Tapenade

Ahogy Gabojszához írtam, amikor kiírta ezt a fordulót: ne legyen nyálkás, ne legyen szálkás, ne legyen csápja, tapadókorongja, vádlón meredő szeme és ne éljen, amikor megeszem. A többi jöhet.
Illetve ahogy elmélyültem a "Halak, stb. és én" filozófiai kérdéskörében, arra kellett rájönnöm, hogy szeretem én őket, persze, csak csinálja más. A lelkesedés hiánya ugyanis komoly gátló tényező: több fotóm van már tengeri hal-ételekről - Az Ember, Aki Szereti a Halat boldogan meg is ette - de én sose találtam arra méltónak őket, hogy ide felkerüljenek. Ugyanakkor vannak kellemes emlékeim - naná, hogy a tengerpart közrejátszik - ahol kóstoltam a halpiaci étterem szuper paelláját, homárt egy nagyon-nagyon étteremben Bordeaux-ban, vörös márnát a kikötőben; bár nem tengeri hal, de egyik barátunk afrikai harcsapörköltjét hetente meg tudnám enni, és így vagyok a főnököm igazi tiszai pontyból főzött klasszikus halászléjével is.

Szóval a hiba az én készülékemben van.

Ezért olyan népmesei hozott-is meg-nem-is tengeri halas étellel készültem.

A tapenade provance-i eredetű étel, a kapribogyó provanszál nevéből ered elnevezése. Több mint száz éve újította egy Meynier nevű séf, állítólag ez a recept az eredeti, az övé. Ha beírjuk a gugliba, hogy "tapenade noir", (van zöld olivás változata is) biztos, hogy az első 40 találatban nem lesz két egyforma recept. Van ahol csak a bogyók, fokhagyma és az oliva játszik, mustár, bors, konyak sehol, az arányok kiszámíthatatlanok és követhetetlenek . Ez a szép a klasszikus ételekben :-)), ha még valaki nem próbálta, bízzon az alábbiban, nem fog csalódni.

Nem akartam átfesteni a képet: a pontos recept ellenére kicsit lazán bántam a tonhal mennyiségével, fekete olajbogyót egyfélét - és nem igazán szuper minőségűt - kaptam hirtelen az influenzavírussal való kimerítő küzdelmünk után, ezért "Provance fekete vaja" kellemesen iszapszínű lett.

Hozzávalók: (2 személyre vacsora, 4 személynek aperitif mellé)

6 dkg fekete olajbogyó
6 dkg kapribogyó
6 szardellafilé
3 dkg konzerv tonhal
1 ek. jóféle mustár
sok őrölt feketebors
0,6 dl olivaolaj
1 ek konyak

Nyilván nem volt turmix és aprítógép több, mint 100 éve, amikor egy Meynier nevű séf kitalálta, és ezért mozsárban törték össze a hozzávalókat, összedolgozták az olivaolajjal és a végén a konyakkal, így némi lelkifurdalással ugyan, de az aprítógépembe tettem a bogyókat, a halakat meg a fűszereket, majd amikor összezúzta, szép lassan csurgatva beledolgoztam az olajat és a kicsi konyakot.

Nagyon-nagyon finom; mindegy, hogy barna- vagy foszlós fehér kenyérrel, pirítóssal, baguette-tel vagy bármi más kenyérfélével kínáljuk, eteti magát, továbbá borzasztó éhséget és (alkohol)szomjúságot csinál, azaz vacsoravendégség esetén ideális. Márha mi megyünk.

Francia hagymaleves

Hát igen, francia hagymaleves az sokféle van. Ahogy láttam, ebből a francia parasztételből mindenkinek megvan a maga verziója. Liszttel pirítva, turmixolva, szinte krémlevesnek, fűszerezve így-úgy-amúgy. Én már hosszú évek óta ragaszkodom ehhez a változathoz, jól bevált, könnyen elkészíthető -egyedényes -, kevés hozzávalóból egyszerűen jóízű lesz. Nyilván van valami gyógyhatása is, bár szerintem ahhoz a vöröshagyma héját is bele kellene tenni a levesbe, de ilyenkor- amikor eldugult orrunkkal megvannak hozzá a tökéletes nazális hangzók is, ha már franciát eszünk - a puszta forró leves önmagában elixír.

