Caprese toast

Hát igen, úgy kellett volna írnom, hogy mozzarellás-paradicsomos-bazsalikomos pirítós, de megfogadtam, hogy hacsak nem kikerülhetetlen, soha nem írok kétsoros ételneveket a blogra, mert olyan kényelmetlenül érzem magam tőle, és különben is ez egy caprese toast/panini.
Nem hiszem, hogy bárkinek, aki gasztroblogokat böngész, magyarázni kéne a caprese salátáról, rendszeresen esszük mi is, és annyi helyen megtalálhatja, aki esetleg nem tudja, mi az, hogy értelmetlennek tartottam feltenni még főzés-ínséges időkben is.
Ez a szendvics pedig arra jó, hogy akkor is együnk valami meleget, mintha-ebédet, ha a pirítóst akár a terasz kövén is meg lehetne csinálni.

Hozzávalók: (4 szendvicshez)

8 szelet ízlés szerinti toastkenyér

1 gombóc mozzarella

2-4 igazi paradicsom (méretfüggő)

egy marék bazsalikomlevél (nálam görögbazsalikom)

olívaolaj

só

bors

A mozzarellát és a paradicsomokat fél centinél kicsit vékonyabb szeletekre vágtam. A kenyerek egy-egy oldalát olívaolajjal megkentem, ezekre az oldalakra osztottam el igazságosan a sajtot, sóztam, borsoztam, paradicsomszeletek, só, bors, majd betakartam a bazsalikomlevelekkel és ráborítottam egy másik szelet olívás kenyeret.

Ezután csak a kb. két percnyi sütés volt hátra, és már lehetett is várni, hogy végre ne legyen a paradicsom annyira forró, és lehessen érezni a bazsalikom intenzív, felerősödött, enyhén édeskés ízét.

(Ha gyorsétterem lennék, akkor feltétlenül kiírnám a szalvétára nagybetűkkel, hogy a forró paradicsom égési sérüléseket okozhat - valamiért jobban melegszik, mint a sajt vagy a kenyér.)