Diós-kéksajtos farfalle (vagy bármilyen más tészta)

De csakis durum. És mégse bármilyen, hanem olyan, ami jól felveszi a selymes szószt, ahogy egyébként a fényképen ez éppen nem látszik. Ez a mártás egyébként nemcsak tésztára jó, feldob bármilyen natúr sültet, zöldséget, hidegen salátaöntetként funkcionál, de ha kis keményítővel vagy pár tojássárgájával besűrítjük, akkor süthetjük tésztakosárban vagy pie-ként. Ha meg hozzáadjuk a tojás habját is, lesz belőle felfújt.
Szóval egy jolly joker, tervezek is lehúzni húzni róla még pár bőrt. Talán Doki írta, hogy előbb utóbb minden blogger bekattan valamire? Na, akkor én most erősen megindultam a diós-kéksajtos-bekattanós irányba...




Hozzávalók:(2 személyre nálunk)

10 dkg gorgonzola (blue cheese, roquefort, kéksajt, márványsajt stb., mindez mondjuk nem egészen ugyanaz, de ez megérne egy külön posztot, lényeg, hogy jó minőségű kék(zöld)penészes sajt legyen)

1,5 dl tejszin

5 dkg dió

2 ek konyak

35 dkg farfalle


A tésztát lobogó, bő, sós vízben elkezdtem már főzni, mikor hozzáláttam a mártásnak.
A diót durvára törtem és egy teflonserpenyőben picit megpirítottam. Hozzáöntöttem a tejszínt, belemorzsoltam a kéksajtot,lassú tűzön, kevergetve beleolvasztottam, összeforraltam, belekanalaztam a konyakot, és még két evőkanállal a tészta keményítős főzővizéből is löttyintettem hozzá. A teljesen leszűrt, lecsöpögtetett tésztát a serpenyőben kevertem össze a mártással.

Sajtot a világért se szórjunk rá!!!

Öt könyv

Valahogy rögtön az elején nem értettem..mintha azt olvastam volna pár héttel ezelőtt valahol kérdésként, hogy írj arról az öt könyvről amit 2008-ban olvastál.. Remélem, csak félreértettem, de tudom, hogy nem akartam hinni a szememnek. 5 ? Összesen? Egy évben? Nem egy hónapban? Vagy, mondjuk, ha szabadságon vagyok, akkor egy héten...

A 2008-as év legemlékezetesebbjei:

Grecsó Krisztián: Tánciskola
Most a kedvenc itthoni regényem, az Alföld kisvárosait és figuráit elém varázsoló keserű- édes hangulat.

Juliette Walls: Az üvegpalota
Önéletrajzi regény, elképesztő fehér gyermekkor a Egyesült Államokban, abszolút sallangmenetesen, önsajnálat nélkül, sok humorral és empátiával.

Antonio-Pérez Reverte: A Dél Királynője
Máig nem tudom eldönteni, hogy fikció vagy tényleg dokumentumregény.Nem nagyon bírtam letenni. A szerző magyarul megjelent másik két könyve felvésve az elolvasandó listára.

Edward Rutherfurd: Az Erdő
Hosszú évek óta a legjobb történelmi regény, amit olvastam. Dél-Anglia története évezreden átnyúló, egymásbafonódó sorsokon és történeteken keresztül. Aki nem bírja, hogy beszippantja 600 apróbetűs oldal, bele se kezdjen. Megjelent magyarul még az írótól London, Dublin, Írország ébredése és a Ruszka, ugyanilyen stílusban, de Az Erdő a kedvencem.

Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Mindjárt kétszer elolvastam egymás után. Szerintem a legjobb Hornby-regény. (Na jó, a Fociláz-at nem bírtam végig, így nem állapíthatom meg 100%-ra.) Eszméletlen duma, súlyos tanulságok a röhögés mögött.

Cserke gurította hozzám a hógolyót, én pedig passzolom phzs-nek, Mennyei Mannának és Katának .

Halakról

Kisebb:...És akkor Jézus azt mondta a halászoknak, hogy használjanak hálót. A halászok pedig a hálóval aaaannyi halat fogtak, hogy teljesen elfáradt a kezem, mire kiszíneztem őket!!

