Vagy micsoda. Olasz szakosok ne kárhoztassanak! Nem vitásan a tésztalapos az eredeti, autentikus, meg minden, arról nem is szólva, mennyivel kevésbé macerás elkészíteni. Illetve ezt se macerás, csak ha az emberlánya közben matekházit ellenőriz, számolatlanul orrszívóporszívózik a hozzátartozó higiéniai körítéssel és emellett időspórolási célzattal a háromféle összetevőt (palacsinta-ragu-besamel) egyszerre próbálja elkészíteni. Ennek eredménye a totális káosz lesz, de a hiba az én készülékemben van. Meg persze lehet ipari mennyiségű szószt készíteni, mélyhűteni, palacsintát előre elkészíteni, mélyhűteni, de én nem tartozom az előrelátó és tervező háziasszonyok általam egyébként irigyelt fajtájához, meg nem is szeretek a mélyhűtőből dolgozni, úgyhogy jöjjön a káosz.
És milyen gyönyörű őszi szinei vannak...
Hozzávalók:
- a spenótos palacsintához
30 dkg liszt
2 tojás
4 dl buborékos ásványvíz
3 dl tej
15 dkg fagyasztott spenót ( egyharmadot lebárdozunk :-)))
1 teáskanál só
A fagyasztott spenótot kiolvasztottam és a levét leöntöttem. A többi hozzávalóból a (nálam) szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát csináltam, és belekevertem a spenótot is.
Ebből a mennyiségből 15 db palacsinta sült ki a 28 cm-es teflonserpenyőben. Szerintem ez a méret az ideális, mert nagyon toronyszerű lesz kisebbekből, és nehezebb szépen rétegezni is. ( A folyadékmennyiséget most lemértem, de a liszttől meg a légköri viszonyoktól függhet, a tészta sűrűbb, tejszínszerű legyen.)
- a raguhoz:
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg darált hús ( főszabályként marhahús szerintem, de végülis ízlés és kamratartalom függvénye)
1 140 gr-os sűrített paradicsomkonzerv
rozmaring
bazsalikom
oregano
( a fűszerek, ha szárítottak 1 teáskanálnyi kell, rozmaringból egy ág, bazsalikom vagdalva egy evőkanálnyi, oregánóm nincs frissen)
3-4 ek olaj
só
A felaprított hagymákat kicsit megsózva megdinszteltem az olajon, amikor a levük elpárolgott, átpirítottam velük a húst és óvatosan a sűrített paradicsomot. Felöntöttem kb. fél liter vízzel,sóztam, és fedő alatt rotyogtattam amíg a palacsintákat sütöttem. A végén raktam hozzá a fűszereket, és sűrűre forraltam be.
- a besamelhez
3 dkg vaj
3 dkg liszt
3 dl tej
Most szép rendesen csináltam a besamelt: a vajon picit megfuttattam a lisztet, majd a tűzről lehúzva és a kis rugós habverőmmel vadul kevergetve hozzáadtam a hideg tejet. A tűzre visszahúzva kevergetve besűrítettem.
-és még 20 dkg sajt reszelve
A sütőt 180C-ra előmelegítettem amíg szépen összeraktam a palacsintákat, ragu-besamel-sajt rétegrendben, a tetejére spórolva még egy kis besamelt és sajtot.
Jó 20 perc kellett neki a sütőben, ha a teteje előbbrejár kapjon egy kis alufóliát.
4 éhes felnőttnek is elég.
A recept eredetije egy régi Lakáskultúrából való, Lajos Maritól, de már rég fejből csinálom, úgyhogy eltérés valószínű.
És milyen gyönyörű őszi szinei vannak...
Hozzávalók:
- a spenótos palacsintához
30 dkg liszt
2 tojás
4 dl buborékos ásványvíz
3 dl tej
15 dkg fagyasztott spenót ( egyharmadot lebárdozunk :-)))
1 teáskanál só
A fagyasztott spenótot kiolvasztottam és a levét leöntöttem. A többi hozzávalóból a (nálam) szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát csináltam, és belekevertem a spenótot is.
Ebből a mennyiségből 15 db palacsinta sült ki a 28 cm-es teflonserpenyőben. Szerintem ez a méret az ideális, mert nagyon toronyszerű lesz kisebbekből, és nehezebb szépen rétegezni is. ( A folyadékmennyiséget most lemértem, de a liszttől meg a légköri viszonyoktól függhet, a tészta sűrűbb, tejszínszerű legyen.)
