Zöldségtallérok joghurtos szósszal

"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.

Hozzávalók:

45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors

a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling

A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.

Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.

További receptek Pettsonéktól hamarosan.

Mentás zöldborsókrémleves

Kevés finomabb zöldségféle van szerintem a zsenge zöldborsónál - talán csak a némi cukorból, béta-karotinból és rengeteg nitritből álló friss új sárgarépa. Dehát az Élet tele van kockázattal. Ezért ilyenkor tavasszal mindenféleképpen ki kell menni a piacra, jól bevásárolni a zsenge borsóból, azután pedig haza kell menni, és megpucolás ürügyén jól megenni nyersen az egészet. Ezzel megoldottuk a hova-tegyem-vajon- a- fagyasztóba-problémát is, sőt - mivel úgyis jön a zsenge zöldborsó és annak, ugye, majd a következő alkalommal már biztos, de tényleg, kell a hely - , elővesszük a télire felhalmozott Iglo-készleteket és abból főzzük meg ezt a jó kis levest. Ha van kertünk és abban borsó terem, világért se főzzük meg semminek: ki kell menni és le kell legelni. Mentaügyben a szerencsésebbek a kertben letépnek pár levelet, de mivel a menta tarackosan terjed, képes elfojtani egy erkélynyi féltve locsolgatott petúniát is szerintem.Végső esetben beszerezzük valami multiból vagy a Herbáriából szárítva.


Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg zöldborsó
10 dkg krumpli
2 dkg vaj
fél liter húsleves (vagy fél kockából)
pici só
100 gr joghurt
5 kis mentalevél

A megolvasztott vajra dobtam a borsót és a vékony karikákra vágott krumplit, picit sóztam és lefedve pár percig pároltam. Ezután felöntöttem a levessel, és főztem amíg a krumpli is puha lett (kb.10 perc).
A tűzről lehúzva beletettem a mentaleveleket és botmixerrel pürésítettem, hozzáraktam a joghurtot is és visszatettem egyet forrni a tűzre.

A menta ízlés dolga, aki jobban vágyik az After Eight-feelingre, az tegyen többet bele, de szerintem így jól egyensúlyban voltak az ízek. És bár krémleves-ügyben tejszínpárti vagyok, itt a hűvös-savanykás joghurt jobban passzolt a menta ízéhez.
Felhívnám még a figyelmet a menta és a borsó színére, de ez már túlzás is.

Finom!!!

Masnitészta lazacos-kapros szósszal

A tavaly szétszóródott kapormagokból helyes kis bokrocskák nőnek mindenfele a kertben. Na nem az enyémben, hanem a szomszédasszonyoméban, én ugyanis annyira nem bírom a kapornak még a szagát se, hogy nem kímélek egyetlen kihajtott növénykét sem. Nem is értem hogy lehet egy jó kis túrós lepényt például kaporral tönkretenni, a kapros tökféle főzelékek pedig mindjárt két szőrös feketepontot kapnak: egyet a tökféle, egyet a kapor - marad tehát a tejfölös habarás vagy rántás magában.
A kapornak egyetlen egy esélye van nálam, azóta, hogy külföldön egy szuper háziasszonynál vendégségben olyan-de-olyan lazacos-kapros tésztasalátát ettem, hogy még sose.
Ezért aztán mikor egy kis kertészeti eszmecsere során megláttam a kaporfiókákat, már tudtam, hogy Henrietta salátáját valahogy reprodukálni fogom. Mivel azonban egy Emberrel nem tanácsos azt közölni, hogy ebédre hideg majonézes tésztasaláta lesz, kicsit csaltam és így lett belőle meleg ebéd:

Hozzávalók (2 személyre):

25 dkg farfalle tészta (durum)
1,5 dl tejszín
10 dkg füstölt lazac
1 ek. olivaolaj
pici csokor friss kapor
színesbors-keverék
só


A tésztát nem a dobozon lévő utasítás szerint főztem meg, hanem ahogy mi szeretjük, rendesen puhára...
Amíg a tészta készült, kis darabokra vágtam a lazacot, a tejszínnel, az olivaolajjal, az apróra vágott kaporral és a borssal jól összemelegítettem, tettem hozzá vagy két evőkanállal a tészta főzővizéből és ezzel kész is volt a szósz.

Aki kellemes rózsaszín árnyalatot vél felfedezni a képen, az jól látja. Nem photoshop, pusztán arra bizonyíték, hogy ez a lazacot is jól belakatták béta-karotinnal, vagy ki tudja miféle színezőanyaggal...

Gyümölcstorta retro

Még emlékszem amikor gyerekkoromban megjelent a a gyümölcstorta-forma, az a cakkozott szélű fordítsd-ki-tölts-bele-valamit-díszítsd-fajta. Úgyhogy ez nekem mindig a gyerekkoromat idézi fel, és mivel szerintem minimális erőfeszítéssel igazán kellemes külsejű süteményt lehet vele gyártani ezért gyakran szoktam csinálni. Van is már pár képem ilyen meg olyan tortákról de mivel hamarosan beüt az eperszezon, ezért ez került most be ide. Úgy gondolom, ennél már csak akkor egyszerűbb ha készen vesszük, de az biztos nem lesz olyan finom...

