Főzzünk könyvből! VKF! XXI. - Összefoglaló II.

Mindjárt egy bocsánatkéréssel kell kezdenem a második részt, mert a levéltengerben majdnem kimaradt két blogger, két poszt, két recept, két könyv. Gabriella is megelőzi Gigit az abc-ben, Fehérnyúlról nem is szólva! Szerencsére ő résen volt, én pedig szorgalmasan olvasom a postámat, így mindjárt ő lesz az első.

Fehérnyúl ráadásul megírta, hogy a kiírás volt az utolsó lökés, amely elindította a gasztrobloggerség felé. Köszöntelek hát a csapatban, én itt sokkal többet kaptam, mint amennyire valaha számítottam, remélem Te is így leszel majd vele! (Mégha el is bénáztam neked az elejét :( ) Nem is mondok többet... A Mester és Margarita engem is mindig elvarázsol. És mennyi minden mást és máshogy lát belőle az ember, ha kamaszként, ifjoncként vagy felnőttként olvassa.
A szoljanka leves fekete kenyérrel nagyon ínycsiklandó lett, igazi télire való eledel, jó étvágyat hát új kolléganőnk blogjához!



Hollandia az én szívem csücske. Ezért is irigylem Gabriellát, aki egyrészt hollandul is gasztroblogol, másrészt mi mást is főzhetett volna Van Gogh életétől és festményétől inspirálva, mint e holland nemzeti egytálételt, a stampot-ot. Bevallom, én kinn ilyet még sosem ettem, de ami késik nem múlik, bár az én fő gasztronómiai élményem Hollandiában, nevessen ki bárki, az, hogy milyen is az igazi tejszín.




Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Sült Alaszkát-t Grenadine konyhájából. Pontosan olyan varázslatos, ahogy Mary Mccarthy leírta, és mindig hihetetlen siker, ahogy Grenadine is beszámolt róla. Csak arra vigyázzunk, hogy mindig fém formát használjunk, mert egyszer bizony ki kellett dobnom tűzállós jénaistól, üvegszilánkostól, egykilós fagylaltbombástól, mindenestől...






Tudom én, hogy Grenadine is nagy Bächer-rajongó, bár információim szerint bizonyos kötetek csak kölcsönben vannak nála igen hosszú ideje... Így a szinte minden Bächer-kötetben megtalálható gasztro-vonalat követte, amikor a Rötúr ihletésére kandírozott etrogot készített naranccsal. Be kell valljam, nekem a google-hoz kellett forulnom etrog-ügyben, ott megtudtam, hogy cédrátcitrom lenne magyarul, ha hívná így valaki. Vallási jelentőségéről itt olvashatnak a kíváncsiak.





Gumimamszli alig ért vissza a nászútjáról, máris törhette a fejét, hogy mit főzzön a VKF!-re. Ráadásul aggódott, nehogy megbántson, mert végül egy Vavyan Fable-könyv alapján készítette el fahéjas minikekszeit. Nos kedves Gumimamszli, semmit sem szeretnék kevésbé, mint orrfelhúzós sznobbá alakulni, sőt még látszani se szeretnék annak, igaz, régen olvastam már a magyar krimi-detektív-nőcis-humoros-fordulatos regényírás legjobbjától, de én bizony igazi mindenevő vagyok, ha könyvekről van szó. A fahéjas minikekszek pedig jöhetnek szintén bármikor.



Amikor Ízbolygótól bepottyant egy levél hétközben, válaszomban egyből számonkértem szegényt, hogy hol is a VKF-link?? Így aztán nem volt más választása, az óvoda-üzemeltető pörgést össze kellett kötnie a pálymű megalkotásával. Jellemző könyvet választott, Marék Veronika klasszikus bűbájos meséjét, Boribont, aki nálunk is nagy sláger volt pár évvel ezelőtt. Sosem felejtem el hogy a Kisebb alig kétévesen végigmesélte az éppen aktuális kedvencet fejből, a wc-n ülve...
Az almatortával tehát mindenki jól járt: a blog lelkes olvasói, akik hiányolják az idei győztes bloggert, meg az ovisok is, akik igazából most még nem is tudják, milyen szuper helyre járnak...




