Karácsonyi fatörzstorta (aka téli házikótorta műelemzés)

Január 31-én még igenis ér posztolni karácsonyi tortát, tél van, hó van, hideg van, és van fotó a tortáról is, és igen, lesz hagyományos műelemzés is!

Hogy a művészet teremtő megújulása mi mindent adott az emberiségnek, felsorolhatatlan, azt pedig, hogy a művész állandó törekvése a tökéletesség elérésére milyen csodálatosan tökéletes és tökéletesen csodálatos alkotásokat eredményezett, még nehezebb. Ez utóbbi kategóriába tartozik a karácsonyi házikó torta, amelynek szívmelengető motívuma tavaly már felbukkant az életműben. Mint minden első, kísérleti próbálkozásnak, voltak kisebb koncepcionális és kivitelezési hibái, amelyeknek meghaladása olyan kihívás, amelyet egyetlen céltudatos alkotó sem háríthat el.

A két mű összevetésével legszembetűnőbb az újabb verzió erőteljes, már-már robosztus és magasabbra törő külseje, amely a művész törekvéseinek objektív kivetülése.

A részletek kidolgozottsága is figyelemre méltó - arról nem is szólva, hogy idén minden hovájutott vakolat -, továbbá új hangsúlyok és prioritások szimbólumait fedezhetjük fel az alkotáson.

Az oromfalat díszítő kerek koszorú aprólékos kézműves jellege és az oldalfalak kidolgozottsága között ellentét feszül, de hogy a koszorú kétségtelenül a Mindenség önmagába visszatérő és mindig megújuló jellegét hivatott jelképezni, az kétségbevonhatatlan.

A további kiegészítő elemek a művész tanítványainak profán, köznapi, bár vitatlanul kedvességet sugárzó objektumai: a leghátul üldögélő, az életműben  folyamatosan visszatérő és az előzőekhez képest művészi kidolgozottságban kétségtelenül javuló tendenciát mutató gőte, a vörösbegyként aposztrofált kacsa és   az Anyatermészet legyőzhetetlenségét szimbolizáló növényi indák mind-mind ismerősek már a művész (bocsánat: Művész!!) korábbi performanszaiból.

A tavalyi, kissé erőltetett rénszarvasos utalást egy elhagyott Télapó-sapka parafrázis  váltotta fel, amely a kultúrkörhöz talán közelebb álló interpretációt engedélyez, a lábnyomok ábrázolása pedig kevesebb háttérinformációt kívánt meg, mint a rénszarvaspaták megfelelő ábrázolása a tavalyi objet-en.

Olyan szerencsés  helyzetben vagyunk, hogy az alkotófolyamat egy kis töredéke rövid leirat formájában is rendelkezésre áll, így az alkotás elkészültének embert próbáló feladatába bepillantást nyerhetünk általa:

I.

- Akkor csinálok vörösbegyet.

-Jó, mert a gőte magában az túlzás lenne.

...

- Na kész is van.

-Mi? Ez? De hát ez egy kacsa!

-Nem kacsa, vörösbegy!

-De hát úgy néz ki mintegy kacsa!

-Vörösbegy!

-Van egy piros pötty a kacsán?

-Vörösbegy!

-Ami úgy néz ki mint egy kacsa, az kacsa. És különben is  hogy kerül egy kacsa a háztetőre?

..

Jól van, oké, tulajdonképpen aranyos. Egy aranyos kacsa. Köszi, hogy csináltál kacsát.

II.

-Akkor lógjon ki a Télapó...(hátsója)  a kéményből!

-Te nem vagy normális!!! Bár a közösségi médiában nagyot futna. de nem. Szó se lehet róla. Felejtsd el.

-Akkor nem segítek.

-Akkor is felejtsd el. Tiszta hülye vagy. :D

III.

-Na jó, akkor csináltam egy alsógatyát.

-Alsógatyát? Minek? 

-A Télapó elhagyta. Szép piros pöttyös.

- De hát ez úgy néz ki mintha piros kiütések lennének a Télapó szép fehér alsógatyáján!

- (lemondóan) Hát igen. Akkor inkább a sapkáját hagyja el.

A recept ugyanaz, mint  a tavalyi, a szuperkiváló magyarázó rajzokkal, a krémben annyi változás történt, hogy az egyszerűség kedvéért a tejszínt-étcsokit ganache formájában készítettem el, és kihűlve  a kész vajkrémhez fokozatosan, az álló mixer legnagyobb fokozatán kevertem hozz.

Sacher torta galaxy mirror mázzal

A Kicsi novemberi szülinapjára próbáltam ki ezt  fehércsoki alapú zselatinos-cukorszirupos mázat, és azonnal kitaláltuk, hogy ilyen szép elmosott háttér kell a hagyományos karácsonyi Sacher tortába, amit azután jól kigiccsesítünk még - például  a mindenféle 2D-s marcipánállatkákkal, amit a korábbi években már jól kielemeztem itt a december végi- január eleji bejegyzésekben. Amikor viszont kész lett a máz, a szokásos őrült ötletek helyett mindenki egyetértett abban, hogy kár lenne ezt a szép havas-felhős-eges hátteret napszemüveges rókákkal meg borzokkal dekorálni, így idén kifejezetten elegáns tortánk lett :). Mivel a múltkor a máz feleslegesen soknak bizonyult, most harmadoltam a mennyiségeket, és így is bőven elég volt, ezért ha már kép is van, és nincs műelemzés, legalább legyen egy pontos recept :). A Sacher torta is fenn van rég a blogon, és minden tökéletessége ellenére már változtattam picit rajta, na és a máz miatt most máshova került (belülre) a baracklekvár is. Na és mivel a mázhoz  elfelejtettem sűrített tejet venni, ezért itt is van egy kis módosítás, és működött.

