Hogy honnan lehet megismerni egy jó receptet? Ma, amikor tele receptekkel az internet, annyira könnyűnek látszik finomat, látványosat, mindenkit elkápráztatót főzni. Hogy az eredményben mennyire bízhatunk - hát igen, a mennyiség nem mindig jár kéz a kézben a minőséggel. És bár ízlésről felesleges vitatkozni, azt elismerhetjük, hogy tökéletes receptek igenis léteznek, csak a tökéletes recepthez nem elég simán főzni tudni: rengeteg gyakorlat, még több tapasztalat, arányérzék, ízlés és tudás szükségeltetik hozzá - és az, valljuk be, igazából a profik sajátja...
Ez a desszert egy ilyen tökéletes recept szerintem: az édes és savanykás, friss és selymesen zsíros, lágy és ropogós tökéletes egyensúlya.
De egy könyv kellett hozzá... Neil Perry ausztrál séf csodálatos és inspiratív szakácskönyvét a T.Bálint kiadó adta ki, és nekem egyből kiütötte az eddigi összes (tévés)sztárséf színes-szagos könyvét az első helyről. És ha csak a receptjei fele ilyen jó, mint ez, akkor is ez az eddigi legjobb séfszakácskönyv, amit olvastam. Eltér az átlagtól abban is, hogy - pár kép kivételével - nincsenek rajta hangulatfotók, semmi családi vacsora meg baráti összejövetel, csak az étel a lényeg. Nincsenek vibráló színben játszó fancy kiegészítők, csak pár fehér, bézs, barna háttér, tányér és szalvéta, a fotók mégis gyönyörűek. Meleg, barátságos, otthonos, amit először legjobb elolvasni egyszerre, mint egy könyvet, azután pedig sorban megfőzni- megsütni az egyszerű és mégis kifinomult, otthoni főzésre szánt fogásokat.
12,5 dkg eper
50 dkg rebarbara
10 dkg cukor
1 citrom leve
fél rúd vanília/ 1 tk. vaníliakivonat
30 dkg mascarpone
3 tojás
8 dkg cukor
6 babapiskóta
6 dkg pisztácia vagy más csonthéjas (én pekándiót használtam)
10 dkg cukor
A rebarbarát megtisztítottam, kisujjnyi darabokra vágtam, megszórtam a cukorral, rálocsoltam a citromlevet, hozzáadtam a vaníliát és nagyon kicsi lángon, szoros fedő alatt pároltam jó 15 percig. Az utolsó 5 percre tettem hozzá az epret is.Hűlni hagytam.
Amíg párolódott, a cukor felét és a tojások sárgáját világos, habos krémmé vertem fel a kézi mixerrel, majd kanalanként hozzákevertem a mascarponét is. Habbá vertem a fehérjéket a cukor másik felével, beleforgattam a krémbe, hűtőbe raktam.
A grillázshoz a cukrot három evőkanál vízzel felforraltam, majd addig melegítettem, amíg a víz el nem párolgott, a cukor karamellizálódni kezdett, és szép sötét borostyánszínűvé vált. Beleszórtam a durvára aprított pekándiót, kivajazott alufóliára öntöttem a keveréket, vajas késsel elsimítottam, majd mikor megszilárdult, durvára törtem két réteg folpack között.
A pohár aljára került az összetört babapiskóta, rá a rebarbarás keverék, majd a krém, tetejére a grillázs.
1 megjegyzés:
Kedvet hoztál ehhez a könyvhöz. :)
Megjegyzés küldése