Steakkrumpli házilag

Nem, nem én találtam fel a hideg vizet, de jó ideje feltűnt már, hogy nem tudok úgy elmenni bevásárolni, hogy ne látnám rengeteg bevásárlókosárban a mirelit változatot - az értem, ha valaki szereti a szép egyenletesre vágott,  egyenletesen sülő, pont megfelelő fajtájú  hasábburgonyát viszonylag kevesebb vesződség árán elkészíteni és pikk-pakk bevágni mondjuk egy fritőzbe, de az ilyen pucoljuk meg - vágjuk fel - minél rusztikusabb-annál jobb sültkrumpliért felesleges sokszoros árat kifizetni. Nem mellesleg szerintem otthoni fűszerezéssel el lehet kerülni az óhatatlan ízfokozókat és a túl sok zsiradékot is - egyszóval jobb lesz, és kész.

Én általában így csinálom:

Hozzávalók 4 személyre:

1-1,2 kg krumpli

2 evőkanál olaj

1,5 teáskanál pirospaprika

fél tk. chilipor (vagy ízlés szerint keveseb vagy több)

fél kk. őrölt rozmaring

2 tk. kakukkfű

1 kk. só- ezután utólag kell sózni, ízlés szerint

A krumplit megpucoltam, megmostam és nagyobb hasábokra vágtam. Egy porcelántálba raktam és a tálat szorosan lefolpackoztam, majd 5 percre 800w-on mikróba raktam. ( Mikorelleneseknek: A krumplipucolás alatt vizet forralunk, a lobogó vízbe zúdítjuk a hasábokra vágott krumplit, jól  lefedve  az újraforrástól 2 percig  főzzük, majd a vizet leszűrjük.) Közben az olajat összekevertem a fűszerekkel, majd  rácsorgattam a mikróból kivett krumplira és jól átforgattam, hogy egyenletesen bevonja a fűszeres olaj.

180  fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben a hasábok vastagságától függően 35-40 perc alatt sült készre, a sütés közben egyszer kell kicsit átforgatni a hasábokat.

Málnás-citromos sajttorta mascarpone-val

Sajttorta, amit nem lehet megunni, és a forma alufóliába bugyolálásán kívül igazán  nem kíván se gyakorlatot, se komolyabb odafigyelést. És a mascarpone is sajt. Hogy ne legyen emiatt édesebb, citrom került bele, ami jól passzol a málnához, amit szintén kár lenne agyoncukrozni, megmarad így az üde íze, ami annyira hiányzik már tél végén mindenkinek. És milyen jól esik ennyi pirosra már csak ránézni is ebben a szürkeségben...

Hozzávalók: (18-20 cm-es kapcsos formához)

10 dkg vaj 

12 dkg liszt

2. ek. cukor

csipet só

0,5 kg mascarpone
3 egész tojás
18 dkg cukor
2 tk. vaníliakivonat vagy egy cs. vaníliás cukor
2 ek citromlé és két citrom reszelt héja
csipet só

20 dkg fagyasztott málna
2 púpozott evőkanál porcukor
2 ek. citromlé
2,5 lap zselatin
2 ek víz

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A vajat a mikróban 400 watton 2 perc alatt  megolvasztottam (langyos legyen csak), és hozzákevertem az előzőleg összekevert cukorhoz, sóhoz  és liszthez. A kevercset a kapcsos tortaforma alján egyenletesen elterítettem és és egyenletesen elnyomkodtam.  20 perc alatt a sütő alsó harmadába tett rácson  megsütöttem - kellemes aranybarna színűnek kell lenni a tésztának.( kekszalappal is készülhet, ekkor 15 dkg Győri Édes za kekszet morzsává aprítunk, összekeverjük 3 dkg olvasztott vajjal, a kapcsos forma aljára nyomkodjuk és 10 percig elősütjük 175 fokon)

 

 

Míg az alap sült, a mascarponét egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, majd a legalacsonyabb  fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot, és  egy csipet sót. Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén. Feltettem egy nagy teáskanna vizet forrni.

 

A krémet a kihűlt alapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem, a feljövő kis buborékokat egy hústűvel kipukkasztgattam - bár ennek most nincs jelentősége, mivel a málnás réteg el fog takarni minden leendő buborékkrátert.

A kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 55  percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam.

