Csokis-mogyorós pöfetegsüti (Crinkles)

Ha jól emlékszem, t3v3d3s-nél láttam meg először a szépséges pöfetegeket, és már jó régen. Azután pár hete, mikor volt egy kis időm szörfözni, egy nagyon menő amerikai blogon - és egyszerűen nem találom újra... - kiszúrtam egy szimpatikus, vastag tésztájú(nak látszó) csokis kekszet, tele volt velük két nagy befőttesüveg a fényképen, és mivel mogyoró is volt benne, ami nálunk még ládaszám áll a tavalyi termésből, úgy gondoltam, legyen akkor valami új csokis. Megrökönyödésemre ezek a jól ismert, bár még soha nem próbált pöfetegek lettek belőle, és semmi hasonlóságot nem lehetett felfedezni köztük és a képen lévő kekszek között. Cseppet sem bántuk, nagyon-nagyon finomak, irtó mutatósak, a tanulság az, hogy még a legnagyobbaknak sem sikerül mindig minden...


Hozzávalók: (kb 22-25 darab)

100 gr nagyon jó minőségű étcsoki (legalább 60%)

2 dkg vaj

1 tojás

3 dkg cukor

1 ek. rum

6 dkg mogyoró

3,5 dkg liszt

1 kávéskanál sütőpor

negyed kk. só

kristálycukor és porcukor


A vajat és a csokit óvatosan összeolvasztottam a mikróban. A cukrot, a rumot és a tojásokat habosra kevertem és a csokihoz kevertem. Ezután került bele az előzőleg megpirított, lehéjazott darált mogyoró a liszt és a sütőpor keveréke. A massza nagyon lágy, két órát kell pihennie a hűtőben.

Amikor már megdermedt, egy kiskanál segítségével, vizes kézzel gyorsan dióméretű gömböcöket gyártottam belőle, majd egy mély tálkában kristálycukorba, azután pedig porcukorba forgattam. ( Állítólag az először kristálycukorba forgatás a titka az egésznek.) A porcukor azonnal, nagyon vastagon beburkolja, de ez pont jó, kell a havas külsőhöz. Mivel igazán minimális cukor van a tésztában, így meg is van az egyensúly.

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 12 perc pontosan elég volt neki.

Barmacukrosat is csináltam, de az ismeretlen gasztrofizikai okból nem repedezett ennyire tökéletesen.

Azóta kiderítettem, hogy az amerikai dél tipikus karácsonyi édessége; változata, mint csillag az égen, a kakaópor helyett étcsoki miatt nagyon luxus-selymes variáció.

Az ő sapkájukból bújtam ki...

Vesta kedvessége folytán került ide ez a sapka, és csak annyit fűznék hozzá a bejegyzéséhez, hogy szerintem ő is tudja, hogy néha bizony nemhogy egy sapka, de még legalább hat kar hiányzik ahhoz, hogy nagyjából mindenfele a helyes irányba tartsanak A Dolgok, Amit Megpróbálunk Egyszerre Kézben Tartani. Bár családomban van olyan vélemény is, hogy nem nyolc karra, hanem legalább még egy fejre lenne szükségem :P Akkor viszont kell még egy sapka ...

És most a továbbításról:

Alig két éve, egy netes hírportál oldalán créme brulée-tesztbe botlottam. Chili és Vanília, olvastam a szerző nevét. Csak egy kattintás volt, egy link a cikkben, és nemisbéka oldalára jutottam. És jó sokág ott is ragadtam. Ott és akkor fedeztem fel a gasztroblogot, mint műfajt. Máig emlékszem, akkor zajlott a "Titkos Töltelék" forduló vagy 15 résztvevővel, és rémlett, hogy valamelyik nicktulajdonost láttam egy késő esti műsorban; vékony copfos lány volt: Kicsi Vú. Ja igen, és volt ott egy szemüveges hölgy is: Fakanál. Gyönyörű képekre csodálkoztam rá Lila Füge oldalán, aki akkor még ritkán ért haza napnyugta előtt, mégis szépséges volt minden fotója. És utoljára, de semmiképp sem utolsó sorban: Cserke, akinek szurkoltam a blogtornán, és kiderült hogy nemcsak a főzésben találtam személyében rokon lelket.

