Karfiolrizs - taboulleh

Ez a "rizs" azóta nem megy ki a fejemből, mióta megláttam ezt a receptet, és mikor a piacon az első szabadföldi helyes kis karfiolokat megláttam - még nem volt az a borzasztó pinceszaguk, mint a télen  sokáig tárolt karfiolnak - akkor már tudtam, hogy ezek ebben a salátában végzik majd.

Mindez nagy lépés ahhoz képest, hogy kb. 20éves koromig a húslevest se voltam hajlandó megenni ha csak egy mikroszkopikus méretű karfiolt is beletett valaki, mert egyből kiszúrtam a sajátos ízét, amit akkor ki nem állhattam.

Most meg 3 napon belül másodjára készült, az első tapasztalatai alapján kicsit javítva, mivel az alaprecept fűszerezése lényegében semennyire sem jött át - csak a petrezselyem érződött rajta. 

Viszont a karfiolíz egyáltalán nem, ami teljesen meglepő: ezzel a módszerrel egy semleges ízű salátaalapot kapunk - biztos ehető csak úgy magában is, vagy tényleg rizs helyett köretnek, de valljuk be, nem túl izgalmas.

Nem árt ha van valamilyen gépi -vagy legalább valamilyen tálra vagy tartályra applikálható kézi - reszelőnk, mert akkor az első fázist tényleg 5 perc összedobni, plusz nem pattog szanaszét a karfiol reszelés közben,  és nem hátrány egy gyors salátánál, hogy nem kell komplett konyhatakarítást végeznünk utána.

Hozzávalók:

50 dkg karfiol - levelek és a torzsa nélkül mérve
3 ek. extraszűz olívaolaj
2 ek. citromlé
1 tk só
3 gerezd (új)fokhagyma
1 csomó újhagyma
1 csokor petrezselyem
néhány koktélparadicsom vagy 2 normál paradicsom
15 dkg kígyóuborka
menta ízlés szerint ( vagy elhagyható)

A karfiolrózsákat a kis gépi (Moulinex) reszelőm sajtreszelő alkalmatosságával egy  perc alatt ledaráltam.

Hozzáadtam a fele sót és  1 ek olívaolajat, összeforgattam és egy tálban, folpackkal szorosan letakarva 800Watton 3 percig mikróztam. Átkevertem, hűlni hagytam.

A citromlével elkevertem az átnyomott fokhagymagerezdeket, az olívaolajat, a só másik felét, az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a paradicsomokat félbe-negyedbe vágtam, az uborkát kockáztam és hozzáadtam a kihűlt karfiolhoz. Ment hozzá még egy nagy csokor petrezselyem és egy nagyon kicsi menta, mert azt csak csokiban meg rágóban szeretem. 

Jól behűtve, hidegen, minimum pár óra után a legjobb, ekkorra jól összeérnek az ízek, de másnapig is jól bírja a hűtőben.

Sült vaníliapuding rumos cseresznyével

A világ legszimplább desszertje, csak össze kell keverni, cserébe még nagyon finom is, ahogy az már szokás, ha pár egyszerű, de jó alapanyagból dolgozunk. A rum és a vanília, a tejszín és a minimális cukor a gyümölccsel együtt elegánsan egyszerűvé teszi, a lényeg, hogy jó hidegen tálaljuk.Szerintem nemcsak cseresznyével, de meggyel vagy sárgabarackkal, netán málna-vodka kombinációval is ugyanilyen finom lesz.

Hozzávalók: (22-23-cm-es kerámiaformához)
- a sodóhoz:

5 dl tejszín (30% vagy afeletti zsírtartalmú; 35%-os 200ml-eset nagyobb láncokban lehet kapni)
2 nagyobb tojás (+1 sárgája, ha csak 30%-os tejszínt kaptunk)
fél rúd vanília kikapart magja
7 dkg cukor
3 cl rum
nagy csipet só

- a rumos cseresznyéhez

25 dkg cseresznye
4 dkg nádcukor
3 cl rum


A sütőt 150 fokra előmelegítettemés egy teáskannában vizet forraltam.
A tojást egy mérőkancsóban felvertem, hozzákevertem a cukrot, és a sodó összes többi hozzávalóját.
A meleg sütőbe a középső rácsra tettem egy mélyebb, nagyobb tepsit, abba pedig a kerámiaformát.
A kancsóból a sütőben üldögélő formába öntöttem a sodót – így nem lötyög ki – a lobogó vizet a tepsibe öntjük, hogy kb. félig érjen a kerámiaforma oldalán.
45-50 percig sütöttem – ekkor még picit mozog a közepe, de hűlés közben is dermed még.


Amíg a sodó készült, a cseresznyét kimagoztam, a nádcukrot egy kisebb lábas aljára szórtam, és amikor itt-ott karamellizálódni kezdett, rádobtam a kimagozott cseresznyét és hozzáadtam a rumot, és addig forraltam, míg a cukor teljesen felolvadt.
A jól behűtött sodóra szedtem, és már tálaltam is.