VKF! XXII. - Anikó csirkéje

Pontosabban ez egy variáció. A nevét a keresztségben az anyukám egyik kolléganőjéről kapta, tőle származik a tejfölös-hagymás-pirospaprikás-bacon-os-vörösboros ízorgia, és azután egyszer úgy gondoltam, jó lenne valami fehérboros kombinációt is kitalálni. Így született ez a változat, ami azután Zsuzsa VKF-kiírása miatt egytálabb étel lett annyiban, hogy került bele karikákra vágott krumpli.Ezzel nemcsak a kiírásnak felelt meg tökéletesen, elvetve egyúttal a köret gondját is, hanem eljuttatott ahhoz a felismeréshez is, hogy vajon miért nem így csináltam eddig mindig, hiszen a krumpli is jól magábaszívta az összes ízeket - tulajdonképpen a hús meg a bacon elhagyásával vegásítani is egyszerű.

Hozzávalók: (kb 4 személyre)

4 csirkecomb

8 szelet baconszalonna

80 dkg krumpli

2 doboz tejföl

25 dkg csiperkegomba(lehetőleg kisebbek)

2 nagyobb fej vöröshagyma

2 tk.kakukkfű

őrölt bors

1dl félszáraz/száraz fehérbor

só

A sütőt előmelegítettem 260 fokra.

A baconszeletekkel kibéleltem egy szögletes jénai tálat. A megpucolt krumplikat jó félcenti karikákra vágtam- ez volt a következő sor, utána jöttek a vöröshagymakarikák, néhány pici gomba egyben, majd a besózott és lisztbe forgatott csirkecombok. Jöhetett a többi - félbevágott - gomba, azután a hagyma, majd a krumpli másik fele.

Ezután az egészet nyakon öntöttem a tejfölös-fehérboros-kakukkfüves-borsos öntettel, amibe tettem még egy fél kávéskanálnyi sót is.

A tálat alufóliával lefedtem, 40 percnyi sütés után a fóliát levettem, hogy kicsit piruljon a teteje, és elpárologjon némi leve is, hogy sűrűbb legyen a szaft.

Ha valaki cseréptálban csinálja, az még sokkal helyesebben jár el, ekkor viszont kell a tejfölhöz még egy dl víz is, vagy fehérbor opcionálisan.

A történeti hűség kedvéért: a korábban ismertetett korcsolyázós ügy miatt az összes szeletelés és pucolás az Ember érdeme. Lehet megtanul főzni.

Philippini

Szerintem elég egyszerű, de nagyon munkaigényes kaja,ami viszont eddig mindig „behozta” a rá fordított időt, hálás ízlelőbimbók és tekintetek formájában...Leírom miből, hogyan készül, s a végére kerülnek az apróbb kis csalások...:-)

Alapvetően ez egy zöldséges, húsos, tésztás ennivaló. A hozzávalók ízlés szerint variálhatók, elhagyhatók, bővíthetők. A recept a Fülöp-szigetekről származik, Európára adaptálva.



Hozzávalók:

Vegyünk minél többféle hagymát:
2 fej vöröshagyma
1 fej lilahagyma
1 szál póréhagyma
1 csom zöldhagyma
1 fej fokhagyma

25 dkg. lilakáposzta
25 dkg. fehérkáposzta
25 dkg. sárgarépa

20 dkg. spagetti
20 dkg. csirkehús

oliva olaj, gyömbér, szójaszósz, chilipaprika, chiliszósz, ketchup,cheyenne bors

Na,a hozzávalók nagyjából ennyien vannak. Kapjunk elő egy WOK-ot.Na, ez nekem nincs, tehát egy nagyon nagy lábost kerítek. ( széles aljú, nem túl magas falú) Kb. fél centi olaj a lábos aljára, és rákerülnek a zöldségek.

A lényege ennek az ételnek, hogy nagyságrendileg hasonló méretű darabokra vágjuk a zöldségeket.
Az összes hagymafélét elkezdjük dinsztelni, pirítani az olajon.Ha friss gyömbért szereztünk, akkor gyufaszál méretű csíkokra vágjuk, és hozzádobjuk. A fokhagyma girizdeket 2-4 be vágva adjuk hozzá. Folyamatosan kevergetjük.2-3perc múlva mehet a répa, ( esetleg fehér répa, karaláb, egy PICI zeller is) Jöhet hozzá pici szójaszósz.

A chilipaprikát felaprítjuk, pici olajon megpirítjuk, majd a felcsíkozott csirkemellet hozzádobjuk, borsozzuk.

