2008. december 12., péntek

Főzzünk könyvből! VKF! XXI. - Összefoglaló I.



Üdvözlök minden kíváncsi látogatót, lehet, hogy nem mindjárt elsőre és egyszerre, de végre eljutottam odáig, hogy összefoglalhatom ennek a gazdag fordulónak a bejegyzéseit. Mivel még csütörökön is befutottak résztvevők, így nem maradt talán ki senki, ha mégis, kérem azonnal jelezze - szerencsére észrevettem, hogy a spamszűrőm túlbuzgóan szemétnek minősített pár levelet.

A gazdagságot pedig nemcsak a sok résztvevőre és receptre értem, hanem inkább arra az élményre, amit ez a forduló adhatott a látogatóinknak: a recepteken és a konyhákon kívül bepillanthattak a könyvespolcokra és a könyvespolcokon keresztül kicsit a könyvespolcok gazdáinak lelkébe is. Én úgy éreztem a posztokból, hogy élmény volt ez a pályázóknak is, vagyis inkább kihívás, ami minden jó játék alapvető kelléke...

Ezért köszönöm mindenkinek, aki velem játszott, köszönöm, hogy elfogadta a kihívást, lassított kicsit az évvégi-ünnep előtti pörgésen, elmélázott a könyvespolca előtt, főzött, fotózott, posztolt, linket küldött és kedvelt csinált evéshez-főzéshez-olvasáshoz...az élet élvezetéhez.







Jó hír, hogy anna újra eszik, sokkal kevesebbet szomorkodik (ez nagyon jó), és bár hiányoznak neki a könyvei, mégis sikerült egy kedves és mulatságos részlettel felhívni szerintem sokak figyelmét Nacume Szoszeki: Macska vagyok c. könyvére. Én mint egy 13 éves és egy 3 hónapos macsek gazdája, biztos nem hagyom ki, igaz a mocsi nem biztos, hogy elsőre így menni fog..






Ha valaki esetleg ezután a forduló után olyan könyveket keres, ahol egyszerre merülhet el élvezetes olvasmányokban és ínycsiklandó receptekben, akkor kattintson csak Ági-ra. Nekem öröm volt olvasni, hogy így készült a VKF-re, azután pedig főzött egy soha nem próbált, igazi téli lélekmelegítőt. A chilis forró csoki duplán illik ide: nemcsak könyv ihlette, hanem ideális is egy sötét téli délutánon, a fotelben kucorogva, egy jó kis olvasnivaló mellé. Ja és szeretnék ilyen csészét is!



Szeretem a fánkot. És szeretem Hrabalt. Hogy a kettő hogyan kerül egy lapra, megtudhatja mindenki, aki elolvassa baba VKF-bejegyzését. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kínokat tud okozni egy ilyen lehetetlen VKF-kiírás, de végül a történet jól végződött, és hősnőnk viszontagságosan, de célba ért. A shebbakiához még nem volt szerencsém, viszont baba - nemhiába magyartanár - olyan tökéletesen írta le, hogy milyen is Hrabal - ez az, ami nekem nem menne, én csak olvasom-olvasom... A shebakkiát, ami pedig a töltött teve helyett lett, biztos ki fogom próbálni. És köszönöm, hogy így megnevettettél!


Ahogyan olvasni kell mindennap, ugyanúgy kenyeret enni is. Beckzsu tudja ezt, és hosszú ideje mindig pörgő blogjára ezúttal egy sütőporos ír kenyér került. Mintha kicsit félve vallaná be, hogy lektűröket olvas, de hát valljuk be mi is mindannyian: nem fekhetünk mindennap a Finnegan's Wake-kel... Kell egy kis lazítás, romantika, igazi csajos könyvek egy nehéz nap végén, vagy egy Rejtő, amivel szintén nincs Zsu egyedül.






"Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italod, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének." Aki ilyen Thoreau-idézettel nyit a blogján - Cecile - csak olvasó ember lehet. Jól gondoltam, és Cecile igazi meglepetéssel szolgált. Krúdy elbeszélése ihlette a sóskamártásra, holott sokan csak a Szindbádra asszociálnak, ha szóbakerül, pedig novellái és újságcikkei közül rengeteg szól evésről-ivásról, a konyha művészetéről. Ahogy Cecile posztját - és a Krúdy-novella részletét - olvastam, nekem is kedvem támadt egy kis sóskára, ami szerintem valami jó sós sülttel igazi komplementer ízélmény :))



Nekem cukroskata csak Kati, és mivel ismerem valamennyire - egy nagyon kicsit - , tudtam, hogy lesz jópár ötlete. De amit végül készített, igazán meglepő és nem mindennapi: a szőlőzselés avokádó-t a hányatott sorsú Sylvia Plath emlékei ihlették, és nagyon kíváncsivá tett, vajon mi az, ami Katát megfogta a könyvéből. Na majd a legközelebbi munkaértekezleten...