Amit azóta itt művelek, igazából nekik köszönhetem. Sok szeretettel küldöm a a sapkát nekik.

Cukkinis-tarjás quiche/pie/pite vagy amit akartok

Namost ez a cukkini-ügy... ez nagyon kényes. Mert szinte rajongói klubjai vannak ennek a szegény, félrecsúszott, opportunista uborkának, mely zöldséget jól jellemez, hogy fahéjas-mazsolás-diós süteménybe (én cukkinikenyérnek ismerem) éppúgy megfelel, mint salátába citromos-olajos öntettel, kenyértésztába kovász mellé, fűszeres zöldségraguba háttérzenésznek, vagy lehet tölteni bármivel, mindent elvisel. Ismerek embert, aki főzeléket főz belőle. Beltartalma kétséges, íze nincs, (van?), elhanyagolható mennyiségű zsíradékot, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, egyetlen vitamin vagy ásványi anyag sincs benne számottevő mennyiségben. Ember és gyermek nálunk rá se néz, vagy ha igen, akkor méla undorral és mély értetlenséggel a szemében. Minden negatívuma ellenére viszont olyan szép zöld... nem tudtam neki ellenállni, hiába termett még üvegházban, mely utóbbi a két hónapja tartó esőtlen nyár miatt lényegében értelmét vesztett módja ma a zöldségtermesztésnek kis hazánkban.

A könnyedség jegyében a rendkívül lájtos tarjaszeleteken landolt némi sűrű tojásos-tejfölös szósz kíséretében.



Hozzávalók:(28 cm-es pie-formához)


25 dkg kész vajastészta ( az ex-Plusos, Aldis, Lidl-es stb. lapokból 4 db)

2 nagyobb szem (régi) krumpli

15 dkg füstölt tarja

1 közepes méretű cukkini

egy pohár joghurt

fél pohár 20%-os tejföl

2 tojás

só

szerecsendió

bors

A vajastésztával kimozaikoztam a sütőformát. A krumplit megpucoltam, vékonyra szeltem és 10 percig főztem. Kirakosgattam a tésztára, rá a tarját, felszeletelt cukkinit, meglocsoltam a tejfölös-joghurtos-tojásos, fűszeres habarccsal és rápötyögtettem némi petrezselyemzöldet a fanan-os készletből. 20 perc alatt a 180 fokos sütőben tökéletes lett. Hidegen is nagyon jó volt.
Újkumplit bele merném sorakoztatni nyersen is.

Ui: a quiche/pie/pite témába inkább nem mélyednék bele, talán egyszer, addig is hívja mindenki tetszése szerint.

Írós panna cotta eperpürével

A tejszín(hab)-eper párosításnál egyszerűbb luxus nincs is a világon. Rácsodálkozom a gyönyörűségesnél szépségesebb epres desszertekre ezer helyen, azután az eper, amit hazahozok ebben a triviális kombinációban végzi az asztalon, (sőt már a konyhaasztalon) senki sem panaszkodik, mindenki elégedett, de csodadesszert, az nem születik. Úgy gondoltam, kifogok a kiskorúakon, és elmentek vagy 20 dekát magunknak valami rafináltabb kompozícióba hétvégén, de ember tervez...a fotózásnál kiszúrták az addig a hűtő mélyén üldögélő csíkos poharakat, és mondták, igen, ez jó lesz. Az is volt. Biztos. Még jó hogy csináltam két sima felfújtformában is, és mellédobálhattam az eper legvégét magunknak.

A tejszín-író variáció kicsit lájtosabb ( pontosan 130 kcal - 20 perc kocogás - mínusz adagonként, ha valakit érdekel), picit savanykásabb, melegben üdítőbb, mint a tiszta tejszínes panna cotta, bár láttam csak íróból készültet is, de akkor azt már nem nagyon lehet panna cotta-nak hívni, maximum zselatinos írónak, szerintem.