Hozzávalók:(28 cm átmérőjű formához)

4 tojás
4 ek cukor
4 ek liszt
1 kk. sütőpor
csipet só

a krémhez:

50 dkg sovány tehéntúró (Plus)
8 dkg porcukor
1 tk. vaníliaaroma (vagy 2 zacskó vaníliáscukor)

25 dkg eper a díszítéshez
fél csomag zselatinpor az utasítás szerint elkészítve



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habbá vertem, hozzáhabverőztem a cukrot, egyenként a sárgáját, aztán beleszitáltam a lisztet és vele együtt a sütőport, aztán a piskótatésztát a kilisztezett-kivajazott formába öntöttem( hiába teflonos ez már, nem merem csak úgy beleönteni, a bordázat muszáj, hogy szép legyen...) és 15 perc alatt megsütöttem.

Amíg sült, a túrót (igazából ez ugye teljesen krémszerű, sima és quark a becsületes neve) a többi hozzávalóval kikevertem; amikor a süti kihűlt, beletöltöttem a krémet, díszítettem az eperrel, és áthúztam egy kevés zselatinnal.

Ennyi...

Orosz reteksaláta

Van az én anyukámnak egy barátnője. A barátnőjének pedig egy sógornője, aki Bakuból származik, olajmérnök és szuper receptjei vannak. Ez a saláta nálunk csak Ljuba néni reteksalátája néven fut, és amikor már van igazi szabadföldi retek, és igazi szabadföldi zöldhagyma, akkor eljön ennek a salátának az ideje. Remélem most hétvégén sokan látják, kipróbálják, és ugyanúgy függővé válnak, mint én vagy húsz éve. Előrebocsátom ugyanakkor, hogy ne próbálkozzon senki semmilyen műzöldséggel majd a tél közepén, mert értelmetlen. A fogyókúrázóknak el kell mondanom, hogy sajnos-sajnos (kipróbáltam) a csökkentett zsírtartalmú tejföllel nem igazi. Azt, hogy Bakuban van-e mackósajt, nem tudom, de mackósajt (klasszikus) kell hozzá, és kész, semmi kompromisszum. Ezen túl a tudnivaló még annyi, hogy az alábbi standard mennyiséget egyből duplázni kell ha két felnőttnek kell legalább jutnia, egy grillezésnél pedig négyszeres mennyiség alatt hozzá se kezdjünk.


Hozzávalók:

1 csomó retek
1 csomó zöldhagyma
1 pohár 20%-os tejföl
1 kocka (háromszög :)) mackósajt
só


A retket és a zöldhagymát megtisztítottam, karikákra vágtam és egy üvegtálban rétegezve besóztam és jól lefedve a hűtőbe raktam. (Legalább 4 óra kell neki, de inkább egy éjszakát javaslok. Még nem tudtam olyan edénybe zárni, ami megakadályozta volna, hogy másnap reggel az egész hűtőszekrény ne illatozzon úgy mint egy hektár zöldhagyma...)
Miután álldogállt a hűtőben eleget, leöntöttem a képződött levet, hozzáadtam a tejfölt, sóztam megint(ugyanis a sós levét leöntöttem, ugye tehát szinte elölről kell kezdeni) és belepotyogtattam a pici kockákra vágott mackósajtot. (Ez nagyon macerás mert a mackósajt ellenáll, és mindenhova ragad, csak épp a tálba nem akar jutni belőle. Ha jól be van hűtve a sajt is, akkor azért nem vészes, de nagyobb adagnál az ember elgondolkozik, megéri-e egyáltalán a vacakolás. Meg...)
Jól összeforgatva a hűtőben kell még érlelődnie legalább 2-3 órát.

Jégbe hűtve meleg vagy hideg natúr húsokhoz nagyon jól megy, de egy jó szelet barnakenyérrel bármikor képes vagyok egy adagot bevacsorázni. Én ugyan nem vagyok nagy barátja, de úgy képzelem a jeges vodka is csúszik hozzá...

A kreatív rántott hús - VKF! XV.

