Bukta

Sajnos, gyenge vagyok, nem tudok ellenállni az olcsó, egyszerű nyelvi humornak: lebuktam. Merthogy buktát én még sosem sütöttem. A mélylélektani elemzés pedig arra az eredményre vezetett, hogy teljesen egyszerű oka van: a horvátilonában a bukta után egyből az aranygaluska következik, ugyanaz a tészta - csak kicsit lágyabb, írja a titokzatos szerzőnő - de aranygaluska mindent visz, lehetne nálunk akár hetente is, akkor is megennék a Népek szó nélkül. Igazából a szilvalekvár ürügyén indultam neki a buktának, csak azután leszavaztak, mert nálunk a sárgabarack mindenki szíve csücske, és hát nem lehet semmibe venni a népakaratot, főleg ,hogy egyszer már megkaptam a héten: "Anya....ne csinálj már mindig ilyen gasztrocsodákat (megj.:????), hanem csak egy egyszerű moszkauert (!), cookiest vagy muffint...jóóóóó? "

Lehet, hogy a szilvalekvár-töltelékkel végképp kihúztam volna a gyufát.

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

2 dkg élesztő

2 tojás sárgája

3,5 dl tej

6 dkg vaj

5 dkg porcukor

csipet só
 
-töltelékhez lekvár ízlés szerint
 
Ha itt vannak már a hűvösebb idők, a kelt tésztát úgy kezdem el, hogy előző este kipakolom az összes hozzávalót a konyhába, hogy ne legyenek kamra-hidegek.

A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbehajt, dögönyöz körré, negyedkört fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, dögönyöz körré stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.

Ezután a munkalapot jól kiliszteztem és a tésztát 0,5 cm vastagságúra nyújtottam, 8x10 cm-es téglalapokra vágtam és a tésztatéglalapok közepére egy csíkban kb. egy evőkanálnyi dzsemet tettem, (mivel ez szilárdabb és folyósabb részekből áll, nem igazán lehet többet belerakni a kifolyás és megégés veszélye nélkül) majd a hosszabbik oldaláról tekerve felhajtogattam, a végét kicsit megnyomogattam, ki ne folyjon a töltelék.

Ezután újabb, félórás kelesztés következett.

A 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, de miután betettem, lecsavartam a hőt 180-ra és az utolsó 15 percben a tészta tetejét alufóliával letakartam. Sütője válogatja, úgyhogy egy tűpróba azért nem árt.

A sütőből kivéve a tészta tetejét cukros vízzel kentem át, attól lett szép fényes.



Hát persze hogy Horváth Ilona.