A bérgyilkos is ember. Eszik például. Ilyen bekapnivaló reggelit, mint a képen látható. Nekem nemisbéka posztjából kiderült, hogy valami fontosról lemaradtam, pótolni fogom hát, mert a csípős mexikói kajánál már csak egy abszurd és humoros bérgyilkos sztori tud jobban esni, mikor az ember lánya próbál elmenekülni a világ abszurditása és humortalansága elől.








Szerintem felesleges is vitatkozni arról, ki az, akinek igazán testre szabott volt ez a forduló. Aki követi phzs blogját, tudja, hogy itt nemcsak kulináris élmények várják, hanem szembesülhet a szerző hihetetlen - és általam borzasztóan irigyelt - komoly műveltségével, az irodalom és a könyvek iránti rajongásával is. Wirginia Wolfból is le vagyok maradva, de követni fogom phzs sillabuszát, ami pedig a boeuf en daube-ot illeti, azonnal várólistára került. És akkor még szeretném tudni, hogy pásszol a szakdolgozat és a mostani iskola...valahol elmaradtam, lehet??



Most debütált a VKF-en Marjan, az Enni jó! Főzni jó? blog szerzője. Reméljük, ez egy hosszú sorozat kezdte lesz! De hiába teszi fel így a kérdést blogja címében, szerintem az igenis tudja a választ, aki Bächer Ivánt olvas. A sütőtökös papardelle ihletője a nálam is agyonolvasott Vándorbab-kötet Spagetti című írása volt, és nem árulom el én se a csattanót, dehogyis! Olvassa csak el szépen mindenki...




Ugye lehet érezni a vanília illatát a képen? Kicsi Vú Kosztolányi Pacsirtá-ját válaszotta, és megálmodta saját vaníliás metéltjét. Hogy Vajkay Ákos elégedett lett volna-e vele? Ez ki nem derülhet, én viszont a Pacsirtát újra el fogom olvasni, remélem, mások is vannak így vele. Köszönöm Vú-nak, hogy eszembe juttatta!






Lehet, hogy magas labda volt, - és ugyan nem vezetett eredményre a könyvespolc teljes átböngészése sem - , de garffyka ripsz-ropsz leütötte. Igaz nem könyvből, hanem újságcikkekből, de két olyan ínycsiklandó ételt kanyarított Marton Levente írásai nyomán - flamand tyúklevest és marengói csirkét - hogy most így fél kettő tájban borzasztó éhes lettem...









Ha egy könyv nem is annyira jó, attól még a benne szereplő étel még lehet elsőosztályú. Így járt Gigi is, aki gyakorlott könyvből-főző, hiszen blogján van Tatin-torta és körtés-mézes clafoutis is, mindkettő gasztroregényből származó recept alapján. (A körtés hamarosan vendég lesz a konyhámban, már biztos) Most felvehette a rendelést az újabb adag stifado-ra, amit Tom Stone: Volt egyszer egy tavernám c. regényében található recept alapján főzött meg. Ahogy elnézem, igazi fiús kaja!




Mostmár igazán késő van... vagy inkább korán? Igyekszem mihamarabb a másodikat is összeállítani, addig is kérem mindenki türelmét, még g betűsök is vannak hátra...

7 megjegyzés:

cukroskata írta...

A téma is nagyon jó volt, és remek az összefoglaló. Kíváncsian várom a folytatást :-)

Ági, aki főz írta...

Kitartás, kitartás! Annyira jó olvasni ezt a sok csodát!

Zsuzsa írta...

Várunk türelmesen, jó kezdet. :)
Fura, de már most ezek között is van néhány, amivel nem találkoztam, kezdem is majd pótolni.

anna írta...

de kar h nem lesz legalabb 10 reszes ez a beszamolo

Tintaleves írta...

Én konkrétan jegyzetelek!

baba_ írta...

Én pedig a játékot köszönöm! :)

Cecile írta...

Köszönjük a témát és az összefoglalót!

Related Posts with Thumbnails