Zelleres-chilis krumplipüré

Krumplipüréből nagyjából majdnem bármennyit meg tudnék enni, a fiatalságnál is erős versenyben van a steakkrumplival, de hogy zellerrel keverjék... egyelőre kizárt. Én meg így csalok, lelkiismeretfurdalás nélkül ehetek egy normális adagot, a rendszeresen rámtörő zellerehetnék is letudva, a chili feldobja a földes zellerízt,  tessék kipróbálni, jön a hétvége, kell egy jó köret.

Hozzávalók: (2 személyre, köretként)

20 dkg zeller
20 dkg krumpli
1 kk só
2 nagy csipet chilipehely
5 dkg vaj
kb 1,5 dl tej

A megtisztított zellert nagyon vékony szeletekre vágtam, hogy egyszerre puhuljon meg a krumplival. Sós vízben fedő alatt puhulásig főztem a zöldségeket, a vizet leöntve áttörtem őket, hozzádobtam a vajat és a chilipelyhet, a tejet felforrósítottam és úgy kevertem hozzá - a krumpli fajtájától és egyéni ízléstől függ, mennyi kell belőle. Én mindig habosítom a krumplipürét kézi mixerrel, hogy levegősebb legyen, nem kell túlzásba vinni, mert akkor furcsán nyúlós állagúvá válik, épp csak két-három kör, és már kész is. A gyerekek reklamálnak, ha ez elmarad.

Mandarinos-diós madársaláta gorgonzolával

Ez csak egy saláta. Mit lehet erről írni? Legyen otthon mindenből egy kicsi, ez is, az is, keverjük össze, és kész a saláta. Gyerek nem eszi, férfi nem eszi, csak ha van esetleg hozzá egy félkilós steak is, egy szimpla hétköznap nem irigyli el tőlünk senki az égvilágon, közben eszünkbe jut, hogy ezdemilyenegészséges, jönabikiniszezon, megebédeljük, lesz belőle blogbejegyzés is, WIN, de senki se olvassa, mert mindenki csak a sütiket keresi.

Nemcsak marhahús, hanem egy helyes szelet lazacmellé is jó lesz, vagy pirítósra halmozva valami finom szárított sonkával.

Hozzávalók: (egyszemélyes adag)

5 dkg madársaláta

2 ek. aprított dió

1 nagyobb mandarin
fél fej lilahagyma

2 ek.dióolaj

5 dkg érett  gorgonzola

kevés bors

A mandarint meghámoztam, vékony szeletekre vágtam, a két  végéből kifacsartam a levet, a megmosott madársalátával és a vékony szeletekre vágott lilahagymával tányérra raktam,  megszór dió, morzsol sajt, olaj és mandarinlé locsol, borsoz, kész.

Gyors pho leves (vagy olyasmi)

Igen, az ember elképzeli, amikor a gyereke megszületik, hogy majd a gyereket nemcsak hogy ideális tökéletesanyaként/apaként neveli (főleg első gyereknél esik ez meg) , hanem úgy is eteti. Semmi bolti vacak, ohne  cukor, színezék, junk food,  egyebek - még akkor is, ha egyébként szerencsére nem kínozza semmi allergia. Egyszer azonban a gyerek felnő. És hiába a sok elrettentő mese, burkolt népnevelés, a sok házilag készített pizza, leves,  péksüti, hamburger és egyebek, tudomásul kell venni az elkerülhetetlent, a gyerek csoportnyomás alá kerül. És nem  Vivaldit vagy klasszikus metált fog hallgatni, hanem nyálas fiúzenekarokat, vagy technot, és  - oh irgalom atyja, ne hagyj el - beteszi a lábát egy Mcdonaldsba, vagy bögrést levest kér csomagolni a sítáborba. 

Én nem vagyok híve se annak, hogy a gyerekünket kizárólag a mi ideológiánkat követő  szülők szófogadó  gyermekeivel járassuk együtt oviba meg iskolába, és csakis ilyen gyerekekkel barátkozzon - sőt ez nagyjából lehetetlen - és hatalmaskodó tiltással meg papolással tiltsuk el mindentől, ami nem illik a világképünkbe - ennek kamaszkorban  csak annyi eredménye lesz, hogy a gyerek lassan  utálni fog mindent, amit mi elképzelünk, és még direkte jobban vágyakozik másra. És a tiltott gyümölcs mindig édesebb, mindig csábítóbb. Én ennek az elvnek tudom be, hogy a gyerekeim értékelik a házi kosztot, tudomásul veszik, hogy korlátos a hozzáférésük az általunk értéktelenebbnek tartott gyári cuccokhoz,  nincs tiltás, szónoklat, de nincsenek eltitkolt kiruccanások a gyorséttermekbe és idegőrlő viták a chipses polcok előtt. Néha belefér, de semmiképp sem rendszeres. Egy dologban vagyok csak - nyilván következetlenül - makacs, a kínai/thai/vietnami zacskós levesszörnyedvények terén. Nem is tudták,hogy ilyen létezik, míg a nagyobb tavaly nyáron azzal jött haza egy európai ifjúsági csereprogramról, hogy sürgősen szerezzünk be pár ilyen levest, igaz nem a zacskós, hanem valami műanyag poharas fajtát, mert az egyik haverját ilyen túlélőkészlettel engedték el két hétre, és az milyen jó volt.  Azóta is többször előjött ezzel, erre találtam ki, hogy - bár én nem vagyok egyébként  annyira nagy rajongója a távol-keleti konyhának -, főzzek valami hasonlót itthon. A pho leves úgyis menő - vagy már nem?? - így kipróbáltuk, és bár a verdikt az volt hogy jó-jó, de igazából az a poharas jobb, azért talán egy időre elhallgatott a  kínai gyorsleves miatti reklamáció.

