Valamilyen reggeli

Reggelizni jó. Sőt ajánlatos. Ráérősen reggelizni még jobb. De a legjobb ráérősen reggelizni egy jó szállodában. Mivel azonban nem vagyunk szállodatulajdonosok, vagy szállodatulajdonosok lemenői (felmenői még lehetünk, de arra még várni kell) továbbá mindennapi kenyerünket arcunk (na jó, tollunk) verejtékével keressük meg, ezen élvezet csak egyszer-egyszer adatik meg. Maradnak tehát a reggeli, időben történő négyfős útnakindulás embert próbáló percei közé becsempészett müzlis joghurtok. Ennek alábbi luxusváltozata akkor született, amikor a Nagyobb, a vakáció első napja tiszteletére mindjárt hajnali negyed hétkor kipattant az ágyból. Nem panaszképpen, mert ha már (még) dolgozni kell, legalább lehet reggeli közben a fű növését bámulni a teraszon.

"Hozzávalók:"

1 doboz natúr joghurt
2 ek.krokant müzli
10 dkg idénygyümölcs (jelen esetben málna)
2 teáskanál méz

A hozzávalókat botmixerezzük össze and enjoy.

Stahlnak tuti van ilyesmi receptje.

Clafouti

Ez egy régi terv volt, csak valahogy sose volt neki hely. Pedig igazi nagy sikere lenne a gyerekeknél az " E-mentes vacsorák" sorában. Láttam sok blogon is, például itt, ami sütisblog, és ahogy elnézem, ez a blogocska is errefelé halad. Persze, mert a Válogatós Banda egyben egyetért : bármilyen édesség jöhet bármikor.
Receptügyben végül Váncsa mesterhez fordultam, mivel egyetlen francia szakácskönyvem legnagyobb megdöbbenésemre a clafoutit omlós-vajastészta-közötte-gyümölcs formájában készíttetné.
Mindjárt dupla adaggal indítottam, desszert kategóriája ellenére igazi szombati ebédnek készült, borsóleves plusz édes tészta.


Hozzávalók:


3 dl tej
2 dl tejszín
4 tojás
2 tojásfehérje
12 dkg liszt
12 dkg porcukor
2 ek. konyak
50 dkg cseresznye

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

A folyékony hozzávalókat összerobotgépeztem, belekevertem a jól összekevert lisztet és porcukrot (így nem lett csomós), felvertem a tojáshabot, és beleforgattam a keverékbe. A kivajazott, kilisztezett ( csak az alsó lapját! ) 26 cm-es magas formát teleszórtam a cseresznyével, ráöntöttem a tésztát (ijesztően folyékony volt), és 50 percig sütöttem.

Az előrelátás a forma magasságával kapcsolatban helyesnek bizonyult: a dupla adag miatt nagyon megnőtt.
Viszont majdnem duplájára nőtt a sütési idő (le is kellett takarnom sütőpapírral), és ez azt is jelentette, hogy a közepe 30 percnél még majdhogynem lötyögött. De aztán happy end, felfaltuk. Átment a vizsgán, csinálhatom máskor is.

Ja és a dupla adag miatt igazából 6 ek. konyak járna bele, de a kiskorúakra tekintettel ezt viszont harmadoltam. Szerintem nem is kell bele több, nagyon jó konyak volt, érződött tökéletesen.

A két tojásfehérje a Cakes-ről jött bele, a mélyhűtőből meg kifele.

Na és még egy: legközelebb ekkora adagot nagyobb formába teszek. Négyzet alakú lesz; nem stílusos, ez van.

Málnaleves nemisbéka módra

Amiko DG-nél elolvastam a vaníliafagyis szederleves receptjét azonnal tudtam, hogy a hétvégén ki fogom próbálni, hogy csökkentsem a mélyhűtőre és a gyerekekre nehezedő nyomást. A kiskorú szekció már annyira el van telve a mediterrán tél és az afrikai tavasz eredeményeképpen gyümölcstől roskadozó kertünkben termett gyümölcsökkel, hogy megunta a máskor oly bevált legelészést, és csak erős szülői kényszer hatására hajlandó enni belőlük. (Plusz legyen leszedve és behűtve.)
Ezért tűnt jó ötletnek a kicsit átvariált leves, amivel akkora sikert arattam, mint már régóta semmivel. Köszönjük! Felvettük az állandó repertoárba, szerintem télen sem lesz a fagyasztóból ellenükre.

Tehát a hozzávalók:

60 dkg málna
1 liter víz
3 ek.citromlé
fél vaníliarúd
15 dkg vaníliafagylalt
1 dl tejszín

50 dkg málnát feforraltam a vízzel, a citromlével, a vaníliarúddal, és mivel a málna a szedernél érzékenyebb, le is vettem rögtön a tűzről. A vaníliarudat kihalásztam belőle arra az időre, amíg a botmixerrel simára kevertem. Ekkor jöttem rá, hogy a kiskamaszok szelektív önállóságának jó példájaként a Nagyobb a fagyi jó részét eltüntette, így csak 15 dkg fagyi jutott bele. Ezért 1 dl tejszínt óvatosan felhígítottam a meleg levessel, azt is belemixeltem, visszadobtam a vaníliarudat, és mehetett hűlni.
A további 10 dkg málnával és kicsi tejszínnel cifrázva ettük, egyesek - a fagyilopó!!! - 3 adagot is eltüntettek. Sőt, a kicsi maradékot nem volt szabad a szülőknek bekenalazni, ma az volt az első vakációs leves.

Mivel épp csak felforrt, 7 nagy csészényi adag lett belőle.

Eperdzsem és társai

Gyerekkoromban természetes volt, hogy mindig otthon készülnek. És persze hagyományos, lassú és munkaigényes módon. Ma már én is el tudok dicsekedni a kamrapolcommal, de bevallom, ez azóta van így, mióta megjelentek a pektines gyorsbefőzők.
Az eperdzsem az első, most hétvégén nagy lélegzet -mert nincs magozóm- a vegyes (50-50%, nagyon finom!!!!) cseresznye-meggy, sárgabarackból rengeteg kell, mert azt lazán bekanalazza mindenki üvegből is, és még némi őszibarack.
A dzsemesüveg-logisztikai problémát - vagyis honnan szerez valaki ilyen üveget, ha egyszer boltban nem vesz dzsemet-lekvárt - megoldja az, hogy még sose tudtam annyit csinálni, hogy tavasszal ne kelljen érte boltba menni. Ja és ajándéknak is kiváló, mindenki elájul, aki még nem olvasta egyetlen 2:1-es dzsemfix használati utasítását sem.

így készül:

A megtisztított, megmosott hibátlan gyümölcshöz kilónként fél kg cukor jár. A gyümölcsöt krumplitörővel töröm össze, de darabosra hagyom ( kb. fele darabos marad), mert a legjobb ezekbe harapni a vajas kalácson egy depressziós téli reggelen.

A gyümölcsöt, cukrot, és a 2:1-es dzsemfixet az utasítás szerint felfőzöm. Közben a tisztára mosott üvegeket úgy fertőtlenítem, hogy egy lapos lábasba kétujjnyi vizet teszek, belepakolom az üvegeket, amikben szintén kétujjnyi víz van, és szépen felforralom. Melléjük rakom a fémtetőket is. Amíg fő a dzsem (kb.5 perc), addig az üvegek is kigőzölődnek, plusz jól átforrósodnak, ami nem hátrány, mert így nem repeszti szét őket a forró dzsem.
Az üvegekből -próbálván elkerülni a harmadfokű égési sérüléseket - kiöntöm a vizet,a dzsemet pedig úgy porciózom, hogy mindig egy-egy-egy merőkanállal rakok mindegyikbe, szintén az elrepedést megelőzendő.
Tető rácsavar és 5 perc fejenállás. (mármint az üvegeknek)
Murphy itt is lesben áll, tehát tuti, hogy az előkészített üvegek egyike nem fog megtelni teljesen, ( a képen a hátsó), az mehet a hűtőbe, 2 nap alatt nyoma vész.

Leírni tovább tartott, mint megcsinálni. Felbontás után hűtőben tartjuk.

Jó,jó, van benne gyümölcspektin meg kálium-szorbát, de ennyi egyszerűen kell a gyerekek egészséges fejlődéséhez . :-) A rövid ideig tartó főzési idő miatt az íze majdnem teljesen a friss gyümölcsé, annak a kevesebb mennyiségű cukor pedig szintén jót tesz, a vonalainkról nem is szólva.
A képen az előőrs, amikor szembetalálkoztam a piacon egy adag lélektani határ alá esett árú eperrel.

Cseresznyés pie

Szerintem pont elég a boldogsághoz, ha az ember egy álmos vasárnap reggel a konyhapultra felkapaszkodott gyerekekkel együtt meglesheti a cseresznyefáról lopkodó szajkót. Ez viszont nemcsak azt is jelenti, hogy mostmár tényleg beérett a cseresznye, hanem azt is, hogy sürgősen fel kell dolgozni a mélyhűtőben lapító tavalyi cseresznyecsomagokat. Erre való a következő recept.

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 egész tojás
1 tojás sárgája
1 csipet só

60 dkg cseresznye
4 babapiskóta
2 csomag vaniliás cukor
fél citrom reszelt héja
4 evőkanál darált mogyoró
1 tojássárgája a teteje megkenéséhez

Legelőször persze felolvasztottam és egy szűrőben lecsöpögni hagytam a cseresznyét.
Az omlós tésztát úgy kezdtem, hogy az aprítógépembe belemértem a lisztet, beledaraboltam a vajat és morzsássá aprítottam. Ezután gyorsan összegyúrtam a hideg tojásokkal és a porcukorral, pici sóval. Ha túl kemény lenne, mehet hozzá egy kanál tejföl, tejszín, vagy akár hideg víz is. Két részre osztottam és betettem a hűtőbe. Az aprítóban morzsásítottam a babapiskótákat. A két részre osztott tésztát kerekre nyújtottam, a 26-cm-es tortasütő méretét követve, a leendő alsó lapot kicsit nagyobbra, vele kibéleltem a formát, kb. egy centis peremet képezve. Megszórtam a babapiskóta-morzsa és a mogyoró felével, rá a cseresznye,citromhéj, morzsa és mogyoró másik fele, ráterítettem a felső lapot, a széleket összenyomkodva. Villával jól megszurkáltam a tetejét, és megkentem egy tojás sárgájával. 180 fokon 35-40 perc alatt lett a teteje szép aranybarna, ekkor már az alsó rész is megsült.

Az omlós tészta Lajos Mari: 99 gyümölcsös édesség-éből való, a belseje saját kútfő. A babapiskóta enyhén citromos, amit használok (Plus saját márka), ezt erősítettem a citromhéjjal, a darált mogyoró pedig a fagyasztóban kuksolt , - az avasodást megelőzendő - , a cseresznye mellett. A tésztát a fenti, eredeti recepthez képest 2/3 mennyiségekből csináltam (a tojássárgáját elhagyva), de határeset volt a tortaforma nagyságához képest a nyújtáskor, viszont nagyon jó ropogós-gyümölcsös lett.

Epres tiramisu

Nőként nem azért születtünk e földgolyóra, hogy mentesek legyünk az ellentmondásoktól. Ezért az előző postra rögtön rácáfolva jöjjön most egy recept, amibe igencsak beledolgoztam a rengeteg, egyszerűen csak bekapnivaló epret. Mentségemre szolgáljon, hogy a szokásos június eleji kollegiális kerti buli volt az apropó, ahol a házigazdák szolgáltatták a kenyeret és cipóban sült csülköt - a kert végében álló, valódi vályogkemencéjükből -, az őzpörköltet és az innivalót, a kolléganők és feleségek ilyenkor mindig a süti szekcióért felelősek. Ez utóbbi pedig nem lehet mentes azért némi lappangó versengéstől...

Hozzávalók (dupla adag, 12 személy):

40 db babapiskóta

15dkg eper
3 dl tej
2 vaniliás cukor

80 dkg eper
50 dkg mascarpone
30 dkg fehér csokoládé
1,5 dl tejszín

további kb 20 dkg eper
néhány kocka fehér csoki


Az eperből, a tejből és a vaniliás cukorból turmixot készítettem.
A 80 dekányi epret összeturmixoltam, jól összekevertem a mascarponéval, és robotgéppel hozzákevertem az óvatosan felolvasztott fehér csokit, majd a tejszínt.
Ezután az eperturmixba mártogatott babapiskótával rétegeztem úgy, hogy a mascarponés krémre szórtam még felkockázott epret. Nekem 2-2 réteg lett egy nagyméretű, ovális, 5 cm magas tálban, a tetejére pottyogott még pár szem eper, és reszelt fehér csoki. ( Kérdés: Mi ez?? Reszelt sajt?? )

Szerintem nagyon kellett volna a turmixba valamilyen alkohol, de kiskorúak is pályáztak, így azt kihagytam.

