Hervad már ligetünk

Szárzeller-krémleves

Csak hardcore szárzeller-rajongóknak. Nekik át se muszáj szűrni. Nem édes, nem savanykás, nem csípős - szárzeller ízű, mellé alma, a tetejére pirított dió, lehetne tehát nagyon elegánsan Waldorf-krémlevesnek is hívni, ha eltekintünk attól, hogy majonéz azért mégsincs benne, fűszernek viszont pluszban  egy kicsi gyömbér, hogy melegítsen.Még kapott egy kis Grana Padanot is a tetejére, nekem ez a tökéletes téli leves, a sütőtök nálunk semmilyen formában, senkinél nem nyerő :).

Hozzávalók:

35 dkg szárzeller-szár

3 dkg vaj

2 kisebb, savanykás alma - pl. Granny Smith

0,5 l húsleves vagy zöldségalaplé

2 késhegynyi őrölt gyömbér

1 nagy evőkanál mascarpone

só

bors

A zellerszárakat fél centi vékonyra karikáztam és a vajban kis lángon, néha megkevergetve üvegesre pároltam. Felöntöttem a húslevessel, az almát meghámoztam, felkockáztam és a leveshez adtam. a gyömbérrel együtt Kb. 20 perc után ítéltem teljesen puhának a zellerszárakat, ekkor leturmixoltam, hozzáadva a mascarponét is. Szitán áttörtem/szűrtem és egyet melegítettem rajta a tálalás előtt.Pirított dió, sajt tökéletes kiegészítője.

Sörös marharagu velefőtt petrezselymes krumpligombóccal

Biztos vagyok benne, hogy akik anno a lassú, kemencében sütést kitalálták, nem azért tették, mert utána még álmosan kóvályogtak, üres tekintettel bámultak maguk elé  és semmittettek lényegében  egész vasárnap. Helyette  etettek állatokat, rengeteget, zsákoltak, válogattak, őröltek, tartósítottak terményt és termést, szőttek-fontak, meg mindenféle hasonló, nagyon hasznos, télre felkészülő dolgokat csináltak.

A kemence helyett megteszi egy sima sütő is, főleg ha etetés, zsákolás, szövés-fonás helyett be kell iktatni vasárnap egy minősítő versenyt meg egy cirkuszlátogatást gyors egymásutánban, alig megszakítva egy ebéddel, ami után igazából egy jó nagyot kéne aludni, míg be nem sötétedik, majd azt kis szünet után folytatni másnap reggelig.

Hozzávalók. ( 4 személyre)

70 dkg marhahús ( lábszár vagy comb)

4 ek olaj

25 dkg gomba

1-1 fej  vörös és lilahagyma

1 nagyobb sárgarépa

1. tk. bors, 

só

1 babérlevél

1 ág rozmaring

0,5 l világos sör ( a Dobozok Őre nem engedett csak egy könnyű Steffl-t felhasználni)

- ha szükséges alá sütés közben, még kevés víz

40 dkg főtt krumpli

10 dkg liszt

1 kis csokor petrezselyem

só

Annyira gyönyörű, fiatal lábszárat kaptam, hogy sajnáltam felkockázni, inkább  szép kerek, centis szeleteket  vágtam  belőle, és a szeleteket a felforrósított olajon, egy vastagabb aljú, teflonbevonatú lábasban gyorsan megkapattam. Rádobáltam a négybevágott, megmosott gombát és a durvára felvágott kétféle hagymát, sóztam, lefedve kicsit hagytam levet engedni, majd felöntöttem a sör 2/3-ával, hozzáadtam a fűszereket, a felkarikázott répát. Lefedve - elég jól záródó, nehéz fedővel -  a 170 fokra előmelegített sütőbe raktam 3 órára. Közben egyszer öntöttem hozzá a sör maradékát, majd kb. még egy deci vizet.