Hozzávalók (3 személyre) :


3 nagy fej vöröshagyma
5 dkg vaj
1 liter csirkehúsleves (vagy kockából)
0,5 dl konyak vagy 1 dl fehérbor
só
bors
pirított kenyérszeletek
10 dkg reszelnivaló sajt

A megpucolt hagymákat félbevágtam és a legélesebb késemmel a lehető legvékonyabb fél-karikákra szeleteltem. (Szuper-konyhagép vagy TVshopos szeletelő -tulajdonosok ezt megoldják nyilván sírás nélkül.)
A felforrósított vajra dobtam a szeleteket és nem pirítottam meg(!), hanem csak átforgattam rajta,hozzáöntöttem a konyakot, aztán óvatosan sóztam (merthogy só a levesben is van), és lassú tűzön, lefedve, a konyakon és a saját levében puhára pároltam a hagymát. (Ez csak néhány perc, ha tényleg vékonyra sikerül felvágnunk) Ezután kapott jó sok frissen őrölt borsot, hozzáöntöttem a levest, összeforraltam és főztem együtt még tizenöt percig.
Klasszikusan most cseréptálba kéne tenni, alul a kenyérszeletekkel, tetejére sajtot szórva és be a sütőbe, de bevallom, én még sose fejeztem be így. Fejenként egy nagy kenyérszeletet mindkét oldalán megpirítok, azután ráolvasztom a sajtot is a kenyerekre, ez megy a tányérba, és erre jön a forró, illatos leves - ha gyerek nem eszik belőle, mehet bele a végén is egy kicsi alkohol.

Almás morzsatorta ahogy Mamma csinálja - és mostmár én is

Jó lett volna meggyőzőbb fotót készíteni, de sajnos nem sikerült! A vendégeknek desszertként feltálalt édesség olyan sikeres volt, hogy a lányokat pusztán az (ünnepi) kalóriák miatti bűntudat tartotta vissza a repetától, a gyerekek már a Mikulás óta tele voltak édességgel, a fiúk viszont addig ismételtek, amíg egy féladagnyi maradt lefotózni.
A sütit Mammánál szúrtam ki, és a mandula-alma-narancs-tejszínes karamell-vaníliafagyi összeállítás rögtön meggyőzött. Egyébként is igazi karácsonyi-vendégség-ízű-nek tetszett, de megragadnám az alkalmat, hogy itt kampányoljak a süti mellett: a receptet azonnal kérték a vendégeink, és legközelebb csakis dupla mennyiségből csinálom: mindenki lelkesen helyeselt, amikor felvetettem, hogy nemcsak desszertként, de egy sűrűbb leves után szombatonként bevehetnénk másodikfélének.
Szóval fotó ide vagy oda, ki kell próbálni!!


Hozzávalók: (desszertként 6-8 személyre)

1 kg alma
7dkg vaj
7,5 dkg barna cukor
1 narancs héja
1 narancs leve
1,25 dl tejszín

a morzsatésztához:

- a hozzávalók legyenek hidegek

10 dkg vaj
10 dkg darált mandula
7,5 dkg liszt
7,5 dkg cukor
nagy csipet őrölt fahéj és szegfűszeg
1 csipet só

vaniliafagyi

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A meghámozott almákat (keményebb húsú savanykásabb fajta legyen) felkockáztam, a vajon a narancs héjával, levével, 5 dkg cukorral kb. 10 perc alatt megpároltam.

Amíg párolódott, az aprítógépembe tettem a tészta hozzávalóit, és rövid úton morzsásítottam őket. Akinek nincs aprítógépe, a kis kockákra vágott hideg vajat egy mélyebb edényben a konyhai robotgéppel, vagy egyszerűen egy nagyobb késsel elegyítse a többi anyaggal. Mamma két villát és olvasztott vajat használ a morzsa előállításához. Picit lehet kézzel is morzsálgatni, de csak óvatosan, nehogy a végén még összeálljon :-))

A félig megpárolódott almát szűrőkanállal kerek jénai tálba szedtem, rászórtam a morzsát és mehetett is az előmelegített sütőbe 20 percre.
A visszamaradt lébe öntöttem a maradék cukrot és a tejszínt és sűrűre beforraltam néhány perc alatt.

Ha nem vendégeknek készítjük, az időzítés könnyebb, mert igazán forrón, a jeges fagyival a legjobb, de a kikapcsolt sütőben alufóliával letakarva hagyhatjuk a mártással együtt, vagy előre elkészítve csak a sütést időzítjük a vacsora/ebéd végére.

Ahogy a leírásból látszik, az alma hámozása után kb. 15 perc alatt, összesen 5 percnyi munkával össze lehet dobni, és mehet a sütőbe.

A vaniliafagyival együtt kerek , megjutalmazom-magam fogás ;-))

Szarvaspörkölt

A pörkölt nálunk igencsak a népszerűségi lista végén kullog. Ez alól a felnőttszekcióban csak két kivétel akad: pörkölt vadból, vagy gyenge, omlós marhából. Ha lehet, én mégis a vadat részesítem előnyben.Árban szinte ugyanott van, és ha ügyesen választunk - a szarvasraguleves kapcsán tudtam meg Lorientől, hogy itthon hivatalosan nem is lehet vadhúst csak fagyasztva árulni - a világos vörösebb őz-, vaddisznó- vagy szarvashúsból igazi klasszikus ízélmény kerekedik.

Hozzávalók (4 jóétvágyú felnőttre) :

80 dkg szarvashús (most lábszár)
5-6 ek. olaj
30 dkg vöröshagyma
2 csapott ek. pirospaprika (édesnemes)
10 szem borókabogyó
1 kisebb babérlevél
2 teáskanál szárított kakukkfű
só

A szarvaslábszárral megküzdöttem, mikorra megszabadítottam az inas-hártyás borítástól, majd falatnyi kockákra vágtam. A felaprított vöröshagymát ( lehet a hús fele mennyisége is, nekem így tanította egy vadászó ismerősöm, hiszen ez adja a szaft testét) a felforrósított olajon kavargatva megdinszteltem, kicsit meg is sóztam, amikor a leve elpárolgott, rádobtam a húst, és fehéredésig átpirítottam. A tűzről levéve adtam hozzá a pirospaprikát, nehogy megégjen és keserű legyen. Felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, hozzáadtam a babérlevelet és a borókabogyót és egy órán át lassú tűzön lefedve főztem. Ezután kivettem a babért és a borókát, sóztam, ha kellett pótoltam az elpárolgott levét vízzel, az utolsó félórában adtam hozzá a kakukkfüvet. Összesen két és fél óra alatt lett omlós és vajpuha.

Természetesen egy jó minőségű vörösbor nem rontja el, de ha ilyen nincs otthon, jobb kihagyni. Én speciel jobb szeretem bor nélkül, mert a vad íze szerintem jobban érződik.

Semmiképp nem javaslok bele több babért vagy borókát, mert keserű lesz.

Klasszikusan legjobb hozzá a krokett, de most csak egyszerű főtt krumplival ettük.

Még fogom ismételni tavaszig.

A túrós zsömle dicsérete

Még az ünnepek alatt szúrtam ki kicsi Vú receptjét, rögtön ki is próbáltam. Csakhát mindig toltam, toltam tovább, hogy még aktuálisabbak felkerüljenek. Most látom, hogy azért másnak is feltűnt, tegnap Max számolt be róla, ma 5 perce láttam a reformos változatot (de nem tudom kinél, mert haladt a blogroll!!) így mostmár muszáj nekem is írnom róla, és ajánlanom mindenkinek. Nyilván az ünnepek miatt volt kevésbé népszerű, pedig igazán megérdemli. Ahogy Vú-nak már megírtam, nálunk kiütött a nyeregből minden más otthoni sós péksüteményt, részben az íze, részben a hihetetlen egyszerűsége miatt. A dagasztás nélküli kenyér hosszas kelesztése és sütése a munkanapokba való beillesztésnek makacsul ellenállt. Itt van azonban ez a zsömle, úgyhogy rohangálás ide vagy oda, 25 perc alatt ott illatozik a vacsoraasztalon, reggel útnak indul a tízórais dobozban, a maradék pedig a fagyasztóban várja az olvadást.

Hozzávalók:

15 dkg félzsíros túró
7 ek tej
6. ek. olaj
20 dkg liszt
12 gr sütőpor
1 csapott tk. só
1 ek. lenmag
1 ek .szezámmag

A sütőt bekapcsolom 200 fokra.

A túrót és a folyadékokat turmixba vagy az aprítóba teszem, attól függ, dupla adagot készítek-e. (Majdnem mindig.) Egy perc alatt összesimulnak. Ekkor a túrós folyadékot tálba öntöm, hozzáadom - ha van időm, szitálom - a sütőporral elkevert lisztet, a magokat és a sót. Egyetlen perc alatt tésztává gyúrom. ( Nagyon könnyen kezelhető, nem ragadós.) Vastag (kb 6-7 cm átmérőjű) hurkát sodrok belőle és 5-6 részre vágom. A részekből sima felületű gombócot gömbölyítek ( ez a leghosszadalmasabb művelet, mert a tészta igen ruganyos), kicsit lelapítom őket, a tetejüket egy vizezett éles késsel keresztbem megvágom, pici tejjel megkenem és megszórom még némi maggal.

A "haladjunk" jegyében én bizony még soha nem pihentettem 20 percig - igazából a sütőpor dolgozni kezd azonnal, ha nedvességet kap - így ha ekkorra a fontolva haladó sütőm felmelegedett, azonnal be is teszem őket.
15-20 perc alatt megsülnek és szép aranybarnák, picit ropogós héjúak, belül pedig foszlósak lesznek.

A sütőpor mennyiségére nagyon kell figyelni, nehogy túlszaladjon, mert akkor sütőporízű lesz. Sőt aki Vánczá-t használ, abból elég szerintem bőven 10 gr is. Tapasztaltam már, hogy valahogy erősebb hatásfokú, mint más sütőporok, szerencse, hogy tegnap nem is volt dupla adaghoz elég itthon belőle, és majdnem elrontottam másfél zacskóval is.

Alufóliába csomagolva másnap sincs kutya baja, a fagyasztást kiválóan tűri.

Nemcsak félzsíros tehéntúróból csináltam már ( és ekkor kiderült, hogy a Plus-os 0,5 kg az tulajdonképpen csak 42 dkg :-(( ) hanem a szintén Plus-os, félkilós dobozban árult sovány tehéntúró elnevezésű krémszerű izével is, erősen gyanítom, ezt értik a németek a túró alatt. (quark?) Tökéletes lett ezzel is.

Meg fogom teljesőrlésűből is próbálni, és szerintem tavasszal-nyáron szuper lesz friss zöldfűszereket belekeverni. Csak egy kis vaj hozzá, míg langyos......

Kicsi Vú-é az érdem.