- a raguhoz:
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg darált hús ( főszabályként marhahús szerintem, de végülis ízlés és kamratartalom függvénye)
1 140 gr-os sűrített paradicsomkonzerv
rozmaring
bazsalikom
oregano
( a fűszerek, ha szárítottak 1 teáskanálnyi kell, rozmaringból egy ág, bazsalikom vagdalva egy evőkanálnyi, oregánóm nincs frissen)
3-4 ek olaj
só
A felaprított hagymákat kicsit megsózva megdinszteltem az olajon, amikor a levük elpárolgott, átpirítottam velük a húst és óvatosan a sűrített paradicsomot. Felöntöttem kb. fél liter vízzel,sóztam, és fedő alatt rotyogtattam amíg a palacsintákat sütöttem. A végén raktam hozzá a fűszereket, és sűrűre forraltam be.
- a besamelhez
3 dkg vaj
3 dkg liszt
3 dl tej
Most szép rendesen csináltam a besamelt: a vajon picit megfuttattam a lisztet, majd a tűzről lehúzva és a kis rugós habverőmmel vadul kevergetve hozzáadtam a hideg tejet. A tűzre visszahúzva kevergetve besűrítettem.
-és még 20 dkg sajt reszelve
A sütőt 180C-ra előmelegítettem amíg szépen összeraktam a palacsintákat, ragu-besamel-sajt rétegrendben, a tetejére spórolva még egy kis besamelt és sajtot.
Jó 20 perc kellett neki a sütőben, ha a teteje előbbrejár kapjon egy kis alufóliát.
4 éhes felnőttnek is elég.
A recept eredetije egy régi Lakáskultúrából való, Lajos Maritól, de már rég fejből csinálom, úgyhogy eltérés valószínű.
5 megjegyzés:
Piszke, ezért nem kell kirohanás senki részéről, mivel eléggé autentikus recept:-))
A következőket tenném csak hozzá:
Palacsinta az olasz konyhában is létezik (azt mondd meg, hol nem?), de ott jóval több tojással sütik, vagyis nem olyan lisztes. Nemrég hosszan írtam a crespelle-ről.
Szóval hasonló receptek ott is léteznek, ahol a crespelléket sós töltelékkel töltik, a Lakáskultúra nem járt messze az igazságtól:-))
Spenótból gondolom darabosat használtál, azért kellett bárdolni.
Ragu. Ahogy írod, marhahúst használnék, és olasz paszírozott paradicsomot, ehhez talán egy kevés sűrítettet is. Igy kapod meg a legjobb ragut, víz persze egyáltalán nem kell bele.
A kép nagyon étvágygerjesztő, gratula a vacsorához!
(És elnézést, ha belekotyogtam:-)
Jaj nem úgy gondoltam, csak ez a mi családunk humorosnak gondolt, de inkább cinikus-ironikus vonala... és már a gyerekeknek is megy :-))
Sajnálom, hogy a kép nem látszik a gasztron, mert tényleg ilyen nyálcsorgatós volt.
Viszont értekeznék veled paradicsom-ügyben. Miért érzem azt, hogy ízetlenek az itthoni olasz erdetű paradicsomszószok és konzervek? sőt úgy látom, pl. az olasz sűrített partadicsomok ref -je, vagyis szárazanyagtartalma is lényegesen alatta marad az én kedvenc hatvani aranyfácánomnak.
Persze jól tudom Lénárd Sándortól, hogy kéne főni az igazi sugo-nak, de hát az idő... Még mindig jobb, mint amit Stahl javasol, hogy turmixoljunk mindent össze nyersen, aztán mehet :-P
Szerintem palacsintatésztával sokkal finomabb a lasagne, mint amúgy, én évekig így készítettem. A szószba zellert, fehérrépát, sárgarépát is reszeltem és szép lassan, a sütőben főztem össze, szinte krémszerűvé, így nem kellett kevergetni (a négy gyerek mellett ugye). Isteni volt, nem azért.
"Hú, ez nagyon finom! Olyan, mint a lasagne, csak sokkal finomabb! Ilyet vinnem kell a munkahelyemre, hogy mindenki megkóstolja és irigykedjen! Ez benne van a Ritafőzte top 10-ben"
(férj lelkendezése...:))
Megértem, ez az a kaja, ami abszolút megéri a belefektetett munkát!
Megjegyzés küldése