Ha lehetne kérni, akkor most kellene valami illatfelhő közvetítés...
Ez a szósz, amit most először próbáltam, valami hihetetlen mély és gazdag aromájú, végül is miért ne lenne, hiszen skót whiskyvel, tejszínnel, dijoni mustárral nem nagyon lehet mellélőni. Most szólok, aki jön hozzánk vendégségbe, ilyet biztos kap, mert teljesen beleszerettem, amikor csak lehet, találok rá ürügyet, hogy megcsináljam, a hús tulajdonképpen mellékes. Csak egyetlen ennél jobb mártást ismerek, a vadasét, amit az anyukám csinál.
Hozzávalók:
70 dkg rövidkaraj
só
bors
3-4 ek olaj
-a szószhoz: (inkább 2 személyre)
25 dkg barna csiperke
1 kisebb hagyma
3 dkg vaj
2 csapott tk. liszt
2,5 dl húsleves (én a karaj kisült szaftját használtam)
0,6 dl tejszín
2 ek. Ballantines
2 kk. dijoni mustár
1 csipetnyi reszelt citromhéj
só
bors
A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A karajt oldalanként, plusz a két végét is 2-2 perc alatt egy vastagabb aljú serpenyőben körbesütöttem. Körbesóztam, borsoztam, betettem egy sütőzacskóba és 2 óráig sütöttem. Míg 20 percet pihent, elkészítettem a szószt, felhasználva az összegyűlt szaft egy részét is.
Az apróra vágott hagymát a vajon, közepes tűzön kevergetve üvegesre pároltam. Rádobtam a nagyobb szeletekre vágott gombát és nagy lángon átpirítottam, rögtön kicsit meg is sóztam, hogy levet engedjen. Mikor már majdnem elpárolgott a gomba leve, megszórtam a liszttel, átkevertem, majd hozzáöntöttem a hús szaftját és a tejszínt. Kevergetve átforraltam, majd sorban hozzáadtam a többi ízesítőt és még néhány percig lassú tűzön kevergetve pároltam, amíg a mártás besűrűsödött.
Itt találtam az állítólag uruguay-i eredetű receptet.
Ez a szósz, amit most először próbáltam, valami hihetetlen mély és gazdag aromájú, végül is miért ne lenne, hiszen skót whiskyvel, tejszínnel, dijoni mustárral nem nagyon lehet mellélőni. Most szólok, aki jön hozzánk vendégségbe, ilyet biztos kap, mert teljesen beleszerettem, amikor csak lehet, találok rá ürügyet, hogy megcsináljam, a hús tulajdonképpen mellékes. Csak egyetlen ennél jobb mártást ismerek, a vadasét, amit az anyukám csinál.
Hozzávalók:
70 dkg rövidkaraj
só
bors
3-4 ek olaj
-a szószhoz: (inkább 2 személyre)
25 dkg barna csiperke
1 kisebb hagyma
3 dkg vaj
2 csapott tk. liszt
2,5 dl húsleves (én a karaj kisült szaftját használtam)
0,6 dl tejszín
2 ek. Ballantines
2 kk. dijoni mustár
1 csipetnyi reszelt citromhéj
só
bors
A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A karajt oldalanként, plusz a két végét is 2-2 perc alatt egy vastagabb aljú serpenyőben körbesütöttem. Körbesóztam, borsoztam, betettem egy sütőzacskóba és 2 óráig sütöttem. Míg 20 percet pihent, elkészítettem a szószt, felhasználva az összegyűlt szaft egy részét is.
Az apróra vágott hagymát a vajon, közepes tűzön kevergetve üvegesre pároltam. Rádobtam a nagyobb szeletekre vágott gombát és nagy lángon átpirítottam, rögtön kicsit meg is sóztam, hogy levet engedjen. Mikor már majdnem elpárolgott a gomba leve, megszórtam a liszttel, átkevertem, majd hozzáöntöttem a hús szaftját és a tejszínt. Kevergetve átforraltam, majd sorban hozzáadtam a többi ízesítőt és még néhány percig lassú tűzön kevergetve pároltam, amíg a mártás besűrűsödött.
Itt találtam az állítólag uruguay-i eredetű receptet.
1 megjegyzés:
Akkor csak szóljál, hogy mikor menjek vendégségbe. Más kajával ne is készülj, ez pont elég lesz :-)
Megjegyzés küldése