Meglátás

A kiskorúakat majdnem a szótlanságig lenyűgözte a futószalagon mellénkérkező mindenféle furcsa zöldség, gyümölcs, herkentyű -fúúj, odanézz, ott a szeme - mígnem a Kisebb meglátott egy zöldes tofu(?)-kockát, és felkiáltott:

- Anya, jön a szappankaja!!!

Roquefortos pite

Jólesett, meg el is szégyelltem magam, - mikor Ízbolygó kedves invitálását olvastam - , hogy így ellustultam a szabadság alatt. Pedig enni eszünk rendeset (meg nem rendeset) van kép is erről-arról, de hát nem lehet mindig újdonságokat főzni, (ismétlés itt nem a tudás, hanem az unalom anyja), továbbá igen érdektelen lehet mindig konzervatív ízlésű csemetéimre történő hivatkozásaimat olvasni.
Ezért amikor ez az ebéd készült, akkor persze lett mindjárt kétféle második, egy édes (majd később) és ez a felnőttes sós. A camembert-ig már eljutott az egyik kölök, de a roqueforthoz még nőni kell...

Hozzávalók:

leveles vajastészta a mélyhűtőből
5 tojás
fél doboz tejföl
10 dkg angolszalonna
4 nagy paradicsom
10 dkg roquefort
snidling
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A (szép emlékű) plus-os vajastésztalapokat hagytam kicsit kiengedni, azután kibéleltem vele az ovális sütőtálamat ( Kb. egy 26 cm-es kerek tálnak felel meg ) úgy, hogy legyen 3 centis pereme is.

A tésztát jól megszurkáltam, rárakosgattam az angolszalonnát, a paradicsomokat sóztam kicsit és leöntöttem a tejföllel jól elkevert, felvert tojásokkal.

A sütőben 15 percet sült, ekkor került rá szeletelve-morzsolva, - ahogy sikerült - a roquefort és snidling. Még tíz perc és készre sült.

Ha valaki csinos kicsike tálakban, vagy felfújtformákban csinálja, látványos vendégetető lesz belőle. A tojás és a tejföl szép homogén sárgás tölteléket képez, étvágygerjesztő látvány szeletelve is.

Valahogy most az "Egészséges finomságok" c. szakácskönyv van soron, mondanom sem kell, hogy megint elblicceltem a teljesőrlésű linzertészta-készítést.

Dupla túrós fűszeres pogácsa

Vagy tetszetősebben borkorcsolya. Trendibben partifalatka. De sörrel is jó. Sőt tejjel is, mert az egyik kiskorúnak kezd benőni a feje lágya és megeszi.
Úgyhogy jóétvágyat hozzá mindenkinek, mivel eleve lekéstem már a VKF aktuális határidejét, nem is szaporítanám a szót, itt a recept:


Hozzávalók:

a tésztához

20 dkg liszt
10 dkg túró
17,5 dkg vaj

1/2 kk. só
1/2 kk. szárított fűszerkeverék (az enyémben: zsálya, oregano, kakukkfű, petrezselyem és bazsalikom)
1/2 kk. édes pirospaprika

(sütőpor nem kell bele!!)

kenegetni:

1 tojássárgája
1 k tejszín (nyugodtan elmaradhat egyébként)

tölteni

10 dkg túró
10 dkg brie sajt
kis csokor petrezselyem és bazsalikom
só

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal, majd a túróval, a sóval, a fűszerkeverékkel és a paprikával gyorsan egynemű tésztává gyúrtam és 30 percig pihentettem a hűtőben.

Amíg pihent, a brie-t villával összetörtem, majd jól elkevertem vele a túrót és a fűszereket.

A tésztát kisujjnyinál kicsit vékonyabbra nyújtottam és 3 cm-es kiszúróval kiszaggattam, a felét kenegettem és sóztam. (Aki szereti: köménymag)

A 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sült, majd kihűlés után túrókrémmel tornyocskásítottam.

A tészta egyébként erősen hajaz a túrós-olajos tésztára, előnye viszont, hogy a töltelék miatt nem keményedik meg, szóval nem muszáj rögtön megenni, de általában ez a sorsa...

Nekem ennyiből 28 túrós tornyocska lett, most megszámoltam.

