Pontosabban chili con carne y fréjolos rojos. ( Mintha valami előkelő spanyos család sarja lenne. ) Pedig leginkább a marhapörkölt rokona. És semmi köze a spanyolokhoz vagy Mexikóhoz; nagyon tetszik, amit Váncsa szakácskönyvében olvastam: "az 1959 -ben kiadott Diccionario Mejicanismos ezt írja róla: utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják és azt hiszik róla, hogy mexikói"
Egyébként bár nálunk a férfinépség mindennap megenné, szerintem abba a kategóriába tartozik, mint a gulyás, halászlé és társai: valahogy minél nagyobb mennyiséget főz belőle az ember, annál jobb lesz. Most 14 emberre főztem a hétvégén, el is fogyott szinte teljesen, de egy négyemberes leírás következik:
Hozzávalók:
60 dkg darált marhahús
40 dkg bab (vörös/vese vagy tarka)
15 dkg zöldborsó
15 dkg csemegekukorica
15 dkg sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
4-6 thai chilipaprika
1 db 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv ( nálam Aranyfácán)
2 tk. szárított kakukkfű
1 tk. őrölt kömény
2 tk.. szárított oregano
1 tk. pirospaprika
olaj
só
A babot egy éjszakára beáztattam. ( Mint a fotón látható, a helyben elérhető boltokban csak a sima tarkabab volt hazai. A zöldségesek esküdözésében meg nem hiszek. Nem akarok én ellenállni a globalizációnak, de kínai babot és fokhagymát enni itthon mégiscsak értelmetlen - a bambuszrügy jöhet. Arról nem is szólva, hogy nincs is ízük. ) Na de térjünk vissza a lényegre.
Egy kellemes méretű lábasban az olajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, átforgattam rajta a babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, belenyomtam a fokhagymákat, hozzáadtam az összes fűszert - a chiliket felkarikázva, részben magostul - és 2 tk. sót, és fedő alatt főztem addig, míg a bab majdnem teljesen puha lett - ez kb 1,5 óra volt most. A leve ekkorra már szépen besűrűsödött a hagymától, de mindig pótoltam az eredeti szintre.
A darált marhahúst kevés olajon fehéredésig pirítottam, kicsit megsóztam, hozzáadtam a babhoz a borsóval, a csemegekukoricával és a kis kockáékra vágott sárgarépával. Még jó fél órát kaptak a tűzön együtt.
Persze szoktam konzervből is, de így az igazi. Ha még türelmesebb vagyok, kockákra vágott marhahúst teszek bele, csak akkor módosul az időzítés: a babbal együtt kell elkezdeni a húst főzni. A végén mindig után kell fűszerezni: a chilinek pl. szerintem teljesen elmegy a végére az ereje, és a többi fűszerből is kaphat még, tehát ezek a mennyiségek nagyon ízlésfüggőek.
Ui: (a legkevésbé rémes fotó)
A fűszerezésnél egy csilis csirke receptjét vettem alapul, ami a Kiváló receptek szakácskönyvsorozatban (amerikai) található. ( Rick chilis csirkéje) Azért a Worchestershire szószt és a sáfrányt kihagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése