Gyerek karfiolt nem eszik. Karalábét se. Esetleg nyersen, nehogy a húslevesbe jusson. Cukkinit se. Padlizsánt se. Karfiolt csak az egyik, a bölcsödei karfiolfőzelék formájában.(!!! Brrr!!!) Káposztát csak savanyúan, télen, egy egész csipettel. A tök nem étel. Na és kelbimbóval meg az egész családot száműzetésbe lehetne kényszeríteni.
Mindez persze eddig is látszott a blogon, ezután is fog... De nem lehet a gyereket kárhoztatni, ha egyszer a zannya is ilyen elvetemült volt addig, amíg be nem nőtt a feje lágya. (Sőt tejet se, tejfölt se, joghurtot se, kefírt se, paradicsomot se stb.- hogy lett ez kajablogger??) Szóval ott tartottam, hogy Dubarry, ami lehet hogy nem teljesen ilyen, de a húsalap és a karfiol biztos pont, mi meg így nevezzük, és kész. (A gyerekek kockahusit ettek, az egy másik post.)
Hozzávalók 6 felnőttre:
1,2 kg pulykamell(vagy csirke)
4 ek. olaj és 5 dkg vaj
két kisebb fej karfiol
5 dl tej
5 dkg liszt
5 dkg vaj
2 tojás sárgája
szerecsendió
só
néhány dkg füstölt sajt
Egy lábasba kb. két liter vizet tettem fel forrni a karfiolnak, a sütőt 200 fokra melegítettem elő.
A húst centi vastagra felszeleteltem, kissé kiklopfoltam, megsóztam, és az olvasztott, forró vaj és olaj keverékén a legnagyobb teflonlábasomban oldalanként két-két perc alatt hirtelen átsütöttem, aztán fedő alatt még tíz percig pároltam.
Mehetett is egy nagy tepsibe a szaftjával együtt.
A víz ekkorra felforrt,beletettem egy púpozott kávéskanál sót, meg a megtisztított, rózsáira szedett karfiolt. Addig főztem, míg a szára majdnem teljesen puha lett - ez kb 15 perc.
Amíg a karfiol főtt, megcsináltam a mártást: besamelként indul - jó, jó én nem pirítom meg a lisztet a vajon, - vagyis a lisztet csomómentesre kevertem tejjel, a többi tejet felforrósítottam, belekevertem a liszttel elkevert tejet, meg a vajat, kevergettem, míg a vaj el nem olvadt, illetve be nem sűrűsödött. Ezután lehúztam a tűzről,reszeltem bele szerecsendiót és belekevertem a 2 tojássárgáját - ezzel a Mornay-mártás felé vett egy kanyart, de itt megálltam, sajt csak majd az egész tetejére jön. Ha olyanom van, bele szoktam tenni a tojásfehérje felvert habját (főleg ha csak sima csőben sült karfiolt csinálok), de most nem volt olyanom. Mentek a mélyhűtőbe - szerintem jobban is érezték ott magukat.
A majdnem teljesen puhára főtt karfiolt leszűrtem, rápakoltam a husira, a szépség kedvéért a mélyhűtőből kikaptam közéjük pár brokkolit is ( családilag csak krémleves formájában képzelhető el nálunk), picit utánasóztam, ráöntöttem a mártást és ráreszeltem néhány dkg füstölt sajtot. A 200 fokos sütőben jó 10-15 perc kell, hogy szépen összesüljenek. Főtt rizsnél fantáziadúsabb köret nekem még nem jutott eszembe, de abból is kevés kell; végül is a karfiol tekinthető a tetején köretnek is, és akkor meg van oldva.
Valahol, valamikor biztos megvolt a recept, de most már csak fejből jön; a szerecsendió, füstölt sajt opcionális (bár szerintem nagyon finom kis bukét ad neki), a mártás lehet csak sima besamel, lehet borsozni, vagy a sajtot bele is keverni stb. és végül akárminek hívni, ha jó, akkor gondoljunk csak Shakespeare-re.
