Karamelles-konyakos hideg sárgabarackleves

Bár a nyaralás előtt kifejezetten őrültségnek tűnt az indulás előtti napon barackdzsemet (sokat) befőzni - jól rámijesztettek a piacon, hogy az idén nem lesz - most azért sokkal kevésbé szívesen fognék hozzá. Ha valaki mégis most lekvározik, és nincs teljesen eltelve a barack illatával mellékesen megcsinálhatja ezt a majdnem főzés nélküli levest, nem fogja megbánni, egyébként meg összesen 5 percre kell bekapcsolni hozzá a gázt, a barack lehéjazásához és pár deka cukor karamellizálásához.

Hozzávalók: (2-3 adaghoz)

6 nagyobb sárgabarack (leturmixolva 3 dl püré)

1 doboz joghurt lecsepegtetve vagy 100 gr görög joghurt

4 ek. nádcukor

0,5 dl konyak

0,5 dl víz

néhány jégkocka

A barackokat lobogó vízbe tettem - épphogy ellepje őket - és rögtön elzártam a gázt,és tíz percig állni hagytam. Ezalatt a cukrot egy kislábasban közepes lángon karamellizáltam - én szoktam kevergetni, hogy egyenletesen piruljon, a gömböcök felolvadnak úgyis a végére, és ekkor még lejjebb is veszem a lángot, hogy nehogy megégjen a cukor. Mikor sima és illatos lett karamell, lehúztam a tűzről és ráöntöttem a konyakot (mint a képen látszik, én Veterano fan vagyok, igazi love at first sight). Persze rögtön nonfiguratív formába dermedt -így klassz sütidísz lehet belőle , vagy mint utóbb eszembe jutott, egy kis chic a leves tetején- de további fél deci vizet kellett csak hozzáadni, visszatenni a tűzre és szépen felolvasztani.

A barackokat hideg vízbe raktam át, lehúztam a héjukat, kimagoztam és a joghurttal együtt simára turmixoltam. Hozzáadtam a karamelles-konyakos szirupot és annyi jégkockát, hogy fél liternyit mutasson a turmix mércéje.

Még behűtöttem, hogy tényleg igazán jeges legyen, és azután persze kevésnek bizonyult -hmmm, mi van ebben - nem tripla felkiáltójellel, hanem csöndes sóhaj, három ponttal a végén, és gyors bekanalazás.

Kevés pirított kalácskocka vagy mandula vagy kockára vágott sárgabarack vagy a nonfiguratív karamell kis része lehet a levesbetét/díszítés.