Asütési idő végén a  krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem, majd mikor már langyosra hűlt, gyorsan összegyúrtam az apróra vágott petrezselyemmel és a liszttel. Nagyobb diónyi gombócokat kerekítettem, beraktam a hús mellé a szaftba, és 200 fokra felvett sütőben még 15 percig főztem együtt a raguval.

Körte-piskóta-muffin-cupcake karamellszósszal

TGIF.
Nagyjából ennyire futotta említésre méltó  főzés-sütés terén az elmúlt egy-két hétben, meg kell becsülni :).

A muffinnál könnyebb tészta, cupcake-nél szimplább külső, és a nedves hozzávaló a tojásokon kívül csak a leturmixolt körte, amitől nagyon finom, elegáns körteíze lesz a sütinek. Mondjam persze, hogy a Válogatós Banda egyből leöntette még étcsokival? A körte-étcsoki nem rossz párosítás, de én eldugtam kettőt karamellszószosnak.

Hozzávalók: (12 db-hoz)

10 dkg liszt

10 dkg zabpehelyliszt

1 púpozott kk. sütőpor

2 tojás

10 dkg cukor

5 dkg olvasztott vaj

2 nagy, érett körte

1 kk. vaníliakivonat

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A száraz hozzávalókat összekevertem és átszitáltam. A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét habbá vertem, majd sorban hozzámixeltem a sárgáját és a többi hozzávalót. A körtéket kimagoztam és héjastól leturmixoltam Pont 2 dl-nyi püré lett belőle, amit szintén a sütibe kevertem. Végül az egész keveréket a száraz hozzávalókhoz öntöttem és óvatosan nagyjából egynemű keverékké forgattam. Én ezeket a kis szilikonformákat használtam, de pont  olyan jó a papírral bélelt muffinforma is. 15 perc után tűpróbáztam a sütiket, és már készen is voltak. Szerintem minden extra körítés nélkül is finom, de ét vagy tejcsokiöntet, vagy karamellszósz melléadva mindjárt fenszi édességet varázsol belőle, holott csak egy majdnem-muffin.

Semmi kis mogyorós sütemény

Back to the basics Horváth Ilona Kossuth kifli ( sose értettem, hogy miért kifli, ha egyszer kiszúróval vágunk félholdakat a kisült tésztából), aminek az illatára a népek kicsődülnek a konyhába, hogy mikorleszmárkész.

Szívesen mellécsaptam volna kevés vaníliás mascarponét, de az ősz miatt inkább a juharszirup mellett döntöttem, (az alja nem megégett, hanem beszívta a szirupot) nem tett vele rosszat, mondhatom;  a Válogatós Banda persze csokiöntetet követelt, az se volt rossz.

Mogyoróval pont ugyanolyan finom, mint az eredeti diós változat,  a forma   miatt ez mondjuk  inkább elegáns ötórai teához való, főleg, hogy a méretéből következően   pár percet élt meg nálunk. 

El tudom képzelni kétszer kisütve, egy klassz kis étcsoki-ganache alá rejtve tortaként is.

Hozzávalók: (22 cm-es kerek formához)

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás

9 dkg liszt

fél kk. sütőpor

fél citrom reszelt héja

5 dkg mogyoró

A vajat habosra kevertem a porcukorral és egyenként belekevertem a tojássárgájákat. A fehérjét habbá vertem. A lisztet a sütőporral összeszitáltam és a habbal együtt felváltva, három részletben a vajas krémhez kevertem. 

A kerámiaformát vékonyan kivajaztam és kiliszteztem, és a tésztát elegyengettem benne. A tetejét durvára vágott mogyoróval szórtam.

200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, jó 20 percig sütöttem, az idő felétől a formát sütőpapírral takarva.