Mikor kész lett - a közepe még lehet rezgős - hideg helyre tettem.

 

A felolvadt málnát a  porcukorral és a  citromlével összeturmixoltam. A zselatint a vízbe beáztattam, majd amikor már megpuhultak a lapok, kis lángon felmelegítettem - forralni nem szabad-, simára kevertem, majd a málnába turmixoltam.

 A kihúlt torta tetejére öntöttem a málnakrémet, és hűtőben dermesztettem.

Kb. 2 óra hűtés után már szépen el lehetett választani a formától és tökéletesen szeletelhető volt.

Teasütemény - rooibos keksz

Tökéletesen átadja a tea ízét, és sütés közben az egész konyha a teától illatozik...

Vagy három éve tervben van, - mióta rooibos rajongó vagyok - és nagyon igyekeztem, hogy a Vigyázz, Kész, Főzz legújabb fordulójára kész legyen, csak a posztolással csúsztam ki az időből. Régesrég, vagy öt éve, csináltam hasonlót, fenn is van itt, gyümölcsteából. Hol volt akkor még a rooibos... azóta viszont nekem ez a kedvenc teám, hiába nem is tea, hanem egy cserje kérge valójában. A korábbi recepthez képest módosítottam kicsit az összetevőkön, de a tea ízét itt is a tejszín viszi be a sütibe, ezért nem a klasszikus omlós, hanem inkább kicsit puhább fajta lesz készen. Bármilyen más fajtájú és ízesítésű teából elkészíthető az alábbi módszerrel, csak arra kell figyelni, mennyire intenzív az íz és a szín, amit át akarunk vinni a tésztába - lehet, elsőre kicsit óvatosabban kell eljárni: a másik poszt alapján a gyümölcsteák mennyisége jól belőhető, és itt a rooibosnál is sikerült elsőre eltalálni, de mondjuk egy erősebb, aromás earl grey-nél nem biztos, hogy szükséges ekkora teamennyiség, kesernyésebb aromáknál pedig nem árt mondjuk még  cukorral megszórni a kekszeket sütés előtt, vagy maximum 1-2 dekával emelni a tésztába kerülő mennyiséget.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

7 dkg porcukor

1 tojás sárgája

1 dl tejszín

6 filter vaníliás rooibos  tea

A tejszínt felforraltam és leforráztam vele a filterből kiszórt  teát. 5 perc állás után - picit meg is nyomkodva a teafüvet -leszűrtem.

Késes robotgépben a hideg vajat és a lisztet morzsás állagúra kevertem, hozzáadtam a cukrot és a tojás sárgáját, és a teás  tejszínt. Puha, lágy tésztát kaptam, amit két folpack réteg között kilapítva egy órára a hűtőbe tettem.A hűtőből kivéve 2 mm vastag (vagyis vékony ) lappá nyújtottam a folpack között, és kiszaggattam. (Gyorsan kell dolgozni, lehet felezni is a tésztát, és  amíg az egyik felével elkészülünk, a másik a hűtőben várakozik.)

160 fokos sütőben kb 20 perc alatt sültek készre, ekkor még egész puhák a kekszek, és a sütőlapon kell kihűlniük is, így lesznek tökéletesek.

Marhasült argentin salsával

Chimichurri, így hívják, de a címben annyira hülyén nézett ki, Argentínában és Dél-Amerikában a marhasültek elmaradhatatlan kísérője. Kicsit pesto jellegű,  a hűtőben pár napig  még eltartható, és nagyon jó a nehéz sült mellé.

Ja és mielőtt elfelejtem, szerintem csak mi, nők favorizáljuk a mindenféle cuki  szív alakú sütiket, csokikat, bonbonokat és tükörtojásokat, a pasik jobban örülnek egy szép darab marhasültnek...

Mióta normális, sütésre alkalmas marhahúshoz jutok, a gyerekek rájöttek, hogy nem csak csirkemellből áll a világ. Mindenkinek ajánlom, aki hozzám hasonlóan a munkája vagy a lakóhelye miatt  nem tud csak úgy elugrani  abba a néhány legendás üzletbe, ahol olyan marhahúst árulnak, ami nem szíjas cipőtalppá sül, akárhogy pácolja, érlelje, tökéletes hőfokon aligátsüsse az ember, hogy nézzen szét a hozzá közeli Auchanban. Itt mifelénk ugyanis külön árulják a charolais marhahúst, ami kifejezetten a húsáért tenyésztett marha, eddig soha nem csalódtam benne, legyen az hátszín, fehérpecsenye, comb vagy lábszár. Aki kíváncsi, a pulton elolvashatja az állat mindenféle adatát, és azt is,  meddig legelészhetett szegény, mielőtt a vágóhídra került. Egyébként pedig nem méregdrága import húsról van szó, hanem innen, Szerencsről jön.

