Bajor szódás kifli

Nálunk már senki nem kíván semmilyen édeset, a szaloncukrok szomorúan árválkodnak egy tálban, az aprósütemények a nagy fémdobozban, és amikor felvetettem, hogy legyen valamikor túrógombóc ebédre, mindenki egyöntetűen "édeset ne!!" felkiáltással szavazta le azonnal (majd jöttök ti még azén utcámba... :) ) és egyből arra tértek át, hogy milyen sósak legyenek (=milyeneket süssek) szilveszterkor:  "Olyan kicsi kockákat, tudod, meg a pogácsát, meg azt a paprikásat, meg azt a kis barna kiflit..."

Hozzávalók:
1 ek. liszt
2 dl langyos víz
5 gr szárazélesztő
20 dkg liszt
2 dkg vaj
1 dkg só
3 dl víz
5 dkg szódabikarbóna
1 felvert tojás
só a szóráshoz

Az első három hozzávalót elkevertem és  10 percig állni hagytam.

Hozzákevertem a lisztet, gyúrni kezdtem és hozzáadtam fokozatosan  az olvasztott vajat majd a 4-5 pernyi gyúrás után a sót is. 

Kiolajozott tálban, folpackkal takarva egy órán át kelesztettem. 

Ezután a tésztát átgyúrtam, két részre osztottam és egyenként kb. 25 cm átmérőjű körlappá nyújtottam.

Közben a sütőt 220 fokra előmelegítettem és  két tepsit sütőpapírral béleltem. Éles késsel negyedeltem a körlapokat, a negyedeket további 4-5 részre osztottam, és a vékonyka háromszögeket feltekertem. A kis kifliket meglapogattam kicsit, úgy, hogy a középső végek alulra kerüljenek, ne bomoljanak majd ki a későbbiekben. 

Egy kis lábasban a vizet és a szódabikarbónát felforraltam, egyszerre 4-5 kiflit fél percig megfürdettem-forgattam a lobogó vízben, majd szűrőlapáttal a sütőpapírra szedtem.

A felvert tojással megkentem a kifliket,  kissé megsóztam és 12-15 perc alatt megsütöttem.

Barnított vajas omlós pekándiós csillagok whiskys cukorral

Talán nem ez a keksz, aminek  3 nappal  karácsony előtt kell nekiállni: barnítani kell a vajat, külön megcsinálni a whiskys cukrot, a tésztát muszáj kb. két órára behűteni, na és azután még mártogatni is kell majd. De azok után, hogy én már a múlt héten megsütöttem, és tudom milyen finom, simán nekiállnék most is: minden más tennivaló közé be lehet ütemezni egy-egy munkafázist, a végén pedig a sütés pont annyi, mint bármelyik omlós kekszé.

A barnított vaj finom mogyorós aromája, a pekándió összetéveszthetetlen, juharszirupos íze meg a whiskys cukor karamelles-füstös aromája (bourbon whiskyvel is ki lehet próbálni én egy öregebb, 12 éves Ballantine's-t használtam)  és az étcsoki együtt elég verhetetlen párosnak bizonyult, igen még Martha Stewart pekándiós kekszét is legyűrte.

Hozzávalók: (40-50 db kekszhez a csillagok méretétől függően)

25 dkg vaj

5dkg cukor

5 dkg nádcukor

1 nagy  tojás

25 plusz 3-5  dkg liszt

10dkg aprított pekándió

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg barna nádcukor

2 ek whisky

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg étcsokoládé (65%-os)

A vajat egy vastag aljú lábasban közepes lángon felmelegítettem, míg habot vetett, és ezután gyakran kevergetve addig gyöngyöztettem - kb.8-10 percig -, míg a lábas alján a vajból kiváltak az apró, barna morzsák: a vaj tej-és szárazanyagtartalma.Levettem a tűzről és papírral bélelt szűrőn átszűrtem, hűlni hagytam.

Mikor már épp csak langyos volt, barnított vajból 20 dkg-ba belekevertem a kétféle cukrot, és sót, a felvert tojás 3/4 részét, a vaníliát és a lisztet. Először csak 25 dekát, majd még további 5 dkg-ot: a lényeg, hogy a tészta ekkor gombóccá álljon össze. Természetesen ekkor még lágy, hiszen ha langyos is, a vaj még folyékony volt az összeállítás elején, ezért  több lisztet ne tegyünk bele. Belekevertem az apróra vágott pekándiót.