Egyébként pedig legyünk őszinték, nincs azért a karfiolnak - akárhogy is, de egy kicsit, igazán csak ici-picit - dohos pincére emlékeztető íze?
Mindez persze eddig is látszott a blogon, ezután is fog... De nem lehet a gyereket kárhoztatni, ha egyszer a zannya is ilyen elvetemült volt addig, amíg be nem nőtt a feje lágya. (Sőt tejet se, tejfölt se, joghurtot se, kefírt se, paradicsomot se stb.- hogy lett ez kajablogger??) Szóval ott tartottam, hogy Dubarry, ami lehet hogy nem teljesen ilyen, de a húsalap és a karfiol biztos pont, mi meg így nevezzük, és kész. (A gyerekek kockahusit ettek, az egy másik post.)
Hozzávalók 6 felnőttre:
1,2 kg pulykamell(vagy csirke)
4 ek. olaj és 5 dkg vaj
két kisebb fej karfiol
5 dl tej
5 dkg liszt
5 dkg vaj
2 tojás sárgája
szerecsendió
só
néhány dkg füstölt sajt
Egy lábasba kb. két liter vizet tettem fel forrni a karfiolnak, a sütőt 200 fokra melegítettem elő.
A húst centi vastagra felszeleteltem, kissé kiklopfoltam, megsóztam, és az olvasztott, forró vaj és olaj keverékén a legnagyobb teflonlábasomban oldalanként két-két perc alatt hirtelen átsütöttem, aztán fedő alatt még tíz percig pároltam.
Mehetett is egy nagy tepsibe a szaftjával együtt.
A víz ekkorra felforrt,beletettem egy púpozott kávéskanál sót, meg a megtisztított, rózsáira szedett karfiolt. Addig főztem, míg a szára majdnem teljesen puha lett - ez kb 15 perc.
Amíg a karfiol főtt, megcsináltam a mártást: besamelként indul - jó, jó én nem pirítom meg a lisztet a vajon, - vagyis a lisztet csomómentesre kevertem tejjel, a többi tejet felforrósítottam, belekevertem a liszttel elkevert tejet, meg a vajat, kevergettem, míg a vaj el nem olvadt, illetve be nem sűrűsödött. Ezután lehúztam a tűzről,reszeltem bele szerecsendiót és belekevertem a 2 tojássárgáját - ezzel a Mornay-mártás felé vett egy kanyart, de itt megálltam, sajt csak majd az egész tetejére jön. Ha olyanom van, bele szoktam tenni a tojásfehérje felvert habját (főleg ha csak sima csőben sült karfiolt csinálok), de most nem volt olyanom. Mentek a mélyhűtőbe - szerintem jobban is érezték ott magukat.
A majdnem teljesen puhára főtt karfiolt leszűrtem, rápakoltam a husira, a szépség kedvéért a mélyhűtőből kikaptam közéjük pár brokkolit is ( családilag csak krémleves formájában képzelhető el nálunk), picit utánasóztam, ráöntöttem a mártást és ráreszeltem néhány dkg füstölt sajtot. A 200 fokos sütőben jó 10-15 perc kell, hogy szépen összesüljenek. Főtt rizsnél fantáziadúsabb köret nekem még nem jutott eszembe, de abból is kevés kell; végül is a karfiol tekinthető a tetején köretnek is, és akkor meg van oldva.
Valahol, valamikor biztos megvolt a recept, de most már csak fejből jön; a szerecsendió, füstölt sajt opcionális (bár szerintem nagyon finom kis bukét ad neki), a mártás lehet csak sima besamel, lehet borsozni, vagy a sajtot bele is keverni stb. és végül akárminek hívni, ha jó, akkor gondoljunk csak Shakespeare-re.
Egyébként pedig legyünk őszinték, nincs azért a karfiolnak - akárhogy is, de egy kicsit, igazán csak ici-picit - dohos pincére emlékeztető íze?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése