2009. október 12., hétfő

Francia csúsztatott palacsinta



Ez bizony nem az a diós-lekváros. Az ennek szerintem a nyomába se érhet. (Vagy változatlanul elég nekem egy évben egyszer valami zserbószerűség.)
Miután ezt tisztáztuk, még előrebocsátanám, hogy ezt tényleg inkább tapasztaltabb, türelmes és emellett elszánt hobbiszakácsoknak ajánlanám. Az elszántság nemcsak a megvalósításhoz szükséges, hanem számolni kell kipróbáláskor azzal is, hogy ezt követően családunk tagjai úton-útfélen ezt fogják követelni tőlünk, mindegy, mi van, egyszerű hétköznap vagy valami ünnep, és az alapmennyiség méretre inkább egy könnyű desszertféleség 4 személyre. Ki lehet nevezni sűrűbb leves után másodikfélének is, csaképp lehet úgy járunk mint én: az üres tányér felett rámvetett szemrehányó pillantások hatására kénytelen voltam megígérni egy záros határidőn belüli tíztojásos verziót. A türelem meg azért szükséges, mert a tészta titka a nagyon lassú tűzön sütés, azaz egy palacsinta 4-5 perc alat készül el, legjobb ha van két nagyjából egyforma serpenyőnk a sütéshez, úgy némileg haladósabb lesz.

A recept a főnökömé: ahogy mondani szoktam, van aki gasztroblogot firkálgat, van aki meg főz, mondjuk egy kisebb létszámú hétvégén úgy alig 20 emberre. De ha épp mindenki ráér, simán vannak negyvenen egy szülinapon, úgyhogy ő ennek 50 tojásból is neki szokott állni...



Hozzávalók:

5 tojás

5 dkg cukor

5 dkg vaj

5 dkg liszt

4 dl tej

4 csomag vaníliás cukor

2 citrom lereszelt héja

olvasztott vaj a sütéshez


A tojások sárgáját sűrű, habos, világossárga krémmé kevertem a cukorral, hozzákevertem a puha vajat, a tojások fehérjét pedig kemény habbá vertem. A sárgájához kevertem a lisztet, majd a tej felét, fokozatosan, hogy sima legyen - legjobb a kézi robotgépet el se tenni.
Ezután a masszához kevertem a tojáshab felét, óvatosan, egy fakanállal. Ezután került bele a tej második fele, majd a hab maradéka - ekkor nem baj, ha nem keverjük el tökéletesen - nem is nagyon lehet, mert viszonylag híg palacsintatészta magasságában járunk.

Kár, hogy nem készítettem fázisfotókat, mert azt kell mondjam, ekkor a tészta állaga kissé ijesztő :) Alul a sűrűbb sárgás tészta, felül pedig a hab - mintha furcsán szétválna a kétféle állagú rész. De ez így van jól.

Ezután rögtön sütni kell, nehogy összeessen a tészta.

A 28 cm-es - nem a palacsintasütő!!! - valamiért abban ez nem működik!! - szeletsütő (thát magasabbb oldalfalú) 26 cm-es teflonserpenyőmet jól kikentem vajjal, megforrósítottam, és beleöntöttem 1 merőkanálnyi tésztát. Úgy kell kanalazni, hogy előtte óvatosan keverni kell rajta egyet, hogy kerüljön bele a tetején úszkáló habocskákból is. Kb. 3 mm vastag lesz a tészta a serpenyőben- a klasszik tésztához képest emiatt nem is kell "kanyarítani" a serpenyőben. Ezután rögtön levettem a lángot majdnem teljesen takarékra, és türelmesen vártam, úgy 4-5 percig. Ekkorra az alja kellemesen megpirul, a teteje pedig rezgős-habos marad. Amikor már láttam, hogy enyhe rázogatásra csúszkál a serpenyőben a tészta, tálra csúsztattam, és kezdtem előlről az egészet. A palacsintákat sorban megszórtam a citromok lereszelt héjával elkevert vaníliás cukorral.



Ebből a mennyiségből 8-10 db palacsinta lesz, az utolsó a sült, alsó felével felfele kerül a többi tetejére.

Lehet persze négyrét hajtogatva egyenként is tálalni, de egy-egy darabbal tuti nem elégszik meg senki...

Ha csinálunk hozzá esetleg valami kis narancsmártást, akkor végképp ünnepi desszertet varázsolhatunk belőle, bár nálunk ezt eddig senki nem reklamálta.