Hozzávalók (4 adag):

40 dkg eper leturmixolva, ízlés szerint cukorral vagy anélkül

2 dl tejszín

3 dl író

4 gr zselatin

5 dkg cukor

1 ek. víz

1/4 vaníliarúd








Az eperpürét 2 pohárba osztottam és betettem a fagyasztóba 1 órára. (Így nagyjából rá lehet úgy önteni a tejszínes keveréket, hogy nem keveredik össze, sőt, gyorsabban meg is szilárdul majd.)

A zselatint 1 ek vízben megáztattam. A tejszínt és egy deci írót a vaníliarúddal és a kikapart magocskákkal együtt felforraltam, lehúztam a tűzről. Hozákevertem néhány kanállal a megáztatott zselatinhoz és simára kevertem, visszaöntöttem a többihez, újra felforraltam, azután belekevertem a maradék írót. Vártam, míg kicsit meghűl, a vaníliarudat kihalásztam, az eperpüré tetejére elosztottam a krémet. A hűtőben 6 óra alatt tökéletes panna cotta állaga lett, bármennyire reménytelenül is folyósnak néz ki az elején, de nem szabad több zselatint beletenni.


Panna cotta MÉÉÉG nálam:

Panna cotta After Eight

Epres panna cotta


Tartelette után néztem körül a neten,( mint kiderült, nem az ő ötlete...) azután csak kicsikét alakítgattam.

Szezámos-mézes-pisztáciás bonbon

Amikor Doki bedobta a a májusi GBT Piknik témáját, a szilvásgombócon kívül semmi nem jutott eszembe. Könnyűnek találtatott.
Egy héttel a buli előtt még mindig a túrógombócnál meg a kókuszgolyónál tartottam csak. Szerénytelenség nélkül, a túrógombóc, amit anyukámtól tanultam, (ő meg az övétől) a legjobb a világon, mert szakít a túró és a búzadara megbonthatatlan egységéről széles körben elterjedt téveszméjével. De a túrógombócok - mit gombócok, felhők!! - szintén nem bírják a szállítást. A kókuszgolyó unalmas. Van itt a blogon pár golyóbis, de nem akartam ismételni.
Ekkortól már egyre kétségbeesetten lapozgattam a szakácskönyveimet, és így találtam rá erre, ami csak színében tavaszi, ízben inkább tél, karácsony, lobogó tűz meg ilyesmi, viszont csupa egészséges hozzávalóval vihetünk be egy gombóccal 200 kalóriát. Á nem, csak százat.






Hozzávalók:

7 dkg megtisztított pisztácia

10 dkg szezámmag

8 dkg hársméz

3 dkg vaj

reszelt narancshéj

4 összetört babapiskóta

A natúr pisztáciát lehéjaztam, a belső héjától pedig úgy szabadultam meg , hogy serpenyőben megpirítottam, és konyharuhában ledörzsöltem többé-kevésbé a héját. Állítólag lehet blansírozni is, úgy mint a mandulát, de erről már utóbb olvastam. 25 szemet kiválasztottam, a többit mozsárban megtörtem. A szezámmagot nagyon rövid ideig pirítottam, mert könnyen megég, azután 2/3át mozsárban kicsit megtörögettem, a mézet meglangyosítottam, hozzákevertem a vajat, hogy összeolvadjanak, majd minden hozzávalót összekevertem. Kiskanállal- vizes kézzel golyósítottam.

A sós pisztáciát a kemény héjából megtisztítva tényleg vizben kell forralni, akkor elveszti a sósságát, és ezek szerint leszedhető könnyen a héja is.

A babapiskóta egyéni kezdeményezésre került bele, mert szokás szerint meg voltam csúszva, így nem tudtak a golyók egész éjjel szikkadni, hiszen pár órán belül délutáni jelenésük volt a pikniken. 23 db lett pontosan belőle.

"Házi sütöde - Egészséges finomságok" Burda-szakácskönyv a forrás.