Kuglóf

Igazán régimódian hangzik. Nekem kis csipketerítők, nippek, porcelánok,csészében forró kakaó, és szerencsétlenül feszengő kisuvickolt gyerekek jutnak róla eszembe. Pedig dehogy. Nálunk ez szokásos szombat délelőtti felfordulást, a leves türelmetlen bekanalazását (márha egyáltalán) és a gyerekkoromban ezerszer hallott és mindig utált, de persze most állandóan általam szajkózott figyelmeztetést jelenti: várd meg, míg kihűl, mert fájni fog tőle a hasad!!

Hozzávalók:

50 dkg liszt (most Bácskai finomliszt)
10 dkg porcukor
2 dkg élesztő
5 dl tej
4 tojás sárgája
1 vaníliás cukor
10 dkg vaj
1 csipet só

jó sok mazsola

ízlés szerinti arányú és mennyiségű kristálycukor-kakaópor keverék

Legeslegjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű - vegyünk ki este mindent hűtőből-kamrából.

A tejből 1,5 decit 2 kk. porcukorral meglangyosítottam és belemorzsoltam az élesztőt. Amíg felfutott, a tojássárgáját, a vajat, a maradék porcukrot, a vaníliás cukrot és a csipet sót egy nagy tálban robotgéppel habosra kevertem.
Hozzáöntöttem az élesztős tejet, kicsit összekevertem, hozzákevertem a lisztet, majd a maradék 3,5 dl tejet. A robotgép dagasztókarjával teljesen simára és fényesre dolgoztam - kellett neki vagy 10 perc.
Két órát kelt letakarva a jó meleg konyhában.

Ezután a jól kilisztezett munkalapon átgyúrtam és 1/3-2/3-ad részre osztottam. Megint liszteztem, a nagyobbik gombócot kb. 3 mm vastagra - úgy 40X20-as téglalapnak mondható alakúra - nyújtottam. A széleit kihagyva jól megszórtam a kakaós cukorral és aztán a hosszabbik oldalánál fogva feltekertem, a végét és a szélét jól összenyomkodtam, ne folyjon ki majd az olvadt kakaó, csigaszerűen feltekertem és óvatosan átemeltem a kivajazott 28 cm-es csatos tortaformámba. ( Ekkor még messze nem tölti ki a formát, középre kell rakni.)
A kisebb gombóccal is így jártam el, csak olyan 15X30-as méretű lett a téglalap belőle, és mazsolával szórtam meg. Ezt egy fém, szélesebbik részén 22 cm átmérőjű jól kivajazott kuglófformába tekertem bele.

Egy óra újabb kelesztés után 200 fokos sütőbe tettem őket (beférnek együtt), 5 perc múlva levettem 175 fokra a hőt, és 10 perc múlva be is takartam alufóliával a tetejüket, hogy ne barnuljanak meg nagyon. 45-50 perc volt a sütési idő. (Tűpróba kell, lehetőleg olyan részen, ahol nem lesz olvadt kakaós töltelékes a hústű...)

Sajnos akárhogy is számolom, ez tényleg minimum 4,5 óra alatt készül el. Igaz ebből közel 4 a kelesztés és a sütés. Addig fejtsünk keresztrejtvényt, menjünk el futni, feküdjünk vissza aludni, vagy ami tetszik. Persze lehet takarítani, teregetni, vasalni és gyereket nevelni is közben. De úgy tényleg fárasztó.

Tárkonyos szarvasraguleves

Ne kapjon senki a szívéhez: a mai élelmiszerárak mellett nem jelenti a luxus magasfokát némi vadétel beiktatása az étrendünkbe ( márha nem vadászunk, az azért költségesebb). Azt a gyönyörű szarvaslábszárat, amiből ez a leves (is) készült, a Metróban vettem még októberben, tény, hogy fagyasztva, de kilója pont annyiba került, mint amennyibe a csirkemellfilé. Ráadásul a 80 dekányi részéből készült pörkölt négy, de inkább hat embernek is elég. A hús felvágása közben még időben eszembe jutott, hogy kellene egy jó kis levest is főzni belőle. Csak a tárkonyos ragu jöhetett szóba, ez ugyanis nálunk a házi húslevessel és a minestronéval benne van az első háromban.

Hozzávalók két személyre:


20 dkg szarvashús ( őzből vagy vaddisznóból is finom)

1 kis fej vöröshagyma

1 kisebb répa

5 dkg petrezselyemgyökér, zeller,karalábé vegyesen vagy szólóban

2 ek olaj

1 fél babérlevél

1 tk. szárított tárkony

őrölt bors

só

pici citromlé

1 tk. liszt

fél dl tejszín

Az olajon az apróra vágott hagymát pici sóval megfuttattam, fehéredésig pirítottam vele együtt a kis kockákra vágott húst, felöntöttem 6 dl vízzel és lassú lángon főzni kezdtem. Mikor felforrt, lehaboztam, beleraktam a tárkonyt, a babérlevelet, kevés borsot őröltem bele és további egy órát lefedve főztem. Ekkor tettem bele a karikákra vágott répát a többi kockázott zöldséget és sót. További fél óra alatt a zöldségek is megfőttek, és a hús is tökéletesen puha lett.Visszapótoltam az elpárolgott levét és levettem a tűzről pár percre, hogy hűljön egy kicsit, nehogy összerántsa a tejszínt. A tejszínt, a lisztet és kevés hideg vizet csomómentesre kevertem, és behabartam vele a levest. Visszatettem a tűzre és kevergetés mellett összeforraltam. Tálalás előtt még pár csepp citromlével és némi tárkonnyal ízesítettem, mert a tárkony íze hajlamos főzés közben elillanni a levesből.

Ui.: Ahogyan a marhahúsra is, úgy a vadhúsokra is igaz, hogy minél világosabb, annál fiatalabb volt az állat. Érdemes válogatni, mert egy öreg vadkanból nem nagyon lesz omlós pörkölthusi. Nekem ez a metrós fagyasztott Öreglak választékból mindig sikerült eddig, az apróhús sem okozott csalódást, pedig ott van némi veszteség, de annak az ára még barátibb.

Egy kis husi -12 órás malac

Mármint nem a szegény malac 12 órás -ilyet sose-sose tennénk/ennénk - hanem a sütése. Pár éve hagyományos szilveszteri főfogás nálunk - mióta megjelent Stahl Judit Enni Jó! c. könyve. Persze aztán megvettem Nigella első magyar nyelven megjelent könyvét is, és akkor kiderült, hogy az ötlet mégcsak nem is az övé, hanem egy River Café Cookbook című szakácskönyvből vette. A fűszerezés más, én maradok az eredetileg megismertnél, és mivel a 3-4 kg-s malaccomb 12 óra alatt is tökéletesen átsül - mit átsül : foszlós és omlós lesz, kézzel lehet enni - , ezért reggel 8-tól este 8-ig tökéletesen elegendő a sütőben tartózkodnia.
Nyáron is nagy sikert lehet vele aratni, rengeteg zöld salátával; az alacsony hőfokú sütés nem változtatja a konyhánkat téglaégető kemencévé. Ezért én éhes és nagyétkű férfivendégek esetén a grillezés helyett szoktam bevetni, és még soha senki nem reklamált.

Hozzávalók:

3-4 kg közötti bőrös süldő malaccomb
8 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
2 tk őrölt vagy egész kömény
2 ek olivaolaj
2 chilipaprika
1 citrom leve
őrölt bors
só

A sütőt 220 fokra melegítem elő.

Megküzdöttem a malac bőrével, és szép kockásra bevagdostam. (Nem baj, ha a húsba is beleszalad, oda is jut legalább a fűszerből.) A hagymákat aprítógépben apróra vágtam a chilikkel együtt, hozzáadtam a köményt, az olivaolajat, a borsot és a masszát belenyomkodtam a bevágásokba. A bőrösebb felével tepsibe tettem a húst és a forró sütőben kapott színt a bőre fél óráig. Ezután kivettem, meglocsoltam a citrom levével,jól körbesóztam, a sütőt 120 fokra visszavettem, a combot a bőrösebb felével lefele fordítottam és az egész tepsit gondosan lealufóliáztam majd visszaraktam a sütőbe.