2 óra hűtés után a tészta kemény lett, de a kézmelegtől gyorsan formázhatóvá vált. A sütőt 175 fokra előmelegítettem. Kettéosztottam, gyorsan kisujjnyinál vékonyabbra nyújtottam lisztezett munkalapon és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a csillagokat félig megkentem a tojásmaradékával, ott megszórtam a whiskys cukorral és 10perc alatt megsütöttem.

A csillagok másik felét olvasztott étcsokiba mártottam.

Whiskys cukor: Elkevertem a hozzávalókat, sütőpapírra  vékony rétegben elterítettem, majd 120 fokos sütőbe tettem. Kb. 20 perc utána cukor kicsit kezdett megolvadni/összeállni. Ekkor egy fakanállal megtörögettem, hogy durva szemcséket kapjak,  és még 40 percig a sütőben hagytam.

Ez a meglehetősen rusztikus külsejű keksz alakult át nálam karácsonyi sütivé.

Vörösboros só

Nálunk hatalmas kedvenc húsokhoz a vörösboros só, amivel kétszer is volt szerencsém Bordeaux-ból feltankolni. Egy jó steakhoz ez a só asztalon meg egy finom saláta pont elég is. 

A Sel du Chateau-t úgy készítik - legalábbis így magyarázták a cégnél - , hogy a tengeri sót berakják a pár éves, már nem használatos tölgyfahordókba, ahol magába szívja a bor aromáit és színét. A készleteim már erősen megfogyatkoztak, és sajnos a cég, aki készíti, bár van weboldala, nem szállít, csak Franciaországba. Ezért próbáltam ki a házi előállítását - borászat és vörösboros hordók hiányában - egyszerűbb és gyorsabb módszerrel. Azt nem mondanám, hogy ugyanolyan lett, de akik kapták - a kollégáim - egyből kóstolták, és nagyon bejött nekik.

Finom szemű sóból is meg lehet próbálni, de mivel ez egy "befejező só", nem az ételhez kell adni, hanem már a tányéron használni - és így jóval kisebb az esélye, hogy egy vörösboros masszát kapunk csillogó sószemcsék helyett.

Mivel nem tartalmaz csomósodásgátlót, a vörösbor szirupja viszont a cukortartalom miatt ragadós, ezért picit összeállhat, ezért inkább nem túl szorosan záródó üvegben tartsuk, és tálalás előtt keverjük át kicsit.

Hozzávalók:

15 dkg nagyobb szemű tengeri só
2 dl jó minőségű száraz vörösbor (merlot vagy cabernet)

A vörösbort egy vastagabb aljú lábasban felforraltam, visszavettem  a lángot és csendben gyöngyöztettem addig, amíg sűrű, szirupos nem lett - kb 1-1,5 evőkanálnyi mennyiség. Ekkor hozzáadtam a sót, és addig kevergetem még, amíg nem láttam  folyadékot a lábas alján - de lehet pluszban is sót adni hozzá, ha több a szirupunk.

Folpackkal bélelt tálcán vékonyan szétterítettem és 2 napig száradni hagytam. ( Be lehet tenni sütőbe is, és 50 fokon szárítani, néha meg-megkevergetve.)

Nagyjából az itteni arányokból indultam ki.

Fahéjas cukrozott mandula-dió-mogyoró

Vagy ahogy tetszik, csak egyik, csak másik kettő illetve más tetszőleges csonthéjasok . 

Ma már kóstolták a megajándékozottak, és úgy döntöttek, gyorsan elsüllyesztik inkább a táskájuk mélyre, mert abbahagyhatatlan kategória., és egy ilyen adag, plusz a rajta lévő (nem túl sok) cukor egy irodai délelőttre mégiscsak túlzás lenne.

Azt nem is kell mondjam, milyen felháborodás fogadta itthon, hogy persze már megint elviszek minden jóságot, nekünkbezzegnemmaradegyszemse. Azért nem kell őket sajnálni, betáraztam dióból, mandulából, így már csak arra kell rávennem a Népeket, hogy a rengeteg tavalyi és idei mogyorótermésből törjenek megint egy adagra valót, mert én  a múltkori körben már beszereztem a magam kis vízhólyagjait.

