Fetás-mángoldos quiche

Bocs, csak nem akartam megint pités címet írni :). 

A várható fagyok előtt learattam a mángoldtermést - június óta dédelgettem a virágoskertben két tövet, amit a kipróbálás kedvéért vettem - a vad pink és neonsárga levélnyéllel tökéletesen beilleszkedtek a rézvirágok meg a echinaceák közé. Az is kiderült hogy borzasztó vízigényesek, és ha egy forróbb napon lemaradt a locsolás, egyből lankadtam szomorkodtak a földön - épp mikor már arra készültem, hogy felhasználom valamibe a harsogó zöld leveleket. Ilyenkor mindig megsajnáltam őket, és mivel  nem hallottam a Népeket se mángoldot követelni, úgy gondoltam, jobb, ha egyszerűen csak büszkén nézegetem a mindig újra erőre kapó bokrocskákat, és arra gondolok, milyen szofisztikált zöldséges(virágos)kertem van, még mángold is van benne, naná...

De most már nem lehetett halasztgatni, elő kellett állni a családnak otthon, hogy a kérdésre, mi lesz a vacsora, azt feleljem csak lazán: mángoldos pite, és úgy tegyek, mitnha ez lenne mindenki örök kedvence, meg egyébként is érezzék magukat kitüntetve, és ne vegyek tudomást a kérdő tekintetekről. Valamilyen zöld levelet mindenki megeszik itthon, ezért még a biztonság kedvéért elkezdtem magyarázni, hogy hát tudjátok ott vannak nyár óta a virágok között, és majdnem mint a spenót, meg a sóska, valahogy a kettő között. Mikor mondtam, hogy lesz hozzá feta meg fokhagyma, esetleg chilis olaj, akkor kicsit megnyugodtak, és láttam, arra gondoltak, ha a vacsorában mondjuk 96%feta és 5 % mángold van, azt már valahogy le lehet gyűrni, ha már egyszer ilyen heppjeim vannak.

Ehhez képest a vad külsejű zöldség megkapta az "oké, lehet máskor is egyszer-egyszer" kategóriabesorolást, és ez több, mint amit elvárhattam így elsőre. Ha valakinek épp nincs kéznél mángold, a receptbe tökéletesen passzol a spenót is, most tele van vele a piac, úgy láttam.

Hogy a mángoldnak milyen íze van? Háááát...mángoldíze. Nagyon messziről emlékeztet a spenótra, de van benne valami ánizsos-édeskés vonal szerintem, bár a hőkezelés során alapvetően megszelídül, és inkább a fűszerezés adja a mángoldos kaják jellegét. A vad neon szára is ehető - saját levében kolléganőtől tudom hogy spárgaszerűen kell kezelni, és az ilyen száraknak megvan az a nagyon előnyös tulajdonsága, hogy jól mutatnak az ételfotókon, pont mint a minipadlizsán ;) - abból pedig kis tortácskák készültek, a pite maradék tásztájából 4 kis kerek formában fetával rétegezve, chilis olajjal és dióval megszórva.

A mángold jóságairól itt is lehet olvasni.

Hozzávalók: (egy 23 cm-es kerámiaformához, és 4 db 8 cm-es formához)

25 dkg liszt

12 dkg vaj

1 kk. só 

1 kis tojás, felverve

-töltelék I.

egy csokor mángoldlevél

10 dkg fetasajt

2 tojás

1,5  dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

2 dkg vaj

1 nagy csipet só

bors

-töltelék II.

a 6-8 vastagabb mángoldszár

5 dkg fetasajt

egy marék dió

kevés chlis olívaolaj

A tészta hozzávalóit gyorsan összedolgoztam, és fél óra hőtőben pihentetés után fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam. Kibéleltem a formákat és a kerámiaformában lévő tésztát 180 fokon 15 percig elősütöttem vaksütéssel. (sütőpapírral bélelve, bele 25 dkg lencse - ezt sokszor fel lehet azután még sütésre használni).

Addig a mángoldot alaposan megmostam, leszárogattam. A leveleket teflonserpenyőben a vajon, vékonyra vágott fokhagymával és a pici sóval 5-8 percig forgatva gyengén megpároltam. 

A szárakat vékonyan felvágtam, a kis formák aljára egyenletesen elmorzsoltam a sajtot, kirakosgattam rá a felaprított mángoldszárakat,  meglocsoltam 1-1 tk chilis olajjal és megszórtam a durvára tört dióval.

Az elősütött tésztára kirakosgattam a párolt leveleket, ráöntöttem a simára kevert tojást és tejszínt, enyhén borsoztam és rámorzsoltam a fetát.

Minden együtt ment a sütőbe és kb. 15  perc alatt egyszerre sült készre.