Chilis-szezámos ropogós keksz

Gondoltam, hogy a sok gyerek miatt az utcabulin jó sok édes süti lesz, ezért direkt jó, ha sósat sütök. Hát így lett körülbelül ez a tizedik sós rágcsálnivaló. Egy régebbi, nagyon addiktív sós keksz receptet variáltam meg, így lett csípős chilis, és került bele szezámmag. A kekszben eredetileg csak a sok vaj, tejszín és zsíros sajt dolgozott, amitől szuper omlós és aromás lett, erre tett még rá a chili, ami minden falat végén ad egy kis csípőséget, a nemcsak a tetejére, hanem a tésztába kerülő szezámmagtól pedig mégis lesz ropogóssága is, a picit füstör íz mellett, szóval ezt a változatot is megtartjuk.

Hozzávalók:
16 dkg vaj
6 dkg /grana padano
12 dkg emmentáli
1,2 dl tejszín
1 tk. piros édes-nemes paprika

2 kk. chilipor
1 csapott tk. só
25 dkg liszt

6+2 dkg szezámmag
7 gr. sütőpor

1 tojás sárgája

A szezámmagot egy nagy serpenyőben néhány perc alatt kevergetve világosbarnára pirítottam

A vajat félig folyósra olvasztottam a mikróban és hozzáadtam a langyos tejszínt, a reszelt sajtokat, sót, paprikát és a chiliport. A cél, hogy teljesen homogén, keverhető masszát kapjunk. A lisztet a sütőporral elkevertem és a sajtos massza tetejére szitáltam. A szezámmagból 6 dekányit adtam hozzá. Egy késsel morzsásra kevertem a tésztát, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. 3 kisebb részre osztottam, kissé kilapítottam és fél órát mélyhűtőbe dobtam (Vagy legalább 2 órát normál hűtőbe rakjuk.)

Ezután fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tésztát, tojássárgájával kentem, megszórtam a maradék szezámmaggal, éles késsel 2x3 cm-es darabokra vágtam és 200 fokos sütőben 12-15 perc alatt kisütöttem.  Legegyszerűbb  eleve a tepsi lisztezett hátoldalán nyújtani és vágni, picit szétlökdösni a hideg kekszeket és már lehet is sütni, nem kell pakolászni és megtartja a formáját is.

Epres sajttorta

Most írhatnám azt, hogy így néz ki egy elrontott sajttorta nálunk...

De valójában csak nem úgy néz ki, ahogy terveztem: zebra lett volna belülről, de a gondos számítgatások ellenére a sima vaníliás és az epres réteg belül szépen egybeolvadt sütés közben, és bár a tetején egész jól látszottak a halványsárga-rózsaszín körök, a maradék friss eperdzsemmel jól bekentem a tetejét: ha már nem lett zebra, akkor ne  nézzen ki felvágatlanul se annak. 

Gyanítom, az itt-ott megcsodáltak tartalmaznak valamilyen színezéket, és teljesen egyforma a két rész összetétele: így kerülhető el, hogy a krémrétegek ne alakuljanak át egymásba. De akkor hol az eper...?

És mivel a sajttorta rendesen tartalmaz tojássárgáját, hiszen az adja részben a sűrűséget, tudni kell, hogy a sárga-piros kombó sütéskor halvány-narancssárgás rózsaszínné alakul, már  ha igazi fotót látunk.

A lényeg azért, hogy  hozta az elvárt epres-vaníliás-sajtkrémes  ízt, a vékony friss dzsemréteg pedig még dobott ezen egyet, érdemes vele próbálkozni.

Hozzávalók:

15 dkg vaj 

18 dkg liszt

3. ek. cukor

50 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese/ mascarpone

18 dkg cukor

1 tk.vaníliakivonat

csipet só

3 nagyobb tojás

-az eperízhez:

25 dkg eper

6 dkg cukor

A vajat éppcsak  megolvasztottam,  elkevertem a cukorral és a liszttel,  a kapcsos forma aljára és oldalára nyomkodtam ( kb 1,5 cm magasan), körben összecsavart alufóliát tettem a szélére, le ne dőljön középre a gondosan kialakított pereme,  és 180 fokon  10 percig elősütöttem. Ezután a  sütő hőfokát 165 fokra csökkentettem. 

Az epret villával összetörtem és a cukorral, kis lángon, kevergetve kb. 20 perc alatt sűrű dzsemmé főztem.

A krémsajtot egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot, és  egy csipet sót. Ezután a krémet kettéválasztottam és rengeteget variáltam a tojásokkal:

Az egyik felébe egy egész tojás ment, a másik felébe pedig egy egész tojás, egy sárgája és a sűrű eperdzsemből 1,2 dl.

A tojásokat és a dzsemet csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával.  Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.

A megsült kekszalapra egy kis merőkanállal váltogatva, középre öntve, egymás tetejére  szedtem a kétféle krémet, mintaszerűen alakultak a zebracsíkok, szépen tolták kifele egymást a váltogatott krémrétegek.

Egy teáskannában közben vizet forraltam.

Amikor kész lettem, a  kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 65 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A sütés végére kissé megemelkedik a torta,  - és ekkor még rezgős az egész - de azután kihűlés közben szépen visszasimul.

Mivel ez egy hideg, esős hétvégén készült, viszonylag gyorsan kihűlt a teraszon, majd a felvágáskor kiderült, hogy  szép homogén epres sajttortánk lett,  de eső ellen így is kiváló volt.