Sokan felfedezték már, mert az utóbbi időben jobban oda kell figyelnem, mikor esek be húst venni. A múlt héten már csak  pár szép darab comb árválkodott a pultban, de az előttem vásárlóval udvariasan kiegyeztünk az igazságos elosztásban, ki-ki vitte a recepthez jobban illő darabot. Minden más esetben hosszan tartó párolással vadas lett volna belőle, de ennek a marhahúsfajtának a  combja is tökéletes marhasültet eredményezett, az először kipróbált chimichurri szósz pedig a nyári grillezések hangulatát adta hozzá, igaz éppen esett a hó szakadatlan.

Hozzávalók. ( 4 személyre:) 

60 dkg (hús)marha comb

jó fél dl olívaolaj

néhány tekerésnyi frissen őrölt bors

1 kk. chilipehely

2 ek. aprított petrezselyemzöld

4 gerezd fokhagyma

később:

egy narancs leve

só

 -a szószhoz:

5 dkg aprított petrezselyemzöld

3 gerezd fokhagyma

2 tk. szárított oregano

1/2 dl. olívaolaj

2 ek fehérborecet (én tokaji balzsamecetet használtam)

frissen őrölt bors

fél tk. chilipehely

1 csapott kk. só

A húst centis szeletekre vágtam és a felületét mindkét oldalon egy milliméter mélyen kockásra irdaltam.

A pác hozzávalóit a narancs leve és a só kivételével összekevertem, a húst beleforgattam, és pácostól folpackba csomagolva 3 órát a hűtőben érleltem. Ezután meglocsoltam a narancs levével is, és nagyon picit sóztam, de a maradék egy órára  már nem tettem vissza a hűtőbe sütés előtt. (Nem kell szétmaratni a savval a hús rostjait, illetve nincs is szükség rá, ha a hús normális minőségű, sózni meg inkább az asztalnál, hiszen a só vízelvonó hatású.)

A szószhoz az apróra vágott petrezselyemet, a fokhagymaprésen átnyomott fokhagymákat  és az oregánót elkevertem az olívaolajjal és a balzsamecettel, majd hozzáadtam a  többi fűszert is.

Felforrósított, vastag aljú tepsiben kevés olajon a páctól megtörölgetett hússzeleteket oldalanként 2 perc alatt átsütöttem, fordítás után mellédobtam egy kisujjnyi darab vajat is - ez így gyenge közepesen átsült húst eredményez, belül még szép rózsaszín.

Mellé jöhet a steakkrumpli és valami nagyobb  adag zöldség is, éhen senki nem fog maradni.

A hús nagyjából Rachel Allentől jött, a chimichurrival meg tele az internet, ahány oldal annyi eredeti hamisítatlan chimichurri recept.

Karamelles-mogyorós nápolyi

Nápolyit kér valaki? 

Emlékszem, mekkora sztár volt valamikor a 70-es-80-as évek fordulóján, bár nekem úgy rémlik, a legtöbb helyen sima kakaós-cukros vajkrémmel töltötték, a margarinos verziókról már jobb nem is szót ejteni.

Igazán itt volt az ideje, hogy a gyerekeim is megismerkedjenek vele, bár a projektet eredményesen hátráltatta egy adag szénné pirított mogyoró, majd egy adag odaégetett cukor, ami csípős fekete füsttel terítette be a lakást. Szóval ne vasárnapi ebéd és vasalás közben készüljön. Most, hogy felfalták fél pillanat alatt, és úgy kellett szigorúan és igazságosan elosztanom minden milliméternyi eltérést vizslató pillantások kereszttüzében,  talán könnyebb lesz a jónépet a kertben termett rengeteg mogyoró megtörésére is rávenni, de egyébként dióból vagy  földimogyoróból is készíthető, és el tudom képzelni luxusédességként jó sok pisztáciával vagy pekándióval is, hmmm...

Pár tecnikai info: a krém mennyisége az ostyalap nagyságához jól igazodik, többfélét lehet kapni, én nagyméretűt vettem és félbevágtam, így jött ki a lehetetlen méret, a lényeg, hogy mondjuk az alapterület ugyanaz legyen, tehát 300cm2.

Hozzávalók:

6 db  13X23 cm-es ostyalap (én Zieglert használtam, elvágva, valamelyik multiból)

15 dkg kristálycukor

3 ek víz

15 dkg mogyoró, megpirítva és nagyjából lehéjazva vagy más csonthéjas

5 dkg porcukor

20 dkg vaj
4 ek tejszín

5 dkg étcsoki

0,4 dl tejszín

A megtört mogyorót 180 fokos sütőben 6-8 perc alatt megpirítottam, és szilikon tepsifogó kesztyűben a tenyeremben átdörzsölgetve nagyjából megszabadítottam a héjától is, és durvára vágtam.

Előkészítettem egy 30 centis alufóliadarabot, megvajaztam.

A kristálycukrot egy vastagabb aljú lábasba szórtam, körbelocsoltam a szélét a vízzel és közepes lángon felforraltam a szirupot, egészen addig, amíg a víz elpárolgott, és a cukor borostyánszínű nem lett. Kevergetni nem kell, esetleg a végén  kicsit rázogatni, hogy egyenletesen piruljon a cukor. Lehúztam a tűzről, beleszórtam a mogyorót, átkevertem és gyorsan az alfóliára öntöttem a keveréket, elegyengettem.

Kihűlés után darabokra törtem a grillázst, és késes robotgépben egészen apróra aprítottam. (Azért nem lehet nagy grillázsdarabokat meghagyni, mert akkor nem lehet majd a vékony ostyalapok között egyenletesen teríteni a szintén vékony krémréteget.)

A vajat habosra kevertem a porcukorral, és közben  kanalanként hozzáadtam a tejszínt (ez kell szerintem, hogy legyen plusz nedvesség, amitől a lapok kicsit- de csak kicsit! - megpuhulnak) hozzáadtam a darált mogyorógrillázst, és öt részre osztva az ostyalapok közé kentem. 

Egy éjszakát állt a nápolyi a hűtőben lefóliázva, két doboz tejjel a tetején a nyomaték kedvéért. Reggel a felforrósított tejszínbe szórtam a feltördelt csokit, 5 perc állás után simára kevertem a krémet, hagytam teljesen szobahőmérsékletűre hűlni, majd egyenletesen elterítettem a süti tetején. Ilyenkor még kell egy óra a bevonat megszilárdulásához a hűtőben, majd némi ismételt lenyomatás, mert a csokiganache folyadéktartalmát magába szívó ostyalap különben felkunkorodhat a széleken. De egy szombat esti projektindítással vasárnap ebéd utánra már kész is az emberi jutalomfalat :)

Forró vízbe mártott éles késsel szeletelhető-kockázható. ( Elárulom, én egyszerűen áthúzom a láng fölött a tűzhelyen a kevésbé féltett kenyérvágó késemet vizes vacakolás helyett...;) )

Mandarinos-gránátalmás pite

A muffinnál is egyszerűbb - és valljuk be, látványosabb -  sütemény új variációja, és mindjárt lehet dupla adagot is csinálni belőle, mert ez a kis 22 centis formában készült darab már rögtön az ebéd után elfogyott, és a sötét vasárnap délután négykor már mindenki rángatta a kamra tolóajtaját, és vadul pásztázta a polcokat meg a hűtőt valami édesség után. Bár úgy számítottam, hogy a gránátalma magjai szépen lesüllyednek majd a citrusos krém aljára, de helyette ilyen vibráló külsőt kölcsönöztek a sütinek. 

Ja és egy perfekt módja a gránátalma tisztításának -  konyharuha-, víz-, védőruha.trükk szükségtelen, gyönyörúen egészben és sértetlenül kiszedhetők a magok:  itt a videó.

