Tózegáfonyás-kecskesajtos párnák

 

Általános gyermekelégedettségi-szint mutató ha csirkemell-krumplipüré kombó van vasárnap: 100. 

De mi finnyásak vagyunk, és jobb szeretnénk valami felnőttesebb kaját enni - az én szempontom még mellé, hogy a lehetséges legkisebb erőfeszítéssel, dupla ebédfőzés nélkül. Így került ilyen szuperköret mellé, és bár az egyszerűségét cáfolni látszik a házi vajastészta, azt  én egy nappal előbb dobtam össze, ezzel az egyszerű verzióval, de éppúgy megfelel a kész vajastészta is.

Általános elégedettségi mutató, ha valaki helyi termelői (khm-khm) piacon vásárol: 100. Ha amerikai tőzegáfonyát (amit mindenki vörösáfonyának hív, pedig nem az, és eddig csak nagyon menő delikben lehetett frissen kapni, egyébként meg aszalva általában sütikben végzi),  - ami utazott úgy 9000 kilométert- vásárol a helyi piacon - hát az ugye minden, csak nem helyi, de van aki ellent tudott volna állni?

Ez volt az első étel, ahol kipróbáltam, és nagyon jó páros volt a sajttal és a hússal : a csirkemelleket néhány órára sófürdőbe raktam, így nem száradtak ki a hirtelen egybensürés során sem.

Hozzávalók: ( 8 darabhoz)

20-25 dkg vajastészta
10 dkg  kecskesajt
5 dg tőzegáfonya, négybe vágva
bors


A vajastésztát kb. késfoknyi vastagságúra nyújtottam, 5x5 centis négyzetekre vágtam. A négyzetek felére kis szelet kecskesajtot tettem, belenyomkodtam az áfonyát, borsoztam, a tészta szélét hideg vízzel kentem, majd beborítottam a másik tésztanégyzettel. A széleket villával jól összenyomkodtam, a kis batyukat tojással kentem és 200 fokos sütőben 15 percig sütöttam.

A csirkemelleket 1 liter víz - 6 dkg só oldatában 3 órát hagytam, majd leszárítottam, és kevés olajon oldalanként 3-3 percig nagy lángon sütöttem. Alufóliába csomagoltam és 10 percre betettem a tésztapárnák mellé a sütőbe, majd tálalás előtt 5 percig pihentettem kibontás nélkül..

Ciderben sült kacsacomb

Nem tudom, hogy a most nagyon felkapott édesebb, pezsgőszerű ciderekkel hogy muzsikál a hús, de mivel musttal is nagyon jó volt ez a fajta lassú sütése a kacsának, szerintem érdemes a receptet akkor is kipróbálni, ha nem találunk klasszikus, száraz fajta cidert a boltban. A savanykás sült almából kakukkfűvel készült püré pedig nemcsak kacsa, hanem sertéssülteknek és perfekt könnyű kisérője lehet, nálunk még a Krumplipüré Forever  Kommandó is értékelte...

Hozzávalók:

4 pecsenyekacsa comb
3 dl száraz cider
10-12 kakukkfűág vagy 2 tk szárított kakukkfű
8 kicsi, savanykás alma
só
bors

A combok bőrös felét beirdaltam és forró serpenyőben közepes lángon 5-7 perc alatt megpirítottam és ki is sütöttem belőle a zsír egy részét. A húsos oldalát kis lángon ugyanennyi ideig sütöttem. Kivettem a kisült zsírból, tepsibe raktam, sóztam, enyhén borsoztam, felöntöttem a ciderrel, hozzáadtam a kakukkfűágacskákat, és 140 fokos sütőben 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó félórában adtam hozzá a meghámozott, kimagozott, negyedelt almákat.

A sütés végén az almát kevés pecsenyelével turmixoltam és friss kakukkfűvel szórtam.

Almás-kakukkfüves linzer

Nálunk a legmenőbb alma az, ami nagyonzöld, kicsi, sűrű, elég savanykás. A menőség azt jelenti, hogy a gyerekek képesek, és maguktól esznek belőle, nem kell tukmálni, meghámozni, felvágni, megmosni, tányérra tenni és szónokolni hozzá a napi szükséges vitamin- és rostbevitelről, mint  lényegében minden más gyümölcsnél, talán a mandarint kivéve. Jól tettem, hogy felvásároltam a piacon, amit csak megláttam - szerintem senkinek se kellettek, olyan aprócskák voltak, és bár az eledó szerint mutsu fajta volt, szerintem inkább jó éretlen, savanykás Granny Smith :) .

Volt egy kis maradék linzertésztám a hűtőben hétvégéről, néhány  keksznek kevés, de sajnáltam kidobni, így jött az ötlet, hogy párosítsam az almával, így pont elég volt uzsonnára egy kis tejjel, és legnagyobb meglepetésemre a kakukkfűvel megbolondított verziónak is sikere volt - a savanykás alma, az édes vaníliás linzer és a friss kakukkfű tényleg klassz triót alkotott.

Hozzávalók: ( 12-14 darabhoz)

Hozzávalók:

15 dkg liszt

csipet só

10dkg hideg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás fele, felverve

negyed rúd vanília kikapart belseje (vagy egy vaníliáscukor)

2-3 db kicsi, savanykás alma

 A lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a vaníliarúd magjait elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összekevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

(Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap. Akár hűtőbe tehetjük előtte egy fél órára a lisztet, ha nem hideg a kamránk.)

Ujjnyi vastag lappá nyújtva, folpackba csomagolva egy félórára hűtőbe raktam.

A hűtőből kivett tésztát megfeleztem, egyik fele várt a hűtőben, a másikat két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. A maradékokat is gyorsan kinyújtva használtam fel a tészta felét, ezután jött a másik fele.

A tésztalapból 7 cm átmérőjű kiszúróval köröket vágtam. Az almát egészen vékony szeletekre vágtam - pont  sütiméretűt persze csak a középső négy szelet adott -, ezek egy-az egyben kerültek a linzerek tetejére,picit rá is nyomkodtam,  a fennmaradó két részt cikkekre vágtam, és hármasával-négyesével sorakoztattam a sütikre. Friss kakukkfűvel megszórtam (párat :) )

180 fokra előmelegítettem a sütőt, de a sütési idő első felében csak alsó lángon sütöttem, csak a második felére adtam rá a felső lángot is, hogy az alma ne piruljon meg. 10-12 perc kellett a sütéshez, és rácson hűtöttem ki, hogy az alma szaftja ne áztassa el a tésztát.