Hozzávalók: (4 személyre)

egy liter csirkehúsleves

1 fél csirkemell

2 ek.olaj

15 dkg rizstészta

1 vöröshagyma

1 csillagánizs

kisujjnyi fahéjrúd

2 tk chilipehely

2 gerezd fokhagyma, szétnyomva

hüvejkujjnyi friss gyömbér, reszelve

só

bors

petrezselyemzöld ( mert a koriandert nem szeretjük)

2 zöldhagyma, vékonyan felkarikázva

fél lime

plusz chiliszósz/pehely az erős gyomrúaknak

A vöröshagymát megtisztítottam, félbevágtam és egy felforrósított,  vastag aljú teflonserpenyőben a vágott felével lefele fordítva kis lángon 3 percig pirítottam, félreraktam. A száraz serpenyőben fél percig szárazon kevergetve, vigyázva, meg ne égjenek, forrósítottam  az ánizst, a fahéjrudat, a chilipelyhet és a fokhagymát, majd egy nagyobb lábasba átraktam őket, hozzáadtam a megpirított hagymát, gyömbért és felöntöttem a levessel, gyöngyözve felforraltam.

Közben vizet tettem fel a rizstésztának.

 A csirkemellet egészben körbepirítottam a serpenyőben az olajon, sóztam, borsoztam. Vágódeszkán éles késsel nagyon  vékony szeletekre vágtam (ekkor még nincs is átsülve a belseje)  és a lobogó levesbe raktam a szeleteket és egy percig forraltam még, így készre főttek a vékony szeletek.

A rizstésztát az utasítás szerint megfőztem, leszűrtem, rászűrtem a levest, tálaláskor adtuk hozzá a petrezselymet, újhagymát, és a lime-mal lehet picit savanyítani a levest, úgy lesz tökéletes.

Körülbelül innen a recept.

Nyúlvadas krumpligombóccal

Hogy kinek mi a vadas, az pont annyira különböző, mint a brassói vagy a lecsó. Nekem ez a vadas, ahogyan anyukám csinálta, sokszor még zöldséget se tett bele (és főképp nem reszelve meg beleturmixolva, mert az az Eszterházy szerintünk) és mégis utánozhatatlanul jó, gyerekkorom kedvence, és rendszerint marhahúsból készült. Kb. századszorra se  sikerül teljesen pontosan eltalálni az ízét, de ez igazán megközelítette, pedig csaltam is, kapott egy kis konyakot meg borókabogyót, a nyúlra tekintettel. Természetesen semmi körülmények közepette nem rontjuk el a vadast tésztával, az a menzán szokás, ha nincs gombóc, akkor nincs vadas. 

Mondanom se kell, a gyerekek nem ettek belőle, eltitkolni ugyan már nem kell, hogy aranyos nyuszit vagyunk képesek megenni, de még mindig komoly erkölcsi magaslatról nézik az ilyen kannibalizmust, meg különben is a nyúl szőrös stb.

A mártás sűrítése után lehet még kevés citromlével, sóval, pici cukorral igazítani az ízén, ki hogy szereti, a mustárral kell vigyázni, mert az nagyon ki tud lógni belőle.

Hozzávalók: (2 személyre)

2 nyúlcomb
4-5 ek étolaj
1 kicsi répa és egy kicsike petrezselyemgyökér
10 szem feketebors
2 babérlevél
5 szem borókabogyó megtörve
2 ek konyak
kb. 6 dl víz
1,5 dl tejföl
2 dkg liszt
2 tk. citromlé
1 kk mustár
1 tk. cukor
1 csapott tk.só

a gombócokhoz:
fél kiló  krumpli, tisztítva
kb. 15 dkg liszt
1 tk. só

A combokat a serpenyőben felforrósított olajon hirtelen átpirítottam a répával és a gyökérrel együtt, sóztam, aláöntöttem 4 dl vizet, hozzáadtam a borsot, babérlevelet, borókabogyót és a konyakot, és lefedve lassú tűzön puhára pároltam, közben az elpárolgott vizet pótoltam. Amikor a hús már majdnem puha volt, kivettem a zöldségeket, a lisztet simára kevertem a tejfölben, hozzáadtam a citromlevet, mustárt, a cukrot, és kevergetve  besűrítettem vele a szaftot. 10-15 percig pároltam még a sűrű mártásban,vigyázva, le ne égjen.

Közben a krumplit sós vízben puhára főztem, kihűtöttem, áttörtem, hozzákevertem a lisztet, kicsi diónyi gombócokat formáltam és lobogó vízben éppcsak addig főztem, amíg fel nem jöttek a víz tetejére.