Szerintem az isler az én egyik kedvenc süteményem. Sosem készítettem házilag, és milyen nehéz is olyan helyet találni, ahol klasszikus módra, nemes alapanyagokból készül, igazi málna -vagy ribizlilekvárral, a tésztájában mandulával, és édességét ellensúlyozza a keserű étcsokoládé bevonat. Krisztina az Ízkaravánról Molnár Ferenc kisregényének hangulatát idézte meg, és ahogy írja, ilyet tényleg szinte sehol sem kapni. Muszáj lesz tehát itthon kipróbálnom! Azután már csak egy melange hiányzik a hangulathoz...



Van olyan harmincas-negyvenes, aki nem emlékszik a Tenkes kapitányára? Nálunk most újra sláger, hiszen a Nagyobb pont az ilyen történetekre fogékony korban van. Őrizgetjük mi is gyerekkorunk könyveit, éppúgy, mint Katakonyha, aki, szerintem nagyon helyesen, engedett első ötletének, és Tenkes-szeletet készített. Igazi magyaros - kurucos - fogás kerekedett ki a serpenyőből, igazolva, hogy az egyszerű, de kiváló hozzávalókból hogy alakul ki egy magasabb minőség.



És akkor most ugorjunk egy nagyot, Indiába, ahová Kriszta kalauzol el minket Kricso Kanalával. G.Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz c. könyve - melyet, mint később kiderült (!) nem is ő, hanem férje, Germanus Gyula írt - kukoricás lepényeket kókuszos chutney-val és olajban sült túrógolyókat varázsolt az asztalra, szinte biztos, hogy szerzőnk azonban nem a földön, és nem kézzel-lábbal dolgozott, mint az író(nő) indiai szakácsai...




Úgy gondolom blogja címéhez igazán illő könyvre esett a választása Zsuzsának :) Andreas Staikos görög szerző Étkek és vétkek c. könyvének főhősnője igazán szerencsés nő: szeretője van mindjárt kettő, és ráadásul szakácsok is mindketten. Nem tud választani közöttük, (vagy nem is akar?? ) ezért a két férfi szakácspárbajba kezd a kegyeiért. A könyv természetesen receptekkel is szolgál, úgyhogy kedves férfiolvasók, lehet mindjárt kezdeni a kolléganő által leírt húsos mártással!




Renata lét-tudatos konyhát visz, és rengeteg receptet találhat nála mindenki, aki lelki vagy fizikai okokból el akar vagy el kell hogy térjen a mindennapokban megszokottól. Nem véletlenül ismertetett meg minket pályázatában tehát Vrindávan meséivel és az egyik történetben szereplő vörösáfonyás laddu és a halava elkészítésével. Aki esetleg elolvassa a bejegyzéshez fűzött kommenteket, rájöhet, hogy ezen a világon minden mindennel összefügg...



A lilahangya csapat ritkábban poszoló tagja, - mert ő állítólag "filmes, képes, számítógépes és csak néha főzős izé"- szerintem elmondhatja magáról hogy azért könyves izé is. Merthogy a sült kacsamell mellé nemcsak egy jó kis szószt kanyarított, hanem mindjárt Gogol, Örkény, Csukás és Eszterházy idézeteket is olvasott. Sőt, szerintem Váncsa is ér.




Egy kisgyerekes anyának, mint ManóAnyó is, bizony valahonnan az éjszakából kell időt lopnia az olvasásra, hacsak nem áll áldozatos nagyszülők vagy babysitterek hada a rendelkezésére. De a kiírás változtatott ezen, és szerzőnk újra kezébevett néhány régen olvasott könyvet, és végül az arab ízvilág fogta meg Őfelsége, Núr, Jordánia királynéja önéletrajzán keresztül. A shihs kebab és az arab kukoricás sütemény megjárta a királyi konyhát, a manókonyhát és hamarosan az én konyhámban is ott fog kukucskálni.




Ui.: valószínűleg meg kéne próbálkoznom a valódi rétes készítésével. Folyt köv.