Csak hardcore szárzeller-rajongóknak. Nekik át se muszáj szűrni. Nem édes, nem savanykás, nem csípős - szárzeller ízű, mellé alma, a tetejére pirított dió, lehetne tehát nagyon elegánsan Waldorf-krémlevesnek is hívni, ha eltekintünk attól, hogy majonéz azért mégsincs benne, fűszernek viszont pluszban egy kicsi gyömbér, hogy melegítsen.Még kapott egy kis Grana Padanot is a tetejére, nekem ez a tökéletes téli leves, a sütőtök nálunk semmilyen formában, senkinél nem nyerő :).
Hozzávalók:
35 dkg szárzeller-szár
3 dkg vaj
2 kisebb, savanykás alma - pl. Granny Smith
0,5 l húsleves vagy zöldségalaplé
2 késhegynyi őrölt gyömbér
1 nagy evőkanál mascarpone
só
bors
A zellerszárakat fél centi vékonyra karikáztam és a vajban kis lángon, néha megkevergetve üvegesre pároltam. Felöntöttem a húslevessel, az almát meghámoztam, felkockáztam és a leveshez adtam. a gyömbérrel együtt Kb. 20 perc után ítéltem teljesen puhának a zellerszárakat, ekkor leturmixoltam, hozzáadva a mascarponét is. Szitán áttörtem/szűrtem és egyet melegítettem rajta a tálalás előtt.Pirított dió, sajt tökéletes kiegészítője.
7 megjegyzés:
Pedig egy ilyen színű leves után méltó befejezése az ebédnek az olyan színű desszert:))) Egyik kedvenc levesem amúgy.
Hahh, micsoda színek !!
olzka
és nem is photoshop...hihetetlen milyen színű almákat kaptam a piacon!
Asszem, feliratkozom hozzád fotózóstanfolyamra.
Kiprobaltam, es nagyon-nagyon finom a leves! Probaljatok ki ti is! :-)
:)
Buonissimo! A szárzeller már régóta rostokolt a hűtőben, de méltó sorsa lett ez a leves. Remek ízű a leves, köszönöm a receptet!
Villő
Megjegyzés küldése