Nálunk a panna cotta az egyik kedvenc desszert, annyira, hogy még a savanykás rebarbarát is megeszi mindenki mellé...:) A tuti biztos recept az Olasz Kulináriából van, nem lehet elrontani, csak arra kell figyelni, hogy tényleg be kell picit sűríteni a tejszínt a főzéssel (főtt tejszín - ez a szó szerinti fordítása is a panna cotta-nak) és hogy ne hagyjuk a zselatinlapokat lesüllyedni és a lábaska aljára tapadni, hanem keverjük el jó alaposan a forró folyadékban. Így ilyen kevés mennyiségől is tökéletes állagot kapunk, ami nem rúgja majd vissza a kiskanalat, de megtartja a formáját és jó két-három óra alatt tényleg meg is dermed a hűtőben.
Hozzávalók: (4 kisadag)
4 dl tejszín
2,5 lap zselatin
3,5 dkg cukor
25 dkg eper
4 rebarbaraszár
2 csapott ek. cukor
3 ek. fehérrum
A tejszínt felfőztem a cukorral, és kis lángon 10 percig gyöngyöztettem. A tűzről lehúzva beletördeltem a zselatint és addig kevergettem, míg teljesen felolvadt. Másfél decis kerámiaformákban eloszottam, hűlni hagytam majd jó két órát töltött a hűtőben, mikorra tökéletesen megdermedt.
Az epreket négybe vágtam, a rebarbarák száráról a felső, vékony hártyát lehúztam, feldaraboltam. Kis lángon összemelegítettem a rebabarát (elég vékonyka szárak, a virágoskertemben dédelgetem a tövet), a cukrot és a rumot, 3 perc után hozzáadtam az epret is és további 3 percig pároltam még.
A kerámiaformákat forró vízbe mártottam pár másodpercre, és kiborítottam belőlük a panna cottát és a kihűlt szósszal tálaltam.
1 megjegyzés:
A rebarbara mumus számomra. Fogalmam sincs miért. Valahogy még nem jutottam odáig, hogy vegyek. De ez nagyon guszta!
Megjegyzés küldése