A recept eredetije Stahl Judit: Enni jó! c. könyvében található, az ottani babapiskóta-cukorszirup párosítást én élből túl soknak minősítettem, és legközelebb biztos felverem a tejszínt is, hogy habosabb legyen, vagy lesz benne tojás is, mint a klasszikus tiramisuban.

Eper

Itt még zajlik az eperszezon, nem véletlenül van a város címerében eper. Nekem ez a kedvenc gyümölcsöm, imádják a gyerekek ( és jó nevelést kapva szóba sem kerül, hogy megcukrozzák), ezért a szokásos dzsemfőzésen túl mindig kimerítően és hosszasan tervezgetem, mi mindent fogok eperből csinálni. Parfé, torta, eperbomba, eperkrém, turmix minden reggel, tejszínes eperkrémleves stb-stb. Aztán szembetalákozunk a nagy tál eperrel, és elveszünk. Finom szerdán vagy szombaton a piacról, még jobb a néhány tenyérnyi eperültetvényünkről ( idén kicsi, megsült, csigarágta, de bio és a miénk) , de a legjobb amikor a kertőrült szomszéd néni átad a kerítés felett egy frissenszedett, nagy doboznyit.
Köszi,Ilonka!

Paella - VKF V.

Paella ezerféle van. Nálunk egy spanyol nyaralás óta van műsoron, mikor a halpiac csak helyiek által látogatott kifőzdéjében először kóstoltuk. Ott még a különféle tengeri ízeltlábúakat is meg tudtam enni benne, de itthon következetesen kihagyom az efféléket a receptből.
Amikor elolvastam a VKF újabb fordulójának kiírását, azonnal tudtam, hogy az uram anyukájától (anyósom, de ezt a szót én nem szeretem) kapott, tavaly ősszel Spanyolországból hozott sáfrány csak erre az alkalomra vár a konyhaszekrényben. A sáfrány a krókuszok rokona, 1 kg fűszerhez 100ezer virág bibéjét kell összegyűjteni. Intenzív sárga színt és semmivel össze nem téveszthető ízt ad az ételeknek. Nekem egy fél grammos dobozka jutott, "6-12 platos", szólt a felirat, így negyed gramm került a nagy teflonserpenyőmbe.

Hozzávalók:

20 dkg rizs
15 dkg sertéshús
10 dkg virsli
30 dkg csirkehús
2 zöldpaprika
4 paradicsom
5 ek olívaolaj
2 fej vöröshagyma
10 dkg olivabogyó (mi a zöldet szeretjük)
2 chilipaprika
8 db scampi (már aki szereti)
2 doboz kagylókonzerv
15 dkg zöldborsó
4 gerezd fokhagyma
sáfrány 0.25 gr
só

kb 2-3 dl. húsleves

A rizst előre megfőztem és leszűrtem. Amíg főtt, felaprítottam a hagymát; a paprikát, a paradicsomot, a sertéshúst és a csirkemellet kockákra vágtam, a virslit és a csilipaprikát felkarikáztam.
Az olivaolajon megpároltam a hagymát, aztán átpirítottam rajta a húsokat, ráöntöttem fél dl húslevest, kicsit megsóztam és kb. 10 percig pároltam fedő alatt. Ezután belekerült a zöldpaprika és a csili, további húsleves, és párolódott tovább kb. újabb tíz percig. Ezután felgyorsultak az események: jött bele az olivabogyó, a virsli, a paradicsom,a megfőtt rizs, a zöldborsó, az átnyomott fokhagymagerezdek és a maradék húsleves, amibe belekevertem a sáfrányt. Itt már csak addig rotyogtattam, amíg a zöldborsó kész nem lett, és mivel idei zsenge versenyzett, ez megint nem tartott soká. Csak a végén kevertem bele a kagylót, nehogy szétfőjön.
Kötelező hozzávaló a friss kenyér és valami jóféle vörösbor.
Az időzítés azért fontos, hogy ne járjon senki úgy, mint én most: a rizs olasz ételnek hitte és rizottósodott.
Szerintem 6 embernek is elég lehet, de nálunk másfél étkezésre elfogyott, pedig a gyerekek rántott húst ettek.

A recept forrása (némileg felülvizsgálva) a HÉRA Főzőkönyv (!) , a virsli okát senki ne kérdezze.
Szóval ez egy Paella HERA Főzőkönyviana.