Startol a BloggerKonyha

Mániád a főzés?
Vagy éppen csont kezdő vagy a konyhában?
Gasztroblogokat olvasgatsz szabadidődben?
Szívesen tanulnál főzni, de nincs aki megtanítson, a hivatásosoktól meg tartasz?
Esetleg jómagad is gasztroblogger vagy és szívesen főznél bloggertársaiddal?
Itt a helyed nálunk, a BloggerKonyhában!
Minden csütörtökön más és más blogger forgatja a fakanalat és mindenki bemutatja, amiben igazán tehetséges!
Különleges témák, izgalmas menük, fergeteges hangulat! Gyere el, pallérozd konyhai tudásod, ismerkedj meg különleges alapanyagokkal, főzni szerető emberekkel!
Mert a jó bulik a BloggerKonyhában kezdődnek és ott is érnek véget!
És jegyed? Van-e már?
További részletek hamarosan!

Túrógombóc torta

Van olyan felnőtt/gyerek, aki nem szereti a túrógombócot? Nem arra a fojtós, kemény, grízzel agyonnyomott, öklömnyi  gombócokra gondolok, hanem például az ilyenekre. Könnyű, levegős, a túró messze győzedelmeskedik a többi hozzávaló felett, omlik a villára, kívül aranyszínű, épphogy vajas zsemlemorzsa, tejföl, baracklekvár, fahéj, vaníliás porcukor. Az egyszerűség dicsérete.

Tortában valami hasonló. Nem, sajnos nem én találtam ki, egy helyi cukrászda készíti már évek óta, és az ország tortája versenyen a második lett, a szintén helyi szilvagombóc torta után. És mivel megosztották a receptet, gondoltam, kipróbálom, adódott rá alkalom is. Ugyan a nyomda ördöge - legalábbis remélem, és nem az alapvető, ötödik osztályos matematikaismeretek teljes hiánya -  azt eredményezte, hogy a 3 tortára, 48 szeletre megadott recept szerint, összesen  13 dkg  cukor kellene a krémbe - vagyis tortánként alig 4 dkg. Ez jól hangzik, de ettől nem lesz édesség belőle.  Ezt egyébként is a saját ízlésemre bíztam volna, mert ugyanakkor   40 deka cukrot (mert valahogy elcsúszott az a fránya tizedesvessző, ez nyilvánvaló) egy könnyű tortába  túlzásnak tartok. Mellőztem még a zsemlemorzsát, amit a recept szerint étolajban (...áááá) kellene pirítani, de az általam egyébként használt vajas változatot sem tudtam elképzelni a tetején, így babapiskótamorzsa-fahéj kombó utánozta a fahéjas-zsemlemorzsás  aranyló külsőt, és mivel a rengeteg hozzávaló között valahogy elsiklottam a krémsajt felett, és teljesen kihagytam a bevásárlólistából, lett csak túrós a krém, kevés tejszínt is hozzáadva.

Emellett belekerült egy plusz vékony piskótaréteg, mert olyan magas lett 3 tojásból az alap, hogy jobbnak láttam elfelezni, szóval az eredeti recepttől ez a torta  már kissé távolabb van, de nem vált hátrányára, úgy láttam, és itthon mély szemrehányásokat kaptam a gyerkőcöktől, hogy miazhogynekikmárnemjutott. (Hát persze, mert evés helyett csapatostól viháncoltak egész délután, szerintem letarolva egy komplett kertet.)

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos forma, 16 szelet)

- a piskótához: 

3 tojás

3 ek. cukor

3 ek. liszt

fél kk. sütőpor

-a krémhez:

0,5 liter tej

4 dkg étkezési keményítő

10 dkg búzadara

12 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 tk. vaníliakivonat/1 csomag vaníliáscukor

0,5 kg túró áttörve

0,5 dl tejszín

- a  tejfölös réteghez:

500 gr. tejföl

1,5 dl tejszín

10 dkg porcukor

fél  citrom leve

4 lap/8 gr zselatin

fél dl víz

- és még:

barackdzsem

6 db babapiskóta

1 kk. fahéj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formát alul sütőpapírral béleltem.
A piskótához  a tojások sárgáját kézi mixerrel fehéredésig sűrű krémmé kevertem a cukorral. A lisztet és a sütőport rászitáltam és a masszába kevertem. A keményre vert fehérjét 3 részletben óvatosan forgattam a tésztába, míg egynemű nem lett.
15 perc alatt készre sütöttem.Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsó lapot visszatettem a formába, és megkentem barackdzsemmel.Most a forma oldalát  béleltem sütőpapírral.