További túrós receptek tőlem:

Ricottás (túrós) amerikai palacsinta

Gyümölcstorta retro

Körözöttes-téliszalámis sajttekercs

Spenótos túrótorta

Túrós zsömle



Eredetileg a hangzatos " Egészséges finomságok" szakácskönyv receptje, némi módosítással: pl. nem őrölök hozzá búzát meg kölest, de egyébként 15-5 dkg arányban ez van a recept szerint benne.

Mandulás őszibaracktorta

Akinek szombat délelőtt fél tizenegykor még fogalma sincs róla, mi lesz az ebéd (már amit ő csinál, ugye) az halgasson inkább. Lehet persze magyarázkodni, hogy meg lehet szokni a terülj-terülj büféasztalt, majd egy gyors váltással a lángosost-palacsintást, de a Népnek akkor is enni kell adni. Persze a Nép nem könnyíti meg az ember lánya életét, ha a végső mentsvárként feltett kérdésre - hátha nekik van valami ötletük - rizsfelfújtat kérnek. Rizsfelfújtat, augusztus közepén.
A Nép óhaja tehát semmibe lett véve.

De szombat lévén legyen hát valami édes tészta, meg az idegenben úgy hiányolt jó kis húsleves, amit nálunk csak cápalevesnek hív mindenki, de az egy másik történet.
Ezzel mindjárt időt is nyerünk, hiszen egy húslevesnek minimum három órát kell gyöngyözve forrdogálnia, addig meg csak kisül valami másodikféle. Mondjuk egy jó nagy tepsi stíriai almás pite.
Csak a lényeg, az alma kevés hozzá itthon, de akkor leszaladunk a boltba, kell ez meg az még.
Mikor visszatérünk, konstatálhatjuk, hogy ezt-azt vettünk, csak almát nem...
Akkor legyen barackos süti...a sok precíz német szakácskönyv úgyis tele van velük.

Ezután csak azzal kell megbirkózni, hogy: elromlott a mérleg, tehát evőkanállal kell kiadagolni a mennyiségeket, a vajat meg szemre; kevés a darált mandula, tehát forralni kell vizet, mandulát beledobni, héjazni, darálni, tisztára mintha karácsony lenne; a tortát pedig összesen 60 percig kell sütni, három részletben. ( A precíz német szakácskönyv szerint " Egyszerűen elkészíthető" )

Viszont minden viszontagság ellenére fél háromkor már eszünk is - és a torta ha nem is egyszerűen elkészíthetőnek, de egyszerűen elpusztíthatónak bizonyult :)

Hozzávalók: (28 cmes formához)

30 dkg liszt
18 dkg vaj
16 dkg porcukor
4 tojás
12 dkg darált mandula
fél kk. sütőpor
1 ek citromlé
4 ek rum
5-6 db őszibarack


A sütőt 180 fokra előmelegítettem és a kerek tortaformát kivajaztam.

A lisztből, sütőporból, 6 dkg cukorból, a hideg, felkockázott vajból, és egy tojás sárgájából gyorsan omlós tésztát gyúrtam és betettem fél órára a hűtőbe.
Addig megküzdöttem a mandulával, a maradék 3 tojássárgát a maradék 10 dkg porcukorral, a rummal, a citromlével és a darált mandulával habosra kevertem.
Ezután a tortaformát kibéleltem a kinyújtott tésztával, úgy hogy 4 centis pereme is legyen, és jól megszurkálva 20 percig elősütöttem. A 4 tojásfehérjéből habot vertem, összekevertem a mandulás tojássárgájával és beleöntöttem a tésztakosárba. Ezután további 15 percig sült, majd rátettem a tetejére a meghámozott, kimagozott fél őszibarackokat ( akik egyébként identitászavarban szenvedve nem tudták, hogy ők magvaválók ) és 20 percig sütöttem még. (Megjegyzem, ha nem alkalmazok szelíd erőszakot, a barackok sohasem süllyednek bele a mandulás habba, úgyhogy legközelebb 5 perc sütés után ráugranak a hab tetejére)

A Nép véleménye mellőzésén könnyen túllépve együltő helyében felfalta a tortát a leves után.Ennyit a demokrácia hasznáról és értelméről.

Viszontagságosnak tűnő elkészítési módja ellenére ajánlom mindenkinek. Az őszibarack, a rum, a mandula és a citrom nagyon finom párosítás.

A Nova Szakácskönyvsorozat "Édességek" részéből.

Megint gazpacho

Hát nyilván nem egy nagy találmány két hét után megint majdnem ugyanazzal jelentkezni, de még azért van rá esély, hogy idén is jól fog esni egy meleg napon valakinek.
Igazából ez a recept megközelíti azt az ízt, amit egy spanyolországi nyaraláskor kóstoltunk, és mivel helyiek ajánlotta turistamentes étterem volt (legalábbis amíg be nem mentünk) így azóta is elhisszük, hogy ez az igazi, és kész.

Hozzávalók 2 személyre:

0,5 kg lehéjazott paradicsom
1 csokor petrezselyem
2 ek 10%-os ecet
1 tk. cukor
1 tk. apróra vágott bazsalikom(ha nem zöldfűszer, akkor több kell bele szerintem)
4 ek. olivaolaj
2 gerezd fokhagyma
csipet só

A paradicsomot reggel forró vízzel leöntve 10 percig állni hagyjuk, ezután lehéjazzuk és az össszes többi hozzávalóval összeturmixoljuk. ( A receptemben nem szerepel, hogy ki kellene magozni a paradicsomot, így aztán ezzel nem is szoktam vesződni...)
Ezután délig vagy estig a hűtőbe dugjuk a levest, majd ha eljött az ideje, pirított kenyér-kockákkal, kockára vágott uborkával, keménytojással tálaljuk - vagy csak úgy magában bekanalazzuk.

A forrást úgy tudom megadni, hogy ez a szürkeborítós szótárfüzetembe van felírva, amire a tesóm egy sünit rajzolt.

Arany gazpacho

Én sok mindent bevezetnék bizony Spanyolországból. A sziesztát, a meleget és a tengert elsősorban persze, azután meg a tapas bárokat és a sok finom enni- és innivalót ( a sangriát meg a sherry-t azt már bevezettem, bizony:)) a meleghez pedig a gazpacho-t.
(Titokban bevallhatom, hogy énnekem a bikaviadal is tetszik, bár ez biztos a fogékony serdülőkorban olvasott Hemingway-kötetekre vezethető vissza. Állatvédők lapozzanak.)

Egyszerűen nincs jobb ilyen melegben egy jégbehűtött gazpacho-nál. Már persze ki mit hív annak, merthogy egyforma gazpacho-receptbe még soha sehol nem futottam bele. Régóta csinálom azt, amivel úgy nagyjából eltaláltam a Miguel vendéglője hideg paradicsomlevese (tizenegy éve...) ízeit, erre a mostanira pedig egy szépséges szakácskönyvben bukkantam rá, amit az Embertől kaptam ajándékba.

A gazpacho egyébként mór örökség, úgyhogy bármennyire vicces is, eredetileg nem volt benne egy szem paradicsom sem, csak kenyér, fokhagyma, olívaolaj, citromlé, víz és só.


Hozzávalók:
(2 személyre)


20 dkg sárga paradicsom
15 dkg paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika (nesze neked Espana)
1 szelet fehér kenyér
1 vöröshagyma
1 ek. ecet
1 gerezd fokhagyma
3 ek. olivaolaj
só


A kenyér felét vízbe áztattam.
A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, azután megszabadítottam őket a héjuktól, kimagoztam és felaprítottam mindegyiket. Hozzáaprítottam a hagymát, a paprikát, hozzáadtam az ecetet, egy ek. olajat, sót, borsot és a kinyomkodott kenyeret, majd a botmixerrel simára turmixoltam.

A kenyér másik felét apró kockákra vágtam és 2 ek. olívaolajon a felszeletelt fokhagymával együtt kevergetve aranyszínűre pirítottam.


Lehet tálalni még kockára vágott uborkával, paprikával, plusz paradicsommal, felaprított vöröshagymával, sőt állítólag főtt tojással is.


A recept az Évszakok konyhája c. könyvből való;
kicsit alakítgattam rajta, pl. nem vitt rá a lélek hogy paradicsomlevet használjak nyár közepén a gazpacho-hoz, lilahagyma nem volt itthon, minek tegyek bele zöld kaliforniai paprikát, ha ez egyszer arany gazpacho, továbbá szerintem uborkát meg végképp hülyeség beletenni, mert ez nem uborkaleves. És leszűrni sem kell. A többi stimmel.

Nagyon jó volt, bár legközelebb igenis kap még egy kis bazsalikomot meg petrezselyemzöldet is.