Eközben a már lobogó sós vízbe a kettétört spagettit tesszük. 1 percig főzzük, majd a lángot kikapcsoljuk, fedőt rátesszük. 6 perc múlva leszűrhető,és kész.

A zöldségeinket ugye nem felejtettük el kevergetni? A répák óta eltelt újabb pár perc, hozzáadjuk a káposztákat.( esetleg zöldbab, kukoricakonzerv, zöldpaprika ) Keverjük, pirítjuk. Ha leégés-gyanús lenne, locslhatunk hozzá újra szójaszószt. Sótartalma miatt pici levet ereszt...

A pirított húst kiszedjük egy kis tányérra, félretesszük. A visszamaradt forró chilis olajban átforgatjuk a leszűrt tésztát.A zölségeink lassan készen vannak, hiszen nem szétfőzni szeretnénk őket, hanem ahogy „példaképem” Benke Laci bácsi mondaná: resh, ropogós legyen! :-)Hozzádobjuk a hús, tésztát, szójaszószt, chiliszószt, ketchupot, átkeverjük,és frissen, forrón a tányérokra halmozzuk.

Mint biztos feltűnt, szójaszószt pl. többször keveset tettem bele.Kifejezetten ízlés kérdése, én pl. még a tányéron is meglocsolom.Nekem itthon van saját termésű chilim, s bár végül is bármilyen csípőssel helyettesíthető a chiliszósz, „igazi” csak ettől lesz...
Csirke helyett lehet pulyka, malac, még marha is. De akár el is hagyható, és máris VEGA kaja lett.
Most, a gazdasági válság idején készült ételben a drága spagetti tésztát helyettesítettem egyszerű csavart tésztával, amit még nagy tételben a kutyinknak vettünk...:-)

Összefoglalva:A minél többféle hagymát az egyforma méretűre vágott többféle zöldséggel, szójaszósszal megpirítunk, vlm. tészta, és vlm. hús kerül hozzá, s picuri csípőssel bolondítjuk. Jó étvágyat!


Papachef

Vendég

Tudtam, hogy segítőkész. Tudtam, hogy van humora. De az Illető akkor vált gyanússá, amikor véletlenül kiderült, hogy egy egyszerű szerdai napon ebédet főz a családjának. Amikor pedig megtudtam, hogy a komplett karácsonyi menü elkészítése mellett még stollent is sütött ( "-Azt is Te csináltad??? - Mééér,baj?" ), akkor már azt is tudtam, hogy terveim vannak vele. Így érkezik a virtuális konyhámba - azt nem tudom, milyen rendszerességgel, mert ilyen felesleges részletekbe nem mentünk bele, de bármikor szívesen látva - az Illető, aki a Papachef nicknevet választotta magának. Remélem, sokan fogadják majd a receptjeit örömmel, nekem meg meggyőződésem, hogy a férfiak, ha egyszer nekiveselkednek a főzésnek, valamiért - biztos, mert mások, mint a nők..hát azért - más, "pasisabb" kaják elkészítésére képesek.

Arról meg aztán külön értekezést lehetne írni, hogy vajon miért férfiak a legnagyobb séfek...

De tényleg, miért?

1 szalag

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban:"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte".
Ezek a blogok különösen varázslatosak.Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.
Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Garffyka küldte nekem ezt a láncszemet, ami összekapcsolja az egymástól olyan sok mindenben különböző, de valamiben mégis nagyon hasonló embereket: akik hisznek abban, hogy ez a webkettes izé, a bitek meg a byte-ok, ha okosan használjuk, nem elválasztanak, elidegenítenek, és elmagányosítanak, hanem összekötnek. Áthidalnak földrajzi távolságot, kulturális vagy (már aki ezt számontartja) vallási, társadalmi, ízlésbeli, életkorbeli különbséget.

Blogger vagy?

Sok szeretettel adom tovább Annának, Cserkének, Dokinak, Grenadine-nak, Ízbolygónak, Mammának, Marmalade-nak, és Noéminek, aki most csak néha lakik a szomszédunkban, egyébként a napokat számolja vissza Kijevben, és még mindig 800 felett jár...