Hozzávalók:

30 dkg dió-mandula-mogyoró (egyenlő mennyiségeket használtam)

15 dkg barna nádcukor (a sima fehér cukor is működik)

0,6 dl víz

1 tk. őrölt fahéj

1 csapott kk. vaníliapor 

Egy nagy, 28 cm-es teflonserpenyőben elkevertem a hozzávalókat és közepes lángon kevergetni kezdtem. Folyamatos keverés mellett lassan besűrűsödik a fahéjas cukorszirup, a mennyisége csökken, ahogy a víz párolog, és elér egy ponthoz kb. 6-8 perc alatt, amikor hopp, megköt a magokon. Ekkor sütőpapírra borítjuk, elterítjük, hagyjuk kihűlni. 

Óvatosan kevergessük, hogy a szirup ne a teflonserpenyő oldalára rakódjon ki, hanem a mogyikra jusson.

Rosé kacsamell vajas tésztában sütve

Ez tulajdonképpen egy ember  kacsakísérlet volt, mert a rosé kacsamellre már megvan a jól bevált perceket számolgatós taktikám, de  kíváncsi voltam, hogy működik vajas tésztás verzióban: legyen a bőre ropogós, ne  süljön túl a hús, de  a tészta is piruljon  meg szépen. 

Úgy okoskodtam, hogy a bőrét kell serpenyőben hosszabban sütni, hiszen az a tésztába csomagolva már nem pirul - ellentétben a sütőben befejezett szimpla rosé kacsamellel -, viszont a másik oldaláról nem kell annyira átsütni, hogy megmaradjon a rózsaszínes  jellege, ne legyen kiszáradt, rágós, hiszen a sütő hőmérsékletét a tészta sütéséhez viszont jelentősen emelni kell.

Ezért aztán a fűszerezéssel már nem sokat foglalkoztam, egy kis rozmaring-egy kis bors: a tésztatáskában ennek ellenére nagyon jól átjárták a friss fűszerek aromái a húst, a kísérlet eredménye pedig a képen látható: meg volt mindenki elégedve.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 db  pecsenyekacsa-mell
1 csomag előhűtött kész leveles-vajas tészta
kevés só
frissen őrölt tarkabors-keverék
4 ág friss rozmaring
1 tojás

A kacsamelleket leszárítottam, a bőrét sűrűn beirdaltam hosszában és keresztben.

Hideg teflonserpenyőben kezdtem el sütni, a bőrével lefelé, közepes lángon, amíg a bőre szép aranybarna nem lett. (Ez legalább 5-6 perce jelentett.) 

A sütőt 2000 fokra előmelegítettem.

Míg a mellek pirultak, a vajas tésztát kitekertem, 4 felé vágtam, picit megliszteztem alul-felül, és egészen kicsit nagyobbra nyújtottam mindegyik negyedet, középre raktam a rozmaringágakat, a tésztát sóztam-borsoztam.

A melleket átfordítottam és egy percig sütöttem még.

Ezután egyenként, bőrével lefelé a tésztadarabok közepére, a rozmaringágra fektettem a melleket, enyhén sóztam és borsoztam, ráhajtottam a tésztát, a két végét is összenyomkodtam, behajtottam és megfordítva - hogy a bőrös fele kerüljön felülre - sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. A tésztát is beirdaltam óvatosan, hogy ne vágjam át, lekentem a felvert tojással és a 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem.

5 perc pihentetés után éles jó éles késsel szeletelhető szépen.

Juharsziruppal karamellizált sárgarépa

Ó igen, már hetekkel az ünnepek előtt el kell kezdeni a készülődést. Hogy ennek mi köze van a répához? Hát nagyon is van köze, sőt ez maga a készülődés: most kell sürgősen leadni pár kilót, hogy ne kelljen azon hezitálni karácsonykor, hogy ehetünk-e még egy szelet fatörzstortát, ha már bedobtunk minden kávé mellé egy trüffelt, reggelire Sachert ettünk, és mivel délben nem tudtunk már kolozsvári töltött káposztát enni, abból mindenképpen kell vacsorára melegíteni.

Aki pedig futkos, az szedhet a répából még egyszer.

Hozzávalók:(köretként, 2 személyre)

fél kg répa

1 ek olívaolaj

csipet só

2 kk. méz

2 ek. juharszirup

őrölt bors

egy tk. friss kakukkfű

A sütőt 220 fokra előmelegítettem. A megtisztított, hasábokra vágott répát megmostam, leszárítottam. Egy közepes  tepsit sütőpapírral béleltem, beleszórtam a répákat, rálocsoltam-szórtam az összes hozzávalót, (a kakukkfüvet kivéve) megforgattam és kb. 25 perc alatt megsütöttem, egyszer közben át is forgatva a zöldséget.

A sütőből kivéve, forrón szórtam meg a kakukkfűvel.