Egy évvel ezelőtt: Rokfortos pite










Két évvel ezelőtt: Currys lencsekrémleves


11 megjegyzés:

Vesta írta...

Minden elismerésem a főnöködé (több okból is) meg persze a tiéd! A tíz tojásos igényen abszolút nem csodálkozom :)

Sajtkukac írta...

Szerintem egyenesen büntetni kéne azokat, akik ily módon viszik kísértésbe az őket olvasó embereket! Felháborítóan gyönyörű! Még szerencse, hogy kellőképpen késő van nekiállni :-)
N

lúdanyó írta...

Egészen beleszerettem :)

Piszke írta...

Ez tényleg nagyon addiktív. ha nem jelentene egy tíztojásos adag közel másfél óra álldogálást a konyhában,biztos lenne kéthetente minimum. Csak úgy, ozsonnára.

Eszter írta...

Kedves Piszke! Ezt a receptedet (is) kipróbáltam. Nagyon finom lett! Tényleg megéri belevágni és kitartóan sütögetni. Valóban nem a leggyorsabban összedobható desszert, de a végeredmény minden munkáért kárpótol :) Megosztanám a tapasztalataimat az olvasóiddal: sütés közben nem árt kavargatni a tésztát, hogy a fehérje ne álljon össze egy masszív darabbá. Nyugodtan lehet vastagabb palacsintákat is sütni, én aggódtam az elején, hogy nem fog átsülni, de átsül, azaz a teteje kicsit lágyabb marad, de semmiépp sem nyers. És a legfontosabb: ne essetek az én hibámba: én az egyes rétegek között eltúloztam a tölteléket és jól megszórtam és bizony elég édes lett. Persze így is elfogyott és sikeres volt, de legközelebb remélem tökéletes lesz! Köszönet a receptért!

Piszke írta...

Kedves Eszter! Örülök, hogy ízlett, és belevágtál ebbe a kitartást igénylő sütibe. Ez tipikusan az az édesség, ami nem pikk-pakk készül ugyan, de igazán megéri a belefektetett melót...:)Köszi a kiegészítéseket is, a "sütés közbent" azt ugye nem a serpenyőben lévő, hanem a tálban várakozó tésztára értetted? mert abban tényleg felkúszik a habbá vert fehérje a tetejére, míg sül az aktuális adag :)Én meregetés előtt kavarom t és oszlatom el kicsit.

Eszter írta...

Igen, igen! Ahogy írtad: a sütésre várakozó tésztába érdemes néha belekavarni (semmiképp sem a serepnyőben lévőbe :).

Nagyon tetszik a blogod. Eddig minden kipróbált recepted nagyon finom lett és bekerült a kedvencek közé. Már gondolkodom is, hogy mit készítek innen a következő alkalommal :) További sok sikert és szép napot! Lelkes olvasód: Eszter :)

Piszke írta...

Köszi Eszter! Nagyon jól esik :)... Inkább kevesebbet,uncsi, hosszú magyarázatokkal, hogy mindenki biztosra tudjon menni,és amit a fotó után nálunk mindenki belapátol otthon - ez van csak a blogon.

ixchel írta...

Múlt hétvégén én is kipróbáltam! Nálam veri a hagyományos palacsintát, mert kihűlve se kerül a hullamerevség állapotába, hanem könnyű, puha marad. Vasárnap ismétlést kért a család, akkor fahéjas porcukros-tejfölösen ettük.

Flicka írta...

Hát biztos én vagyok a béna de ez vmi borzasztó mármint az elkészítése. Tiszta szenvedés kivarázsolni egy magasabb falú serpenyőből, ahogy javasoltad. Mivel a teteje még lágy ezért, ahogy próbáltam kicsúsztatni a serpenyőből összecsúszot, összeráncolódott aztán nem győztem igazgatni egykét égési sérülés árán. Biztos finom még nem kóstoltam de soha többet ilyet az tuti.

Flicka írta...

Hát biztos én vagyok a béna de ez vmi borzasztó mármint az elkészítése. Tiszta szenvedés kivarázsolni egy magasabb falú serpenyőből, ahogy javasoltad. Mivel a teteje még lágy ezért, ahogy próbáltam kicsúsztatni a serpenyőből összecsúszot, összeráncolódott aztán nem győztem igazgatni egykét égési sérülés árán. Biztos finom még nem kóstoltam de soha többet ilyet az tuti.

Related Posts with Thumbnails