Blogajánló

Ez egy kicsit OFF, de mégse. Mert igenis sok köze van hozzánk :) . Novembertől dupla nagynénik-nagybácsik, unokabátyók és unokahugik lettünk. Azoknak ajánlom Viki és Áron történeteit - és az előtörténetét - akik már-már feladták, hogy valaha saját gyermeküket ringathatják a karjukban. Talán segít nekik elhinni, hogy bármit is mond az orvostudomány, bármily hihetetlen csodákra is képes, a végén lehet, hogy egyszerűen csak úgy, maguktól - ikreik lesznek. Azoknak is ajánlom, akik gyerekük/eik koraszülöttségével és az abból eredő rengeteg aggodalommal birkóznak - tudom, könnyít a bajon, ha az ember tudja, nincs egyedül.


http://aronesviktoria.blog.hu/

Kínai szilvaszósz

Háááát... Szerintem ez lesz nálunk a grillszezon sztárja. Pedig most nagyon hülyén nézne ki, ha agyba-főbe dicsérném. Ő szerepelt az ázsiai ízesítésű húsgombócok kíséreteként a GBT Pikniken, de Gabojszáék díjnyertes grillezett csirkecombjai mellett is megállta a helyét, és a sok kedves blogger nem fukarkodott az elismeréssel, ami nagyon jólesett. Egyszóval számos alanyon letesztelve, dicsérgetve, és tényleg. Sok jó mártást, szószt, salsát - kinek mi tetszik - lehet a húsok mellé tenni, de ezt ki kell próbálni. Nekem maradt a hűtőben itthon egy üveg, de tervben a sorozatgyártás, hiszen nyári gasztroajándéknak is tökéletes.


Hozzávalók:

70 dkg szilva (mélyhűtött jelenleg, Nowaco, nagyon jó minőség)
1 kisebb fej lilahagyma apróra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma préselve/reszelve
1,5 dl fehérborecet
néhány ek. balzsamecet
3 kis chilipaprika magostól
1 csapott kk. szecsuáni bors
1 csapott kk.fahéj
kisebb, fél csillagánizs
plusz még 3 centinyi fahéjrúd vagy 1 csapott kk. őrölt fahéj
1 centis gyömbérdarab vékony szeletekre vágva
2 nagy alma hámozva, felkockázva
15 dkg barnacukor
15 dkg kristálycukor
1 ek narancslikőr (elhagyható vagy kevés narancshéjjal helyettesítsük)




Minden hozzávalót egy lábosba tettem, - a borsokat megtörtem mozsárban, ha őrölt formában van, akkor felezzük a mennyiségeket - felforraltam, majd lassú tűzön, fedő nélkül rotyogtatva kb. 1,5 órát főztem. Ha keményebb húsú almát tettünk bele ( mint én), akkor az almakockákat a végén bele kell turmixolni. A másfél óra alatt nekem lényegében semmi tennivalóm nem volt vele, csak néha ránéztem, hogy áll. Ennyi idő után lett barackdzsem sűrűségű, akkor jó.
Hűtőben, sterilezett üvegben jó ideig eláll, de nem fog.

A sokféle fűszer tulajdonképpen a kínai ötfűszer-keveréket helyettesíti, mivel nem volt itthon, de ezek az összetevői valójában, plusz az édeskömény, ami teljesen kimaradt, mert az se volt itthon. Szerintem akkor volt utoljára, mikor a Nagyobb még csecsemő volt. ( De nem használt.) Ha van ötfűszer-keverékünk, akkor egy teáskanál kell belőle.

Az eredeti recept irdatlan mennyiségű rizsecetet tartalmaz, ezt úgy érzésből helyettesíteni voltam szintén kénytelen.

Ez a chilimennyiség kellemesen, utánérzősen teszi csípőssé, ha valaki ütősebben szereti, rögtön lángot lehelve, az emelje nyugodtan a mennyiséget.


Nigella receptje nagyjából harmadolva a Házi Istennőből.