A tejet simára kevertem a búzadarával, cukorral és a keményítővel, és kevergetve sűrű krémmé főztem, közben belereszeltem a citromhéjat és hozzáadtam a vaníliakivonatot is.(Ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a tűzről már levéve keverjük bele.) A túrót a tejszínnel  krumplinyomóval áttörtem és belekevertem a már kissé kihűlt tejes krémbe. 4 evőkanálnyit félreraktam, a többit  elegyengettem az alsó piskótalapon, majd ráhelyeztem, vízszintesre lapogatva, a második piskótalapot, amit ezután szintén barackdzsemmel kentem meg.

A zselatint a vízben megáztattam, óvatosan felmelegítettem, hogy teljesen felolvadjon. A tejfölt, tejszínt és a többi hozzávalót kézi mixerrel habosítottam és közben belekevertem, egyenletesen csorgatva a már nem túl forró, de még teljesen folyékony zselatint.
A második piskótalap tetejére öntöttem, elsimítottam. Ezután hűtőbe raktam, és a teljes dermedés után - ehhez kell 2-3 óra legalább - díszítettem: a félretett búzadarás krémből gombócokat formáztam, meghempergettem az aprítógépben a fahéjjal morzsásított piskótamorzsában, és ezzel szórtam meg a torta tetejét is.


Juhász János cukrász  receptje volt a kiindulópont.

Ízlések és...

Nagyobb: (beleszagol a nyári szuvenír rózsalekvárba) Húúúú de jó, ...... isteni illata van!!

Kisebb: Na ne röhögtess...szappanszagú!

Lassan sült kacsacomb diós-portóis aszaltszivapürével

Lusta őszi ebéd, 15 perc munka, majd  a sütő dolgozik 3 órán át. Ráadásul bónuszként be lehet spájzolni  a kisült  kacsazsírból, hiszen jön a hideg, kellenek a kalóriák, némi plusz szigetelőréteg úgyse tűnik fel a téli cuccok miatt...

Hozzávalók (4 személyre):

4 kacsacomb

só

1 fej lilahagyma

1 ág rozmaring

2 marék aszalt szilva (kb 15-20 darab)

egy marék dió

kb. egy dl portói (vörösborral is helyettesíthető, inkább félédeset javasolnék maximum)

A kacsacombokról a feleslegesen túlzónak ítélt hájdarabokat levagdostam ( egy pár falatnyi töpörtyű lett belőle), a bőrét óvatosan beirdaltam keresztben-hosszában, kicsit besóztam, és egy nagyobb serpenyőben a bőrös felével lefelé fordítva közepes lángon kb. 10 perc alatt  lassan megpirítottam, azért, hogy minél több zsírt kinyerjek belőle.

A sütőt közben 140 fokra előmelegítettem, egy jénaiba pakoltam a combokat a bőrös felükkel lefelé, kisujjnyi kisült zsírt alájuk öntöttem, ismét sóztam, és 3 órán keresztül sütöttem őket. Félidőben melléjükdobtam egy fej, félbevágott lilahagymát, egy ág rozmaringot és az aszalt szilvákat.

A sütés végeztével a lilahagymát és az aszalt szilvákat kiszedtem a hús mellől, lecsöpögtettem a zsírt is róluk. A diót  egy evőkanál kacsazsíron kissé átpirítottam, hozzáadtam a szilvát, a hagymát és a portóit, összeforraltam és az aprítógépben pürévé turmixoltam.

Nem is nagyon kívánt más köretet, csak egy kevés krumplipürét, de egy friss karaj házikenyérrel is tökéletes.

