2007. július 5., csütörtök

Elfelejtett holmik raktára


Eltalált engem is az első hógolyó, de jólesett! Cserkének köszönöm. Ami az én raktáraimat illeti, azok egy családi házhoz méltatlanul igen kicsikék. Igaz, nem szólhatok semmit, mert nagyon jó, hogy nem kell kilométereket gyalogolni a konyhában, de mostmár igazából jobban vágyom egy tyúkanyós lakókonyhára, mint egy kicentizett 6 nm-esre. Ezért viszont nem fogunk újra építkezni, az biztos. Persze van pince is, igazából ott kell körülnézni... ezért ha már annyi kaját vásárolok érzelmi alapon, akkor a konyhai cuccokat nagyon meg kell gondolnom, mert egyszerűen nincs hely.


A majdnem-soha-nem-használt-holmik egy része felesleges, vagy értelmét vesztette - például a hegyekben álló jénai tál fedők, melyek alól eltűntek a tálak, de azért nem dobom ki, hátha jó lesz valamire -, másik része pedig olyan, amihez valami emlék fűz. Ilyen a nagymamám legalább 60 éves tepsije, vagy a nagypapámtól hozzánkkerült porcelánbögrék, és a mai napig használt, kétdecis, klasszikus zománcos kétfülű zöld kislábas - a rántást valószínűleg másban el is rontanám.

Nem vált be az elektromos teafőző, az a csöpögtetős fajta, egyszerűen mert teát főzni nem így kell.

Számomra még mindig gyanúsak a szilikonformák, ezért csak vészhelyzetben veszem elő, és akkor is csak a kuglófsütőt - rájöttem, miért is passzolta le nekem egy kedves ismerősöm. Engem idegesít az instabilitásuk.

Van aztán un. "kelesztőtál", azt hiszem ez valami Tupperware termék, szintén ajándék; hát, biztos az öregség jele, hogy idegenkedem ettől a nagyszerű munkagyorsító izétől ( ami akárhogy nézzük, úgy néz ki, mint egy egyszerű műanyagtál, ezért nem igazán hiszek benne ), továbbá egyszerűen kicsi, mert ha kelt tészta, az nálunk minimum dupla adag.

A kamrapolcon kuksolnak a kerek lapos fatányérok vagy micsodák, pizzának kicsik, vágódeszkának műanyagot használok, és sajnáljuk kidobni a forgatható, márvány tortatálat is, ami egyébként iszonyú nehéz, és tényleg semmi értelme nincs azonkívül, hogy szép szürke márvány.

Mostmár ideje lenne megritkítani a fém italosdobozok sorát is, pedig azért teszem el mindig, hogy elképzelem milyen csinos tartója lesz mindenféle dobozos-zacskós ömlesztett kajának. Ki lehet találni: zacskók, papírdobozok és üres fém italosdobozok sorakoznak csendben egymás mellett.

Kukta a pincében várja a sorsát.

Hiába szép fém és üveg a turmixgép, inkább a botmixer, mert valahogy jobban kontrollálható, hogy nem maradtak-é rajta gyanús ételdarabok, továbbá ki nem állhatjuk a habot a tejturmixok tetején.

Amit viszont nagyon szeretek, az a kontaktgrill, a csukott melegek és a gofri miatt, mosogatógép két éve van, és már csak a kert miatt nem néz ki a kezem úgy, mint egy úrinőé, a kézi robotgép majd minden főzős nap kell, az aprítógép nem túl régi, de hiba volt eddig várni a vétellel, és hogy egy kis egyszerű kütyüt is említsek, nélkülözhetetlen az a kis félbehajtott rugós habverő-keverőszerűség, amivel az állandó sietségem miatt mindenben jelentkező csomókat el tudom tüntetni.

Meg kell továbbá említsem, hogy minden kicsit is komolyabb konyhai eszköz-beszerzést komoly házastársi egyeztetés előz meg, ennek eredménye, hogy kiderül, egy háztartásban sokkal nagyobb szükség van elektromos láncfűrészre, mint új Tefal-serpenyőkre.

Nálad ez hogy megy, Lorien?



2 megjegyzés:

fakanál írta...

jót mosolyogtam:) a kerek vágódeszkákon és az alja-hagyott jénai tetőkön kiváltképp. mintha a saját konyhámat láttam volna egy pillanatra:) de hogy hová lesznek a jénai aljak, az tényleg rejtély. viszont most a konyhafelújításnál könyörtelenül kidobtam mindet, maradt négy normális edény, aminek alja is, teteje is van. a fatányérok egy darabig még foglalják a helyet.

piszke írta...

Hát igen.Szükségtelennek bizonyult vagy leharcolt ruháktól sokkal egyszerűbben megválok. Merthogy hova teszem az újat??
Kösz, hogy olvasol! Nem igyekszem humorosnak lenni, hanem az vagyok :-P, és ha átjön, az jó.

Related Posts with Thumbnails