Kívül vékony ropogós héj, belül levegős, puha tészta. Hát ez a legjobb mind közül, a poros lába nyomába se ér egyetlen félkészen vehető vagy gyors-sütödében árult pogi, és ezt még a gyerekeim is elismerik, akiket csak minden második alkalommal lehet lebeszélni az ilyesmikről; az a szerencse, hogy a legközelebbi metróaluljáró legalább húsz kilométer, és nem is esik útba.
A receptet még anyukám kapta valakitől gyerekkoromban, megsütötte párszor, azután valahogy kikerült a sütési menetrendből, de most újra bekerült, nálunk, és benn is marad. Ahogy az már az ilyen recepteknél lenni szokott, a liszt mennyisége úgy volt meghatározva, hogy " amennyit felvesz" - ez függ a liszt és a krumpli fajtájától is, a lényeg, hogy könnyen formázható, se túl sűrű, kemény se túl lágy tésztát kapjunk - alálisztezni viszont mindig kell, hogy ne ragadjon.
Hozzávalók:(3 nagy tepsihez)
1 kg főtt, áttört krumpli
3 dkg élesztő
35 dkg tejföl
1 kk.cukor
5 dkg puha vaj
2 tk.só
kb. 55-60 dkg liszt
plusz liszt a nyújtáshoz-szaggatáshoz
1tojás a megkenéséhez
kevés sajt, reszelve és só a szóráshoz
A sós vízben megfőtt, áttört krumplit langyosra hűtöttem. A közepébe mélyedést készítettem, a tejföl egyharmadát meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt és elkevertem a cukorral, 10 perc alatt megfuttattam . Elkevertem, a többi tejfölt, a puha vajat és a sóval elkevert lisztet is hozzáadtam, és kézzel pár perc alatt egynemű tésztává gyúrtam.
A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
Lisztezett szilikonlapon nagyobb téglalappá nyújtottam, alulról-felülről meghajtottam, majd keresztben is áthajtottam. 10 percenként még háromszor hajtogattam így az újra kinyújtott tésztát, majd 2 részre osztottam, hüvelykujjnyi vastagságúra nyújtottam, késsel irdaltam a tetejét, lekentem a felvert tojással, sajttal szórtam, majd rendszeresen lisztbe mártogatott 3 centis kiszúróval szaggattam, sóval megszórtam.
Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 25 perc alatt sültek készre, ekkor a pogik alja picit kopogós, a teteje aranyszínű. Belül a sütés után még nagyon puha, sűrű a tészta, kihűlés után tökéletes - de persze langyosan a legfinomabb, melegen pedig durván rosszullétig lehet enni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése