - forró vizes konyharuhába tekerjük pl. a tortaforma oldalát, mert vízbe mártani nem tanácsos - de én általában éles késsel választom el óvatosan a forma oldalától.

Mivel vendégségbe vittük, olyan képet nem tudok mutatni, ahol fel is van vágva, de higgyétek el, pont ugyanilyen klasszul nézett ki belülről is :).

A fenti zselatinmennyiségek pontosak, és víz sem kell több hozzá, a lényeg, hogy  homogén, és épp csak forró legyen az enyhén sűrű folyadék. A lábaska aljából is illik kikapargatni a gyorsan hűlő zselatinos réteget, és hozzámixelni a krémekhez, minden cseppre szükség van.

18-as formához: a hozzávalókat 0,8-cal kell szorozni

22-es forma:1,2
24-esforma: 1,43

26-os forma: 1,68

28-as forma:1,96

Eléggé eltértem, de az  ötlet nagyjából innen jött.

Újfokhagymás zsemle

Az idei legjobb sós kelt eddig. 

Az újfokhagymánál talán csak a legelső zsenge zöldhagymák jobbak. Vagy nem. Én mindenesetre az újfokhagymát is meg tudom enni nyersen, magában, annyira édeskés, selymes íze van még, lédús, nincs semmi karcos vagy keserű, könnyeztető benne, na és biztos, hogy kínai újfokhagymát nem sóznak ránk hazaiként. Nemcsak piacon kapható,  láttam több láncban is, a hétvégén rengeteget fogok sütni belőle csirke mellett, na és abból a krém...már desszertszámba megy :) Itt most van a tésztában, és finom újfokhagymás vajjal van megkenve a zsemle (ami csomónak indult, de úgy megkelt, hogy nem látszik, hogy az) még melegen, és azután langyosan még több vajjal...a gyerekek előre  eltették az adag végét tízóraira, szerintem ez mindent elmond.

Hozzávalók:

5 gr szárított élesztő

1 dl tej

1 ek. cukor

40 -45 dkg liszt

2 dl langyos víz

2 gerezd újfokhagyma, lereszelve

2 ek. olaj

1 púpozott tk. só

2 dkg vaj 

1 gerezd újfokhagyma

A tejet meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és az élesztőt, 10 perc alatt megfuttattam. Addig kimértem a lisztet,az olajba belereszeltem a fokhagymát, majd a  a hozzávalókat 10 percig dagasztottam, de a sót csak a vége fele adtam hozzá. Lágy, könnyű  tészta az eredmény, nem szabad agyonlisztezni..

A tála folpackkal szorosan letakarva egy óráig kelesztettem.

isztezett munkalapon átgyúrtam, 10 részre osztottam, egyenként  kb. 30 cm-es hurkákká nyújtottam, csomót kötöttem rájuk, majd a két kimaradó véget alulról felülre illetve felülről alulra  a  csomó közepébe dugtam.

Ezután 45 percet keltek letakarva, majd 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt sültek készre. Amikor kivettem őket, megkentem a tetejüket újfokhagymás olvasztott vajjal. Őrjítően édeskés-fokhagymás-enyhén sós-vajas illatuk volt :).

Csomók helyett lehet eleve csak gömbölyíteni, gyorsabb is, vagy fonatot csinálni, kiflit, császárzsemlét, ez már idő és ízlés dolga.

A tészta innen jött.

Flan al caramelo és spanyol vacsora - egy este a Miele Főzősulijában

A Miele Főzőiskola meghívásának köszönhetően egy spanyol főzőestet kis blogíró-blogolvasó találkozóval kötöttem egybe a múlt héten, és azt hiszem, nagyon jól sikerült, és megint bebizonyosodott, hogy a főzés és a jó ételek szeretete percek alatt közel hoz egymáshoz vadidegen embereket. A főzőiskolában már nem először voltam, és mindig lenyűgöznek a gyönyörűséges, fényes, szuper gépek, amiket még megsimogatni is jó, és a kedves profi csapat.

A spanyol estre a Miele állandó séfje 4 spanyol recepttel készült, a hal- és húsalaplé pedig már kész volt a kezdésre. Nekem nem volt ismeretlen a tortilla de patatas ( a spanyol krumplis omlett) és a paella sem, ez utóbbit évente egyszer biztos elkészítem otthon is. Karamell flant viszont még sosem csináltam, bár nagyon szeretem - amikor Spanyolországban voltunk, mindennap lecsúszott egy  :) - mert kicsit féltem attól, hogy oldható meg: tényleg úgy készüljön el, hogy azután a formából kiborítva édes sűrű karamellréteg legyen a  vaníliás puding tetején, körben pedig klasszul lecsorogjon a karamelles szósz.

 Megoldható, tökéletesen: az első kép a Mielenél készült, a második  az otthoni, hétvégi desszert. A vanília, citrom, fahéj és karamell párosítás nagyon-nagyon ütős - 8 adagot pont jó készíteni, mert úgyis mindenki repetázik...Ráadásul a flannak eleve kell egy éjszaka minimum a hűtőben, szóval ha felvágós vacsoradesszertnek szánjuk, akkor sincs stressz, mert egy-két nappal előtte simán elkészíthető.

2 dl tejszín
6 dl tej
18 dkg cukor
egy rúd vanília/ 2 tk. vaníliakivonat/ 2 vaníliáscukor
1 kisujjnyi darab fahéj vagy fél tk. őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja

12 dkg cukor
2  + 2 ek.víz

3 egész tojás
2 tojás sárgája

Először összekevertem és épp csak  felforraltam  az első hat  hozzávalót - a vaníliarudat kettéhasítva és a magokat kikaparva tettem  a tejbe. Ha  vaniliáscukrot használunk, azt csak akkor tegyük bele, ha már lehúztuk a tűzről. Hűlni hagytam.

Előkészítettem a hőálló formákat, és a sütőt 140 fokra előmelegítettem.

A második adag cukrot  egy vastag aljú nyeles  lábasba (kisebb serpenyő is jó) tettem, egyenletesen  elterítettem, meglocsoltam 2 ek. vízzel és közepes lángon forrósítottam. Nem kell kevergetni, csak forgatni a lábast a tűzön, ha a cukorszirup egyik része hamarabb kezdene színesedni. Amikor már mély borostyánszínű és áttetsző  lett, lehúztam a tűzről, és óvatosan (felfuthat vagy fröcskölhet!!) rácsorgattam még 2 ek. vizet, és visszatettem a tűzre, hogy újból felforraljam és a karamell teljesen sima, lágyan  szirupos  legyen. Elosztottam a tálkák alján.

Egy teáskannában vizet forraltam.

A tojásokat és a tojássárgákat egy nagyobb tálban habverővel simára kevertem - nem kell hogy habos, csak hogy homogén legyen - és gyors kevergetés közben vékony sugárban belecsorgattam a fűszeres-tejes keveréket - ezzel a munkamenettel nagyjából kihűl annyira, hogy ne csináljon rántottát a tojásból - ha nagyon kihűtjük a biztonság kedvéért, akkor a gőzölési idő biztos hosszabb lesz.

A  vaníliás szószt a karamellrétegere öntöttem, a formákat egy magasabb falú  tepsibe pakoltam, betettem az előmelegített sütőbe, és a tepsit a kannából a tálkák 2/3-áig töltöttem forró vízzel.

Kb. 50-55 perc szükséges, hogy a flan elkészüljön - ha még remegős, de már ujjal óvatosan nyomkodható a pudingok felülete, akkor ki lehet venni, legjobb egyenként, nehogy a vizet magunkra - vagy a flanba - lötyögtessük a teli tepsivel egyensúlyozás közben.

Kihűlés után minimum egy éjszakát a hűtőbe kell tenni, de tárolható nyugodtan 1-2 nappal tovább is. Tálaláskor a puding szélét körben egy vékony pengéjű késsel meglazítjuk - vagy forró vízbe mártjuk a tálkákat egy pillanatra - elválasztjuk a forma falától, tányért borítunk rá, visszafordítjuk, türelmesen várunk 1-2 percet - kicsit esetleg szükséges a tányért az asztalhoz kocogtatni - azután már látni, hogy a szirup megindult és kicsusszan a karamellmázzal borított flan is a tányérra.

A flan  elé készült  tortilla de patatas a tapas-tálra, kasztíliai sonkás fokhagymaleves ( tervezem mindkettőt itthonra is, és majd felteszem ide) és paella:

 Köszönöm a Miele meghívását, és nagyon örültem, hogy újabb olvasómat ismerhettem meg személyesen is :)!