Bounty muffin

Szerintem még nem tettem fel ide egyetlen muffinreceptet sem. Pedig Tudatos Anya viszonylag gyakran készít, mivel a gyermek-közétkeztetésben preferált rágós péksütemények uzsonnára való elfogyasztását a Tudatos Gyermek régóta megtagadja, kivéve, ha egy komplett uzsonna után éhes mégis, és más, de kevésbé tudatos anyákkal megáldott Tudatos Gyermekek meghagyják a kakaós csigát. Vagy a pizzás csigát. Vagy a sajtos pogácsát. Vagy a sajtos rolót. Vagyis lényegében úgy néz ki, hogy a Tudatos Gyermek megeszi a saját Egészséges Uzsonnáját, majd némi idő után, a délutáni foglalkozás végén, a Tudatos Anyára várva jóízűen elfogyasztja a más által befizetett, megmaradt, közétkeztetési uzsonnát. Mivel ez a körülmény egy idő után feltűnt, megkérdeztük a tanítónénit, hogy mi legyen, mert ez így elsőre némileg pofátlanságnak tűnik. A tanítónéni legyintett, mondván, ha a Tudatos Gyermek nem hasznosítja, megy a kukába.

Így rendszeres vasárnap esti program a kamra hozzávalóinak felmérése után a következő heti muffin-adag sütőbe hajítása. Talán az is visszatartott eddig, hogy lényegében egyetlen alapreceptet variálok, aszalt gyümülcsökkel, liszt helyett részben valami darált csonthéjassal, fűszerekkel, étcsokival, úgyhogy vicces lenne hetente egy újabb, az előzőtől szinte csak ízesítésben eltérő muffinrecepttel boldogítani az olvasókat. De valami igazi jó kókuszos-csokisra már régóta készültem, úgyhogy ez kicsit kilóg az aszalt barack/gyümölcs-cukrozott narancshéj/citromhéj-mazsola-teljesőrlésűliszt-kakaó-étcsoki/tejcsokikocka-mogyoró-dió-mandula-banán-reszelt- alma-fagyasztott málna/ribizli stb.-stb. hozzávalók körforgásából.


Hozzávalók:(12 darabhoz)


15 dkg liszt
5 dkg kókuszreszelék
10 dkg cukor
1/2 kk.szódabikarbóna
1 kk. sütőpor
1 tojás
2 dl kókusztej
1/2 dl olaj
10 dkg étcsoki

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
A lisztet, a nagylyukú reszelőn lereszelt étcsokit, a kókuszreszeléket, a szódabikarbónát és a sütőport összekevertem. Egy másik tálban felvertem a tojást, hozzáadtam a cukrot, a kókusztejet, az olajat, majd a száraz hozzávalókhoz öntöttem. (Nem kell nagyon simára keverni, mert az állítólag nem is tesz jót neki.)

A papírkosárkákkal kibélelt muffinsütőbe méregettem és kb 20 perc alatt sült készre. 15 perc után érdemes tűpróbázni.

Kókusztej helyett házilag kókusszal ízesített tejet úgy állíthatunk elő, hogy felforralt 4 dl tejbe keverünk 10 dkg kókuszreszeléket, és egy éjjel letakarva állni hagyjuk, majd a tejet leszűrjük, illetve kipréseljük. Van veszteség, mert a kókusz felszörtyöli a tejet, de ennyiből biztos meglesz a muffinhoz való. Szerintem még kókuszízűbb is lesz, mint némelyik kókusztej.

A recept arányai Stahl Judit:Büntetlen örömök c. könyvéből származnak, ott csokimorzsás muffin .

Hokkaido korcsolyás kalács

Tehát az úgy indult, hogy már régóta meg akarom sütni. A hétre ez rögeszmévé fejlődött, csak tejpor, az nem volt hozzá sehol. Két üzletben is sikerült egyenesen az üzletvezetőt kérdezni, akkor a homlokukra csaptak, hogy nincs, tényleg, nahát,ezt kéne tartani, és rendelnek is azonnal. De én úgy gondoltam, mit számít az a 3dkg tejpor...? Valóban nem számít. Sőt elárulom, a kelesztési idők se számítanak. Nem számít, osztjuk-e, és hány bucira. Sőt nem számít a téglalap alakú sütőforma sem,a szélességét is beleértve.
Merthogy az első másfél órás kelesztési idő pont arra lett tervezve,hogy elugrok a Nagyobbal, kicsit tanítsam korcsolyázni. Mert én tudok. Egyszer estem, ezután még korcsolyáztunk egy jót, majd feltűnt,hogy bizonyos egyszerű mozdulatok - mint pl. a slusszkulcs elfordítása - egyszerűen jobb kézzel nem is mennek. Ekkor már tudtam, az én utam a sebészetre - meg a röntgenbe és a gipszelőbe - vezet. Így a Hokkaidó első körben kelt 4 órát, a másodikban másfelet, az Ember megtanult dagasztani, meg egy kicsit nyújtani, de azt törött csuklóval is lehet: nyújtófa egyik vége jobb tenyérbe lazán betámaszt, bal kézzel a másik vége kezel, forgat, nyújt.

