Epres flognarde

Ez nem clafoutis. Azért nem, mert a franciaországi Limousine régióból származó, és az okcitán nyelv "megtölt" jelentésű szavából származó elnevezést csak akkor használják, ha a süti cseresznyével - eredetileg ki sem magozottal - van töltve. Minden más gyümölcs esetén a becsületes flognarde névre hallgat, lehet az alma, szilva vagy bármilyen bogyós. Ennyit az etimológiáról, hozzátéve, hogy életemben először tejespitéről Ízbolygótól hallottam vagy két éve, nálunk soha senki nem csinált ilyet a családban, pedig még ettem kemencében sült almás pitét meg rétest a nagymamámnál.

És ha már francia, akkor kipróbáltam a híres-nevezetes Julia Child receptjét, a Mastering The Art of French Cooking c. könyvéből, és azt kell mondjam Váncsa mesteré állja a próbát.

Igazából helyes, napsütéses, akácillatú tavaszi-nyári délutánokon kellene bekanalazni, de egy ilyen ronda esős napon langyosan igazi vigasztaló uzsonna vagy vacsora, és ráadásul igazán egyszerű.


Hozzávalók: (24 cm-es formához)


3 dl tej

14 dkg kristálycukor

3 tojás

1 ek vaníliakivonat/2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

5 dkg liszt

30-40 dkg eper

porcukor a megszóráshoz


A sütőt 175 fokra melegítettem elő.

Turmixban (késes aprító is jó) 1 percig kevertem a tejet, a tojásokat, a vaníliakivonatot, a sót, és a cukor felével előzőleg összekevert lisztet.

Sütőpapírral béleltem a forma alját, beleöntöttem a tészta egyharmadát és 2 percig közepes lángra tettem a gázra, hogy ez az alsó réteg megszilárduljon. Ezután rászórtam a félbevágott epret, megszórtam a cukor másik felével, ráöntöttem a tészta többi részét (mégha ez eredetileg a posztban nem is szerepelt :)) és 55 percig sütöttem a sütő középső rácsán. A tetejére lehet lazán alufóliát tenni félidőtől, de nálunk így pirultabban is nagy sikere volt; Langyosan, porcukorral megszórva a legjobb.