Almáspite dzsem

 Az idei - késői - nagy felfedezés. Biztos jó felmelegítve, vaníliafagyira öntve, valami kis linzerrel vagy keksszel és tényleg kész az almáspite-életérzés, de az igazi jó dzsem arról ismerszik meg, hogy az ember térül-fordul, kanalaz itt-ott a kanyarban a konyhában kinnhagyott maradék félüvegből, és az hipp-hopp észrevétlen kiürül. 

Ez egy ilyen dzsem. 

Ráadásul gyönyörű: az apróra vágott almakockák a főzés során üvegessé válnak, úgy üldögélnek a vajas kalácson, mintha valaki megszórta volna feleslegesnek ítélt drágakövekkel. Csináltam goldenből, az sárgásabb-okkeres színű lett, a jonatán viszont a héjától halvány rózsaszínes. Pirospont még, hogy nem kell bele semmilyen tartósítószer: az alma magas természetes  pektintartalmát egy kis trükkel megőrizve egészen sűrű dzsemet kapunk, és ugyan a cukor is tartósítószerként működik, de azt a receptben - mint általában az amerikai receptekben  - egyből megfeleztem, így kifejezetten hűvös kamrában vagy hűtőszekrényben kell inkább tartani.

A mérték miatt ez egy kicsi, kétüveges adag, tökéletes elfekvő almák hasznosítására, de ha töbször mérjük össze az alma és a víz mennyiségét, mindjárt komolyabb tételben is elkészíthetjük.

Hozzávalók:

4 nagyobb alma

víz

fél citrom leve

20 dkg cukor

egy csapott kk. őrölt fahéj

2 szegfűszeg

fél csapott kk. őrölt szegfűbors vagy 3 szegfűbors-szem

1 tk vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliás cukor

Az almákat meghámoztam, négybe vágtam, a magházat és a körkörösen levágott héját félreraktam. A negyed  almákat apró, fél centis  kockákra vágtam. A felkockázott almát beletöltöttem egy mérőedénybe, úgy hogy az 500 ml-es jelzésig érjen, és annyi  vízzel töltöttem fel, hogy az almakockákat épp ellepje. Az egészet vastagabb aljú lábasba öntöttem, hozzáadtam az összes fűszert ( ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a főzés végén kell hozzáadni), a cukrot és a citromlevet, és beleraktam a levágott héjat  és a magházakat is. (Abban van a vitamin meg a pektin.) Nagy lángon erős forrásig főztem, és innentől még körülbelül 10-15 perc kell,erős lángon, kevergetve, hogy az almakockák üvegessé váljanak. Ekkorra   szinte átlátszóvá válik a héj is - ezt kiszedtem a dzsemből (és megettem, nagyon finom) a magházzal együtt. Ilyenkor még nem tűnik igazán sűrűnek, de kb. 24 óra kell, hogy a végleges  állagot elérje.Kigőzölt üvegekbe töltöttem, 5 percre fejre is állítottam és száraz dunsztban hűtöttem ki.

A recept innen.

Segítsüti II.

Hiába, nem lehet elég a macaronokat elég korán kezdeni :). Vagyis inkább későn, hiszen a képen látszik, már igencsak esteledett, mikor rövid, alig másfél órás  sütizés-kávézás után csináltunk egy búcsúfotót Csillával és angyali türelmű másfél éves kisfiával, akit, míg mi megbeszéltük az adományozás és az alapítványok helyzetét Magyarországon - mert vigaszágas nyertesem és családja rendszeresen támogat mindenféle jó ügyet - mindenféle gyereknevelési-etetési kérdéseket, és persze receptet cseréltünk, tökéletesen lekötött két pogácsa és egy kulccsomó, és mindenre borzasztóan figyelt. De Milánnak a macaronok is nagyon ízlettek, nem volt nehéz lefotózni, mindig volt mindkét kezében egy. A segítsüti számlálója pedig Csilláék vigaszágas hozzájárulásával együtt 4 529 346 Ft-os hihetetlen összegen áll...