Diófélék majdnem Union Square módra

Ha a naptárnak hiszünk, mindjárt itt a tél. Ha az újra virágzó akácnak, selyemakácnak és klematisznak, akkor nyilván valahol az egyenlítő környékén kéne táboroznunk. Addig is míg nem láthatunk ebben a kérdésben tisztán, el kell kezdenünk a felkészülést az elméletileg bekövetkező hidegre. A valószínűleg mégiscsak itt, Európa középtáján töltött hosszú évszázadok tapasztalatai alapján ez szervezetünk számára azt jelenti, hogy szépen tartalékolnunk kell az ínséges hónapokra, szükséges némi fagyvédelem is körbe-körbe; nincs is erre jobb módszer, mint enni a rengeteg beérett csonthéjast, amit megmentettünk a falánk állatvilág tagjai elől. ( erről ildinkó is tudna mesélni ) És mivel 20 dkg ilyen termés lazán fedezi egy ülőfoglalkozású nő ( mert érdekli ez vajon a férfiakat??- ugyan!) egész napi energiaszükségletét, én az alábbi receptet csak nagyobb társaság meghívásakor ajánlanám kipróbálni.
Különben azt vesszük észre, hogy térülünk-fordulunk és megettük az egészet. 

Hozzávalók:  
15 dkg földimogyoró ű
15 dkg dió 
15 dkg mogyoró 
2 ág apróra vágott rozmaring 
1 teáskanál őrölt rozmaring 
1 teáskanál pirospaprika 
1 teáskanál őrölt bors 
2 teáskanál barnacukor 2-3 teáskanál só 
2 dkg olvasztott vaj 

  A dióféléket 180 C-os sütőben kb 10 perc alatt megpirítottam. A fűszereket összekevertem a megolvasztott vajjal és egy nagy tálban jól összeforgattam a diós-mogyorós keverékkel. Nigella receptje kissé átalakítva a Nigella Bites-ból. Figyelembe vettem Chili tanácsait is, ezért került bele több rozmaring - őrölve is, cayenne bors meg nem volt itthon.