Úgyhogy süsse mindenki bátran, a recept mindent kibír, gyönyörűen átsül bármilyen alakban, íze, állaga nem változik, kelhet akármennyit...


Hozzávalók:(28 cm-es kapcsos tortaforma)

54 dkg BL-80as kenyérliszt

6 dkg sima liszt

3 dkg tejpor(elhagyható)

10 gr szárított francia élesztő (szerintem ez a legjobb)

8 dkg cukor

1 tojás

25 dkg tej

15 dkg tejszín

9 gr só


A só kivételével a száraz hozzávalókat összekevertem, egy mélyedést csináltam a lisztkeverékben, beletettem a tejet és a tejszínt, beleütöttem a tojást, majd a robotgépem dagasztókarjával bedagasztottam a tésztát. Mikor már majdnem összeállt, szórtam meg csak a sóval - mert különben dehidratálja a szárított élesztőt vagy mi...(??)( Elég sűrű anyag, meg kell vele küzdeni, de azután szépen összeáll, utána rá kell szánni még 5 percet.) Kivajaztam a tálat, letakartam, elmentem korizni stb. lásd fenn.

4 óra kelés után az Ember kidolgozta belőle a levegőt, semmi 4 részre osztás meg ilyesmi, ment újra kelni, míg megettük a zacsis levest és a mélyhűtött pizzát(Utolsó Plus-os készletek...)

Ezután egyesült erővel hosszas téglalappá nyújtottuk, a hosszabbik oldaláról feltekertük, becsigáztuk a tortaformába, lekentem tejszínnel, majd pontosan 50 percig sütöttem 175 fokon. Teljesen tökéletes lett, a tetejével ugyanaz a gondom, mint Macinak, nem olyan igazi kalácsos, de majd finomítunk ezen.

Sok mindennel kipróbáltuk ebéd helyett vacsorára, de legjobb a citromdzsemmel.


Maci és Marmalade oldaláról szörföztem ide, és az itteni mennyiségű élesztővel dolgoztam.

Csirkemelltekercs mascarponés-diós aszaltszilvakrémmel

Az ilyen mindenfélével töltött csirke-pulyka-és egyéb hústekercsek nagyon jól tudnak kinézni, garantáltan sikert aratnak és egy kicsi gyakorlattal gyorsan elkészíthetőek: nem igényelnek hosszas konyhai műveleteket, holott a látvány - és a jól eltalált ízek - levesznek a lábáról minden, konyhában kevésbé jártas vagy nálunknál kevésbé kísérletező kedvű vendéget.

A téli hangulat alapvető kelléke a dió, minden ételbe, sóshoz, édeshez. Az aszaltszilva- dió párosítás is triviális, a mascarpone viszont finoman meglágyította az ízeket és a belereszelt narancshéj még rátett egy lapáttal a karácsonyi hangulatra. Ez a husi karácsony másnapján készült ebédre és várakozáson felül finom lett, úgyhogy hamarosan ismétlés következik.


Hozzávalók: (4 fél csirkemell töltéséhez)

2 egész csirkemell

10 dkg dió
10 dkg aszalt szilva
1 narancs leve és lereszelt héja
1 púpozott evőkanál mascarpone
pici só


A csirkemelleket kettévágtam, az alsó, kisebb részét félretettem, a hegyesebbik végét is levágtam. (na, mi lett ebből? igen-kockahusi a válogatós szekciónak) A melleket jól kiklopfoltam-kb. téglalap alakúra.
A töltelék elkészítéséhez az aprítógépemet használtam fel: a diót durvára aprítottam vele, hozzáadtam az aszalt szilvát, a mascarponét, belereszeltem a narancshéjat és párszor megpörgettem.
A kész tölteléket a csirkemellekre kentem, a húst feltekertem, a végeket vízben áztatott fogpiszkálóval tűztem össze (így nem ég meg, és rövidebb is a hústűnél és nem lesz útban a sütésnél), oldalt pedig hústűt használtam. Kívülről sóztam a húst, és teflonserpenyőben, kevés olajon a tekercseket körben világos zsemleszínűre sütöttem sütöttem.

Ezután jénai tálba sorakoztattam őket, utánuk öntöttem a pecsenyelevet is, alufóliával letakartam a tálat és betettem a 200 fokos sütőbe 15 percre. Az utolsó öt percben levettem a fóliát és meglocsolgattam a narancs levével is a tekiket.

A barnarizs ideális, színben is pásszoló körete volt az ebédnek.

Mascarpone nélkül is megoldható, nekem kucorgott egy megkezdett nagy doboz a hűtőben, innen jött az ötlet.
Az aszaltszilva viszont az a jó kis ex-pluszos finom puha volt, ha szárazabb szilvánk van otthon, azt be kell áztatni előtte legalább egy éjszakára, - akár valami kis vörösborba vagy kevés konyakba - el fogja bírni, vagy esetleg tejszínbe és akkor megvan a mascarpone-helyettesítő is.

Aprítógép híján a diót durvára vágjuk, az aszalt szilvát mondjuk húsdarálón ledaráljuk, vagy kezelésbe veszzük a krumplinyomóval, vagy nem tudom.

Ennyi nálunk két emberre elég.

Saját fejlesztés.

Ez a lazac

Ezt tessék jól megnézni. Alulról, felülről, oldalról és minden lehetséges szögből. ( De utána nem azt mondani, mint az Ember, aki szerint a képen lehetne akár juhtúrós-karamellesalmaszósz is , pedig nem az van; csakhát szentesete vacsorakor nem akartam túl sokat fotóra gyúrni... )
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.


Hozzávalók:(4 személyre)


4 lazacszelet

2 narancs leve és lereszelt héja

1 citrom leve

4 gerezd fokhagyma

2 ek barnacukor

1 chilipaprika

2 dkg vaj

bors

pici só



A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.


Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.

Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.

A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.

Ír kék sütemény

Ember lánya tervez, a legális játékszoftver pedig végez. A számítógéppel. Biztos nagyon izgalmas lesz így januárban karácsonyi meg újévi sütikről és húzós húsételekről olvasni, de így legalább idén decemberben elegánsan linkelhetek többféle ajánlatot a széles kínálatomból :)

Kezdjük is egy egyszerű sóssal bemelegítésképpen, azt ugyanis akár egy hétköznap is el lehet koptatni, vagy a kéthetes ünnepi kajatúrában megfáradt januári vendégeink elé tolni "Ez csak egy kis sós! " felkiáltással.

Akinek megvan Nigella házi istennős sütiskönyve, majd lapozza fel, és nézze meg a fotót is a recepthez. Kétszer is készült nálam az ír kéksajtos sütemény, de az én kekszeimnek köze nem volt az ottani fotón látható külcsínhez, pedig abszolút a recept szerint dolgoztam, kivéve, hogy ír helyett olasz, azután francia kéksajtot használtam, meg épp nem volt otthon kékkukorica liszt, na de majd legközelebb.



Hozzávalók:

17,5 dkg kéksajt (szerintem a márványsajt is megteszi)
17,5 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzáadtam lassanként a lisztet és kevés sót, kézzel is gyúrtam egy keveset és betettem pihenni a tésztát a hűtőbe. Állt harminc percet, a másik adag pedig fél napot, én nem láttam igazi különbséget.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Kinyújtottam - amikor recept szerint jártam el, pufi kis apróságok helyett lényegében komplett dobókockákat kaptam, így a fél centi vastag tészta mindenképp túlzás - késfoknál kicsit vastagabbra, derelyevágóval négyzeteket vágtam és 10-12 perc alatt megsütöttem. Nagyon kell vigyázni, nehogy sötétebbre piruljon, mert a sajt miatt keserű lesz! A tetejét lehet tojássárgájával kenni sütés előtt, vagy sóval szórni, vagy akár natúr hagyni, de a kék téma miatt a mák is igazán stílusos.

Dobókockaság ide vagy oda a gyerekeim nagyon nagy bulit csaptak amikor "lopkodták" az egyik vendégünk elől és a végén mindenfélet trükköt be kellett vetniük, hogy a tálhoz férjenek.

A recept Nigella Lawson: "Hogyan váljunk házi istennőkké" c. könyvéből származik.