Tejfölös-fehércsokis eperparfé

A tejföl-eper kombináció idén minden mást kiütött a nyeregből. Ez csak egy kis semmiség a hétvégére, hűthető mindenféle formában, pálcikával kis decis műanyag poharakban jégkrém lesz belőle, el fog fogyni egy pillanat alatt.

Hozzávalók: ( 4-6) személyre)

10 dkg fehércsoki
25 dkg eper
1 doboz 20%-os tejföl

A tejfölt este a konyhában egy papírtörlővel bélelt szűrőben hagytam , hogy kicsit lecsöpögjön reggelig. Az epret megmostam, megtisztítottam és a tejföllel simára botmixereztem.

A fehércsokit kockákra tördeltem, és egy kis üvegtálban a mikróban óvatosan felolvasztottam: 800 watt, 3 kör, alapos keverés-tördösés egy kiskanállal, mert a tálka szélén lévó csokidarabok  és a tál már melegszik ekkor, de el kell oszlatni egyenletesen a hőt. Újabb 3 kör, alapos keverés - tördösés, ezután pedig egy-két körönként keverés míg épp sima nem lesz. Ez így macerásnak hangzik, de így elkerülhetjük, hogy megégjen és csomós kezelhetetlenség legyen belőle, amit - nálunk - még a gyerekek se hajlandóak kármentésként megenni.

A felolvadt csokit az epres masszába kevertem a botmixerrel, és formában kifagyasztottam.

Cukor nem kell bele, az eper és a fehércsoki épp elég édes. Tálalás előtt 10 perccel ki kell venni a mélyhűtőből, el ne ugorjon a villa alól.

Mellé pár szem eper turmixolva jól jöhet, vagy esetleg vaníliakrém, valami kis alkoholos öntet. Persze lesznek, akik úgyis a csokiszószt reklamálják :))

Répatorta keksz és Fresh Expressz

Többféle stratégiát követünk, amikor felépítünk egy háztartást. (Kivéve, hogy bármilyen konyhagép, ha piros, jöhet azonnal :) ) Van aki sokáig vár egy mindentudó ezerfunkciós csodamasinára, van aki pedig lassan építkezik. Én az utóbbi csapatba tartozom, - főleg, hogy van egy lélektani határ, ami fölött az ember elgondolkozik, hogy csodamasina tud-e annyit, mint egy kisebbfajta nyaralás -  és bár az alap kézimixertől már messzire jutottam, a különféle vágó- és reszelő szerkezetek nem voltak nálunk gépesítve. Ezért is mondom mindig, hogy a sajtreszelés  férfimunka... A májusi jó idő tavaszi zöldségdömpingje idején pedig csak szeletelek, karikázok, aprítok... A legjobbkor jött a Moulinex felkérése egy nagyonpiros Fresh Expressz tesztelésére.

Amikor megkaptam, azonnal kipróbáltam az összes betétet a hűtőben fellelhető zöldségeken - van finom- és durvareszelő, szeletelő, kaparó- és krumplireszelőhenger hozzá - , és úgy döntöttem, felesleges is gondolkodni, hova rakjam el, mert jó lesz, ha mindig kéznél van, kinn a konyhapulton. A különféle vágóélek cseréje teljesen egyszerű, gyorsan megy - csak enyhe csavarás - azonnal elmoshatóak, majd újra használhatóak. Ha kitapasztaltuk, milyen erővel érdemes adagolni a belevalókat, akkor a tisztítást leszámítva hihetetlen mennyiségeket dolgozhatunk fel pár perc alatt. És bár nem ez a legfontosabb, de fontos  az az apró részlet is, ahogy megoldották a zsinór elrejtését,  nem kell tekergetni, rakosgatni, nem akad bele gyerek, nem lóg bele a felvert tojásba, és a vágóhengerek is kompaktan tárolhatók,  így a gép  csinosan és pirosan várja a karikázni, reszelni- és szeletelnivalót.

És bár nagyon kézenfekvő lenne most valami salátás recept, én egy süti mellett döntöttem, a belevaló negyedkiló (új)répával a Fresh Expressz fél perc alatt végzett....

Hozzávalók: ( 50-60 db fél, azaz 25-30 kész kekszhez )

20 dkg vaj

30 dkg cukor (karcsúsított verzió az eredeti 42 dkg-hoz képest...)

2 tojás

1 tk. vaníliakivonat

20 dkg liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. szódabikarbóna

1 tk fahéj

1/4 tk őrölt gyömbér

1/4 tk. őrölt szerecsendió

25 dkg finomra reszelt sárgarépa

12 dkg zabpehely (aprószemű)

-a töltelékhez:

20 dkg natúr krémsajt (Philadelphia, de a sajátmárkásak is teljesen jók)

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tk. vanílliakivonat

A puha vajat 4 perc alatt kézi mixerrel habosra kevertem a cukorral, majd  elkevertem benne a tojásokat és a vaníliát.

Rászitáltam a lisztet, amibe előzőleg belekevertem a sütőport, szódabikarbónát  és a fűszereket, simára mixeltem, majd egy fakanállal egyenletesen elkevertem a sűrű masszában a zabpelyhet és a sárgarépát is.

Ezután hűtőbe raktam. ( Minimum egy órát kell pihentetni.)

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, és sütőpapírral béleltem a tepsiket. A tésztából egy nagyobb teáskanál segítségével gyorsan kisebb diónyi gombócokat formáztam, és egymástól jó öt centi távolságban rakosgattam a tepsibe, a tetejüket enyhén lenyomva. 12-15 perc volt a sütési idejük, nem kell kiszárítani, ha érződik az illata, már figyelni kell, amikor a széle kezd pirulni, ki lehet venni. Ekkor még puhák a kekszek, legjobb egy tortalapáttal leemelni a papírról, és rácson hagyni kihűlni.

( A gombócok ijesztően elkezdenek a tepsi fele olvadni a sütés kezdetén - pont mint a cookie-k - de ez teljesen normális.)

A krémsajtos töltelék szobahőmérsékletű hozzávalóit pár perc alatt habosra kevertem a kézi mixerrel, és azzal töltöttem a sütiket.

Martha Stewart :Cookie c. könyvéből, mínusz összesen 22 dkg cukor, és a mazsolát is feleslegesnek ítéltem hiszen az is édesít rendesen.

 

Tejfölben sült csirkés-zsályás gnocchi

Bár én legszívesebben núdlinak mondanám,(hosszú ú-val, igen) mert az alakján és a benne lévő tojáson kívül semmi nem különbözteti meg a mi núdlinktól. Ja és mifelénk a núdli  grízzel és  lekvárral teljesen ismeretlen volt, csak néztem, amikor az Ember nézett, mit akarok a sajttal, ha egyszer núdlit csináltam. 

Azt lekvárral szokás enni.Vagy mákkal, cukorral. 

Micsoda? Édesen?? Grízzel??? Mákkal...???? Mekkora hülyeség ez már... zsírra szedik a vízből, ne ragadjon össze, és reszelt sajttal eszik. A núdli sós. SÓS.

Zsííííír?

Na jó, akkor legyen  vaj...

Ennyit számít 40 kilométer...

És bár anyukám is mindig próbálta ( nyári szünetben kevés eséllyel) megúszni a núdlit, merthogy az a rengeteg sodorgatás igen macerás, (nem, nem lehet pusztán  négyszögletesre felvágni a krumplis masszát, a núdlinak NINCSENEK élei ) most én is ugyanígy sumákolok, és bevágok a kosaramba két gyors félkész gnocchit.

Hozzávalók:

50 dkg  félkész gnocchi

20 dkg 12%-os tejföl

2 dkg vaj

2 ek olaj

30 dkg csirkemell

6 levél zsálya

bors

1 csapott tk. só

reszelt kemény sajt 

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, és egy 20x20-as fém tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A kisebb kockákra vágott csirkemellet teflonserpenyőben a forró olajon fehéredésig sütöttem. Hozzáadtam a gnocchit, a vajat és 4 felaprított zsályalevelet, és a sót, kevergetve pirítottam még 2 percig, majd hozzáöntöttem a tejfölt. Összeforraltam, a tepsibe öntöttem, borsoztam, reszeltem rá egy kis parmezánt, és kb. 15 perc alatt pirulásig sütöttem, ekkorra a tejföl  a gnocchi keményítőtartalma miatt krémes, zsályás sűrűséggé alakult. A végén a maradék zsályalevéllel szórtam.

Nem, a núdlit nem parmezánnal ettem gyermekkoromban, de ehhez a gnocchihoz nagyon jól passzol :)