Ez a mert megérdemlem - effektus. Nem kell villantós vendégség, extra esemény, csak annyi, hogy lassan látható a munka (nyári) vége, hogy dögmeleg volt, hogy végre hazaérve lehánthattuk magunkról a hőség ellenére még mindig majdnem formális szerelést, a város porát, leülhettünk egy pohár bor mellé és csapkodhattuk a szúnyogokat, amik menetrendszerűen támadnak napnyugta után.
Hozzávalók:
8 dkg füstölt lazacfilé (2 dkg valahogy elpárolgott a krém készítése közben...)
8 dkg mascarpone
fél kígyóuborka
1 ek ecetben eltett kapribogyó, félbevágva
1 ek. apróra vágott snidling
1 kk. citromlé
csipet só és bors
A vékony lazacszeleteket apróra vágtam, átforgattam a citromlével. Az uborkát megszabadítottam a héjától és teljesen ki is magoztam - csak a megmaradt tömör húsát vágtam egészen pici kockákra - ez is épp 8 dkg lett. A snidlinggel és a kapribogyóval együtt mindent a mascarponéba kevertem és egy órára behűtöttem. Sózni csak óvatosan a lazac és a kapribogyó miatt.
A majdnem ad hoc arányok egy jól kiegyensúlyozott ízű, üdítő, nem tolakodó, lágy luxuskencét eredményeztek.
Vendégeknek tálaltam volna frissen pirított rozskenyéren, de mi megelégedtünk a tegezős bútorbolt egyébként igen jó knäckerbrödjével is.
Ha jók az idegeink, és van szuperéles késünk, csini uborkás-mascarponés lazacos tekercseket is készíthetünk, de a mascarpone lágysága miatt muszáj kicsit fagyasztani felvágás előtt, így az időzítés nem egyszerű.
2 megjegyzés:
Ejha! Igazán szép!
Köszönöm :)
Megjegyzés küldése