Aki kicsit is beleolvas ide, az bizonyára tudja, hogy szárnyaló kreatívitásomat erősen korlátozza két ultrakonzervatív ízlésű kölök etetésének feladata. Ennek ellenére kreativitásért nekik se kell a szomszédba menni: egy éve, lustálkodós játszóterezés közben pattant ki a Nagyobb agyából az alábbi játék: "Találjunk ki gusztustalan ételeket!" Azóta jópárszor hasznátuk ezt unaloműzőnek hosszú autóút vagy pénztári sorbanállás alatt, hatalmas sikerrel.
A vaníliafagyi marhapörkölt-öntettel, a mustáros csokipuding, a töltött káposzta eperdzsemmel, a nutellás kocsonya és társai felvetését mindig a kiskorúak féktelen vihogása és hangos fuuujjjolása kíséri, úgyhogy kreatívnak lenni jó és nagyon vicces!!
Akinek pedig ennyi kreativitás nem elég, dobja fel a nálunk a gyerekek alapélelmezését jelentő rántott (fehér, csakis csirkemell, vagy karaj) husit így:

Hozzávalók: (2 személyre)
1 nagy csirkemell
3 tojás
néhány ek. liszt
5 ek. szezámmag
5 dkg darált mogyoró
5 ek kókuszreszelék
egy nagy csokor bazsalikom

áfonyadzsem
4 karika ananász
fél chilipaprika
paradicsompüré
só
bors

A megsózott csirkemellet hosszú, fél centi vastag csíkokra vagdostam, a lisztet nejlonzacskóba raktam, hozzádobtam a húscsíkokat, jól összerázogattam és ezzel megúsztam az egyenkénti lisztbefogatás kálváriáját.
A tojásba mártogatást nem lehet megspórolni, de ilyenkor egyszerre annyi csíkot lehet a tojásba pakolni és forgatni, amennyi csak belefér a tányérba.
Ezután a kisebb müzlistálkákba rakott -így csak bele kell dobni egy-egy csíkot, és megrázogatni a tálban - szezámmagba, darált mogyoróba és kókuszreszelékbe forgattam a husikat. Ez alól csak a bazsalikomos volt a kivétel, ott ugyanis a kevés tojásba kevertem a nagyon apróra vágott bazsalikomot, így merítettem meg benne a csirkecsíkokat, és utána ismét lisztbe forgattam őket.

Teflonserpenyőben, bő, forró olajban átforgattam a húsdarabkákat, pár percre fedővel lefedtem és a legalacsonybb lángon sütöttem tovább, aztán a fedőt levéve újra átforgattam nagy lángon őket - összesen kb. 6-8 perc teljesen elég nekik.

A mogyorósat áfonyadzsembe, a kókuszosat és a szezámmagosat a chilipaprikával összeturmixolt ananászpürébe, a bazsalikomosat pedig kicsit megsózott-borsozott paradicsompürébe mártogattuk.

Hidegen is szuper mindegyik, a legnagyobb sikere a mogyorósnak és a szezámmagosnak volt. Tervezem még kesudióval és - irgalom atyja, ne hagyj el- apróra zúzott chips-szel is!! (na, azt tuti megeszik a kiskorúak...)

Juhtúrós pogácsa

Unja a gyerek a muffint. Ami nem olyan nagy baj, mert már én is. Sütni. Jóanya ugyanis nem engedi el a gyerekét műtízóraival és műuzsonnával az iskolába -na jó, de, csak néha - hanem teljesőrlésű lisztből, szárított gyümölcsökkel - és ha már olyan egészséges, akkor legalább a gyerek kedvéért - rengeteg étcsokidarabbal kevert muffint süt vasárnap este hajmosás közben. Fel se tettem ide sose, mert bár az alaptészta, amit használok, rengeteg változatosságot elbír, de annyira nem is érdekes. Ami érdekes még, hogy Jóanya a többi kőszívű jóanya-társával együtt megszavazta, hogy a gyerekek nem vásárolhatnak az iskolai büfében, így aztán rá lehet fogni a többiekre, miért nincs uzsonnapénz, sőt még azt is, miért nincs uszodai büfépénz. Ahol viszont az úszástól kiéhezett kiskamaszok úgy bámulják a fornettisütőt, hogy Jóanya szíve megesik, és akkor süt juhtúrós pogácsát, ilyet. Állítólag sokáig puha marad, de azt a soká-t bizony még sose érte meg szegény.



Hozzávalók:


50 dkg liszt
3 dkg élesztő
25 dkg margarin
25 dkg juhtúró
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
1 csapott ek. só
1/2 dl tej
tojássárgája a kenéshez


A sütőt 175 fokra előmelegítettem.
Az élesztőt kevés cukorral a langyos tejben megfuttattam, addig a margarint a lisztet és a juhtúrót összemorzsoltam. A keverékben egy mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, hozzáadtam a sót, a tejfölt és a tojássárgákat és jól összegyúrtam. Letakarva egy óráig kelt, azután jó centi vastagra nyújtottam, tetejét késsel megvagdaltam, tojássárgájával kentem, kisebb szaggatóval szaggattam ( lehet nagyobbakat is, akkor nem egy harapás) és 10-15 percig sütöttem. Ilyen méretűből legalább 90 darab lesz, lehet persze haladósabbra fogni. Tény és való, a muffin egyszerűbb.

Semmi faxni, csak Horváth Ilona.