"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"
Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.
És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.
Hozzávalók:
45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors
a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling
A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.
Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.
Még a húsevő Embernek is ízlett.
További receptek Pettsonéktól hamarosan.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"
Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.
És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.
Hozzávalók:
45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors
a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling
A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.
Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.
Még a húsevő Embernek is ízlett.
További receptek Pettsonéktól hamarosan.
4 megjegyzés:
hónapok óta tervezek pettsonékról írni, de persze ehez is annál jóval több idő kéne, mint amennyi van :)
Ez is hónapok tervezgetésének eredménye...:)Én meg hónapok óta tervezem visszaadni a könyvet! már legalább egy hónapja kucorog a csomagtartóban...
hú de jó, hogy mondod :)
teljesen megfeledkeztem róla!
Na de kié??;))
Megjegyzés küldése