Kívánok mindenkinek...

Pannacotta gránátalmás narancsos ötettel vagy karamellizált diós-mandulás öntettel

Az elronthatatlan és ezerféleképpen ízesíthető desszert. látványos, kiadós, egyszerűen csak követni kell az olaszok receptjét: Csak tejszín, minimális zselatin és cukor, enyhe besűrítés. Aki tart a formából való kiszedéstől, nyugodtan tálalja valami helyes decis körüli pohárban, akár egy sima vizesben is  egy szalaggal (mármint a poháron körbe...) 

Nálam szabály, hogy ünnepekkor nem fotózok, így a tavalyi karácsonyi menü desszertje nem is került fel a blogra, viszont a héten  trüffelhez bontott tejszín panna cottában végezte, és érdekes módon senki nem kifogásolta, hogy egy egyszerű hétköznapi ebéd végén még előkerült a hűtőből. Kipróbáltam hozzá egy kis karamellizált csonthéjas variációt is, és annak, ha lehet, nagyobb sikere volt, mint a gránátalmásnak.

Hozzávalók (4 személyre)

3 dl tejszín (nem főző, 30%-os zsírtartalmú)

2 lap zselatin

2-3 dkg cukor

- a gránátalmáshoz.

1 gránátalma

1 kk méz

2 ek. portói vagy  édes vörösbor esetleg valamilyen hozzá passzoló likőr

kevés frissen reszelt narancshéj

- karamelles-csonthéjashoz:

2 ek cukor

2 ek durvára vágott dió, mogyoró, és szeletelt mandula vegyesen

csipet fahéj

2 ek tejszín

A lapzselatint összetördeltem, 1 ek. vízben állni hagytam. A tejszínt a cukorral egy kis lábasban, alacsony lángon 5-7 percig csendesen forraltam. Néha nem árt megkeverni, ne bőrősödjön. A tűzről lehúztam, a zselatinról a felesleges vizet leöntöttem, a tejszínben oldódásig kevertem.

A muffinsütő alját bevajaztam és 4 forma alját kerekre vágott sütőpapírral béleltem. A kihűlt tejszínes keveréket elosztottam a bélelt formákban. Kb 6-8 óra hűtés kell minimum neki, ijesztően folyékony, de tökéletes lesz, lágy, de a formáját megtartja, semmi gumikocsonya érzés :).

Egy vékony pengéjű kést kell körbefuttatni a formát, picit megpiszkálni a papírt alul, és szépen kijön. A másik, tökéletesebb mődszer a rövid időre forró vízbe mártás, itt ekkor a fémmel érintkezve kicsit enged a zselatin, ez egyrészt egyedi fémformánál működik jól, viszont ezt a módszert  azért nem szeretem, mert nagyon nehéz eltalálni, hogy ne kapjunk félig folyós panna cottát belőle.

A gránátalmás szószhoz fél gránátalmát a citromfacsarón kicsvartam és összeforraltam a többi hozzávalóval, hogy enyhén szirupos legyen. A másik fél gránátalmából kiütögettem a magokat, a szósszal és a friss magokkal tálaltam a desszertet.

A karamelleshez egy kislábasban 2 ek cukrot nagy lángon melegítettem, míg a széle elkezdett karamellizálódni, ekkor hozzákevertem a csonthéjasokat, és addig kevergettem, amíg a karamellizált cukor be nem vonta őket, - ez nagy lángon nagyon gyorsan megy. A tűzről lehúzva hozzáadtam a tejszínt,a pici fahéjat, és visszaraktam kis lángra, hogy egy kicsi visszaoldódjon a tejszínbe a karamellből. Így a lágy desszerthez volt szósz is, és ropogós pirult dió,mandula, mogyoró is.

Akinek juharszirupja van, sok, mint most nekem, amit érthetetlen módon megint csak külföldről cipeltem haza, (értetetlen módon pont felébe kerül mint itthon, pedig oda is át kellett hozni Kanadából) az mindenbe juharszirupot tesz, így kapott még egy evőkanállal az alapdesszert és hát nem rontotta el.

Klasszikus linzer karácsonyra

Ha minden hétvégén sütnék, akkor is eltüntetnék pillanatok alatt. Így aztán most kifejezetten dugdosnom kell, szigorúan osztogatva egyet-kettőt,  pedig a decemberi utazásom miatt a héten egyszerre pótolom az adventi hétvégék gyűjtögetős sütisütését, ezzel csak a moszkauer tud versenyezni, vagy a zserbó aprósüti, esetleg.

Bár klasszikus linzer szinte mindenki sütött már, aki kicsit is tud sütni-főzni, sőt nálam is szerepel egy verzió, ez azonban icipicit más, na és jó pap is holtig tanul alapon kipróbáltam pár trükköt, amitől abszolút profi és percíz külsejű lett, nem mintha nem lenne ugyanolyan jó, ha kicsit csálébbak a sütemények, de nekem ez most terápia, végre szabadságon vagyok, és molyolhatok kedvemre a konyhában.

Az arány: 3:2:1 a liszt-vaj-porcukor között, karácsonykor megérdemel fél rúd igazi vaníliát, és pár kivitelezési trükköt, ha belefér az időbe.Legeslegjobb valamilyen savanykás lekvárral, ez alapesetben ribizli, szerintem boltban nem igazán kapható, én szinte csak a linzer kedvéért rakom el, és rejtegetem a pár kisüveget a kamrapolcok mélyén, főleg, hogy a ribizli macerás, szemezgetni, azután  passzírozni kell, sokkal munkásabb mint más dzsmek, így nálam is kevesebb van belőle.

A formáról annyit, hogy talán egy Lidl-ben vettem, borzasztóan elégedett vagyok vele, tökéletesen működik, bár műanyag, de precíz, minden formának van egy lyukasztott párja, így nagymamám gyűszűje az evőeszközös fiókban pihent.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

csipet 

20 dkg hideg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás, felverve

fél rúd vanília kikapart belseje

A lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a vaníliarúd magjait elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összkevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

Trükk no.1:Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap.

TrükkNo.2: ujjnyi vastag lappá nyújtva folpackba csomagolva egy órára hűtőbe raktam. Ez megint kell a szép eredményhez.

Trükk 3: a hűtőből kivett tésztát megfeleztem, egyik fele várt a hűtőben, a másikat két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. a maradékokat is gyorsan kinyújtva használtam fel a tészta felét, ezután jött a másik fele.

180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben 10-12 perc kellett a sütéshez, gyönyörű világos maradt, és finom omlós már ekkor is, mert nincs benne a nyújtáskori plusz liszt.

Ebből az adagból viszonylag kisebb, 4 cm átmérőjű formákkal több mint 3 tepsinyi forma,  50 db kész ribizlis linzer lett.