Ezután 11 és fél óráig semmit nem tettem a malacért.

Este fél nyolckor felcsavartam a sütőt újra 220 fokra és a bőrösebb felével felfele fordítva, az alufóliát levéve sütöttem még fél órát.

Lehet persze közben nézegetni, meg aggódni; de nem ég oda, egyrészt az alacsony hőfok miatt, másrészt mert a malachús elég magas víztartalmú. Ez utóbbinak köszönhetően hihetetlen finom, sok fűszeres szaft képződik a sütés alatt, ami jó a köretre, vagy csak úgy másnap, hidegen, megkocsonyásodva....

Legalább 6, de inkább 8 személyre is elég, vagy eszegethetjük 3 napig. A fűszerezés nem hatol igazán mélyre, sózni biztos kell a húst a felvágás után, a többit megteszi a szaft.

Nigella,Stahl és a többiek nyomán.

Gasztro-fogadalom

Merthogy másmilyen nincs. Illetve ha van, az nem kötődik semmilyen módon az új évhez. Nem mintha nem kellene az ember lányának folyton-de-folyton tökéletesítenie magát, dehát a tökéletesítésben sem vagyok tökéletes. És legfőképpen tisztában vagyok a korlátaimmal.

Ami a gasztro-vonalat illeti, a törekvés a természetesre, a helyire, az E-mentesre megvolt mindig, de ez sem lesz soha 100%. De átgondolva Ági kérdését, ami a számos kicsi, lényegtelen, nevetséges és elhanyagolható hiányosságom mellett magasan leghamarabb beugrott, az a tervezés teljes hiányának súlyos problematikája.
Ámulva olvasok hétre-hónapra eltervezett menükről, listákról,készletekről.
Listát én csak azért készítek, hogy ne felejtsem el az aktuális bevásárolnivalókat, de a tervezés művészete nálam jó esetben egy hétvégére terjed ki, azzal a titkos mellékzöngével, hogy a Plus úgyis nyitva van hétvégén is hétig...

Szóval ez az én álmom magamról: előre megfontolt, körültekintő és kiválóan tervező anya, feleség, háziasszony, munkaerő, kertész, varrónő, mosónő, DIY ésatöbbi.

Nem táplálok illúziókat afelől, hogy ez nem lesz egy tökéletesen betartott fogadalom. Viszont már az is boldoggá tenne, ha csak hetente egyszer kellene boltba mennem, mert ha van valami, amit utálok, az a bevásárlás robotja .:-P Mostanában még a vasalást is veri.

Ja és bár a csillagászati árak miatt nem lenne mindennapos vendég a kosaramban, megfogadtam, hogy sose csábulok el perui zöldspárgára, chilei cseresznyére, zambiai spenótra, urugayi áfonyára és mexikói eperre a tél közepén (and so on..)

Ui.: Fenti termékeket egy egyszerű kis agglomerációs Tesco zöldségpultjánál láttam egy napon.

Cseke, Lorien, Ti jöttök!