Hozzávalók: (20X20as tepsihez vagy 22cm-es formához)

-a tésztához:

10 dkg vaj 

12 dkg liszt

2. ek. cukor

csipet só

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A vajat a mikróban 400 watton 2 perc alatt  megolvasztottam (langyos legyen csak), és hozzákevertem az előzőleg összekevert cukorhoz, sóhoz  és liszthez. A kevercset a sütőpapírral bélelt tepsire szórtam, és egyenletesen elnyomkodtam a tepsi alján.  20 perc alatt a sütő alsó harmadába tett rácson  megsütöttem - kellemes aranybarna színűnek kell lenni a tésztának. 

a krémhez:

3 tojás
10 dkg cukor
3 ek. liszt

fél citrom leve 

plusz annyi mandarinlé, hogy összesen 1,2 dl folyadékunk legyen

Minden hozzávalót simára kevertem, és a sütőből kivett tészta tetejére öntöttem. Csak arra kell figyelni, hogy ne habosítsuk fel a tojást, hogy  a megsült tészta teteje sima legyen, ne buboréknyomokkal teli.

Amikor a krémet a tésztára öntöttem, ezért kicsit odaütögettem az asztalhoz, (pont mint a macaront), hogy a buborékok a felszínre jöjjenek, és kipukkadjanak. Ezután szórtam rá a gránátalmamagokat.

160 fokra levett sütőben 20 percig sült. (Ekkor még kicsit mozoghat a közepe, nem baj, a kihűlés során megdermed, pont, mint a sajttorta.)

Rácson, a tepsiben hűtöttem ki.

Rakott krumpli a francia Alpokból - tartiflette

Még Bordeaux-ból cipeltem haza a sajtot ehhez az ütős francia egytálételhez: a reblochon érlelt, fehérpenészes kérgű lágy sajt, karakteres, diós-mogyorós ízzel. Engem alapvetően egy nagyon érett  camembertre emlékeztetett, ezért az importkészleteim elfogyása után simán megcsinálom abból is. A tartiflette a francia Alpokban úgy tartozik hozzá a síeléshez, mint az osztrák Alpokban a gőzgombóc. Iszonyatosan eteti magát, és a maradék fehérbor is jól csúszik rá, semmivel sem könnyebb kaja, mint a magyar rokona. Eredetileg a kerek sajtot lapjában félbevágva teszik a krumpli tetejére, de ismerve a sajtimádókat, tudtam hogy csak vita lenne abból, hogy ki kapja a közepét csupa sajttal, és ki a részben sajt nélküli sarkokat, így inkább ujjnyi szeletekre vágva, igazságosan elosztva  raktam a tetejére. Van olyan recept is, ahol a fehér nemespenész kéreg levágását javasolják, egyrészt szerintem kár lenne érte, másrészt az én sajtom már annyira érett volt ( és camembert-ből is nagyon érettet javaslok) hogy ez a mission impossible kategóriába esett.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

1 kg sós vízben főtt krumpli
1 kis fej vöröshagyma
15 dkg füstölt húsos szalonna/bacon
2 dl tejföl
2 dl tejszín
1 dl fehérbor
25 dkg reblochon sajt vagy jó érett camembert típusú sajt
5 dkg vaj
só

A krumplit klasszikusan héjában kellene megfőzni, én ezt rendszeresen elbliccelem, akár magyar, akár francia rakott krumplit készítek, a lényeg, hogy legyen a végén 1 kilónyi, sós vízben főtt, vékonyra szeletelt főtt krumplink.

Amíg a krumpli fő,  a vaj felén a vékony szeletekre vágott vöröshagymát enyhén sózva kis lángon párolni kezdtem, majd hozzáadtam a felkockázott szalonnát. Lasssú tűzön addig piríttottam, míg a hagyma karamellizálódni kezdett, és a szalonna is jól megpirult.

A maradék vajjal kikentem egy tűzálló tálat, leterítettem a krumpli harmadát, rászórtam a hagymás-szalonnás keverék felét, újabb egyharmadnyi krumpli következett, azután ismét a szalonna-hagyma és  maradék krumpli. A tejszínt és a tejfölt elkevertem ( ez a creme fraiche helyettesítője, mondjuk) igazságosan meglocsoltam vele a rakott krumpli, majd aláöntöttem a fehér bort is. A sajtot kisujjnyi szeletekre vágva raktam az egész legtetejére.

220 fokra előmelegített sütőben körülbelül 20 perc alatt sült aranylóra a teteje, ekkorra a sajt egy része szépen beleolvadt a krumpli közé és az egész tejfölös-tejszínes-sajtos-fehérboros mártás kellemesen bugyogott.

Recept a csomagolásról és innen