Sacher-torta nemcsak karácsonyra

Mivel az ünnepeket a viszonylag sok sütés-főzésen túl az édes semmittevés - gyerekezés, olvasás, alvás gyerekezés, olvasás - luxusával töltöttem, nehéz belelendülni a munkás hétköznapokba. Nem is kezdem 100 %-on csak a jövő héten, viszont a sok új blogbejegyzés némi lekifurdalással töltött el. Nem is tudom mivel kezdjem, Ági kérdésére is fontolgatom a választ, van jópár - bár némileg aktualitását vesztett - receptem és képem, és számos kép nélküli receptem, mert próbáltam a családot és a vendégeinket, illetve az ünnepi hangulatot nem zaklatni a fotózással. Maradékokat pedig nehéz kreatívan fotózni. Vagy inkább az kíván több kreativitást?
Ami vitán felül a legnagyobb sikert aratta, az a Mamma receptje alapján késztett Sacher-torta, a karácsonyi vacsorához. Be van rendelve a Válogatós Gyerektől a nyári szülinapra - sok!!!!csokilevéllel, anya!!!-, ami nagy szó a torta egyszerű eleganciájához képest azután, hogy volt már kívánságként tűzhányó(alakú) torta (megcsináltam) vagy marcipános focilabda-torta (megrendeltem).
Mindenesetre a karácsonyi vacsorán túl az ünnepek alatt kollektíve, amíg tartott, mindenki Sacher-tortát reggelizett, és mondhatom, ennél hedonistább téli szünidős feelinget nem nagyon tudok elképzelni. Stabil helye lesz a karácsonyi menüben (ideértve a reggelit is) mostantól.
Köszönöm, Mamma!

Hozzávalók
(26 cm-es kapcsos formához)

15 dkg étcsoki(min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
5 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

a mázhoz és a töltelékhez:

40 dkg barackdzsem pürésítve
1 ek. rum( vagy konyak)

csokimáz:
12 dkg étcsoki ( minimum 60%-os)
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



Mindent Mamma instukciói alapján csináltam, mégis úgy izgultam, mintha életemben először sütnék piskóta jellegű süteményt és nem legalább kétszázadszor.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A csokit a vajjal együtt óvatosan felolvasztottam vízgőzön, félretettem, a tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. A tojássárga-porcukor keverékhez tettem a sütőporral elkevert lisztet, a mandulát, a keményítőt, csipet sót, a vaníliaaromát, majd a langyos  vajas csokoládét, a végén pedig óvatosan két részletben a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)
A kivajazott-zsemlemorzsázott (csak alul!) tortaformát az előmelegített sütő alsó rácsára tettem, 45 percig sütöttem (35 után letakartam alufóliával a tetejét), aztán a lekapcsolt sütőben hagytam 15 percre.
Gyönyörű magas torta-alapom lett, a közepe persze magasabb volt, de aztán nem is kellett kozmetikázni, szépen visszalapult vízszintesre.

Amikor a torta kihűlt, vízszintesen kettévágtam és az aprítógépemben pürésített jó kis sk. házi barackdzsem jó kétharmadát a két lap közé töltöttem. A tetejére és az oldalára szép vékonyan elosztottam a maradékot, és másnapig félretettem hűvös helyre a sütit.Ezalatt a barackdzsem kicsit rászikkadt-beszívódott kívülről, ami azért jó, mert kevesebb az esélye, hogy esetleg a csikomázzal összekulimászosodik.

A csokimázhoz mindent egy kisebb lábasban összeolvasztottam, és a legnagyobb konyhakésemet használva bátran rákentem a tortára.Gyönyörűen sikerült, csak azt hagytam ki a számításból, hogy a kiskorúaknak annyira ízlett a csokimáz-maradék a kislábasban, hogy amíg 5 percre magára hagytam a tortát, szorgos kis ujjacskák mély árkokat szántottak a kész mázba....(még a Nagyobb is, aki persze azzal védekezett, hogy a Kisebb javasolta...) Restauráltam a mázat, hűvösre raktam a sütit, a futórózsán fellelhető leveleket étcsokival bevontam, a csoki újraszilárdulása után az igazi leveleket lehúztam a csokilevelekről, ezeken, és némi fehércsoki-reszeléken (hó) keresztül gázol a rénszarvas.

Demel vagy Sacher, nekem ez ízlett a legjobban!

A torta kiválóan elállt a hűtőben nemcsak felvágatlanul, hanem kis alufólia-támogatással felvágva is, és csak egyre jobb lett.