Hozzávalók: ( 22-24 cm-es tortához)

- a mázhoz
4 gr zselatin
26 gr víz
70 gr cukorszirup (lásd lejjebb)
70 gr cukor
7g víz
30 gr cukrozott sűrített tej(tubusos) (én itt helyettesítettem! 20 gr tejszín 10 gr cukorral elkeverve)
80 gr fehércsoki

- a cukorsziruphoz:
 7 dkg cukor
30 gr víz
1 ml citromlé

A zselatint a 26 gr vízben megáztattam.
A cukorszirup összetevőit elkevertem, és addig forraltam, amíg a 110 fokot el nem érte, majd lehúztam a tűzről.
A cukorszirupot, a cukrot és a 100gr vizet felforraltam ,addig, amíg a 103 fokot el nem érte. A tűzről lehúzva hozzáadtam a zselatint, a cukrozott tejet és az összetördelt fehércsokira öntöttem. 3 perc állás után botmixerrel simára kevertem. Egy nagy fémszitán átszűrtem, hogy teljesen sima legyen. 

Ezután a mázat nagyjából  elfeleztem, egyik fele maradt fehér, a másik feléből elvettem keveset,amit icipici ételfestékkel világoskékre színeztem A nagyobbik részét több festékkel sötétebb kékre (Ha van fekete ételfestékünk, akkor azzal lehet a sötét  színt erősíteni, nagyon csak a kékkel nem jó felhígítani a mázat, hiszen meg kell dermednie. )

A Sacher tortát úgy csináltam,mint itt - de csak 22cm-es formába töltöttem, így magasabb lett viszont a sütési idő hosszabbodott, és a lisztből 2 dkg-ot holland kakaóra cseréltem. 

A piskótát ezután 3 lapba vágtam, jól megkentem finom házi barackdzsemmel, kívülről pedig nagyon vékonyan 5 dkg vajból és 3 dkg porcukorból készült vajkrémmel. Erre jöhet ugyanis csak a máz, különben egyrészt átütne a piskóta, másrészt be is szívná a máz egy részét. 

Ekkor be is kell hűteni egy negyed órácskára, addig készül a máz.

A máznak 35 fokosra kell hűlnie, ekkor tapad az alap vajkrémhez, de nem is olvasztja meg.

Először a fehér mázzal készültek a havas dombok, ezután a sötétkék máz közepébe csurgattam a világosabb kék nagy részét, éppcsak egyet belekevertem - így lett márványos hatású, mikor a tortára öntöttem.

Óvatosan egy nagyobb késsel is lehet húzni a mázat: gyorsan, és a felületet épp érintve - nem ettől lesz sima, magától, ez viszont erősíti a márványos hatást. A fehér részekre még utóbb csorgattam csíkokat a világoskék máz maradékából. Ami máz körben lefolyik, nyugodtan használható, ha gyorsan dolgozunk, és lehet még alakítani vele az összhatást.

Amarettis gyümölcskenyér

A jól bevált recepteket meg kell tartani, mondja mindenki - már hetedik éve  sütök  angol gyümölcskenyeret karácsonykor, nagyon szeretjük, és nem gondoltam volna, hogy valaha változtatok rajta. 

Az idei decemberi GoodFood-ban (az eredeti is GoodFood-os recept) láttam meg az amaretti kekszes gyümölcstortát, és egyből felírtam az elkészítendő listára. Karácsony  közeledtével viszont lemondtam a kísérletezésről, és úgy gondoltam, az ötlet alapján - vagyis hogy a liszt helyett kekszet használtak- inkább a már meglévő, sokszor bevált receptet variálom kicsit át. 

Mondjuk amaretti kekszet égen-földön kerestem, és végül  - csak majdnem aranyárban - találtam is, így a lisztből maradt egy kicsi, a diót lecseréltem mandulára, és használtam pár csepp keserűmandula-aromát is. 

És akkor most ezután ez lesz a fix karácsonyi gyümölcskenyér recept: kifejezetten jót tett neki a mandulásítás, a ropogós, száraz kekszek aromája, és egyenesen kiáltott a marcipánborításért: mivel cukrozatlan aszalt meggyet tettem a sütibe és a többi hozzávaló is csak szárított volt, egyedül a vörösáfonya volt enyhén cukrozott - egyáltalán nem lett sűrűen édes sem.

Hozzávalók:

65 dkg vegyes aszalt gyümölcs
20 dkg barna nádcukor
17,5 dkg vaj
5 dkg cukrozott cseresznye
1 tk reszelt gyömbér
1 narancs héja és leve
1 dl rum
3 csepp keserűmandula-aroma
7 dkg durvára vágott mandula
3 felvert tojás
8 dkg darált mandula
15 dkg amaretti keksz
5 dkg liszt
6 gr sütőpor
1 tk mézeskalács fűszerkeverék

kb. 10 dkg marcipánmassza,
piros és zöld ételfesték

A gyümölcskeverékben én  10 dkg sima és 10 dkg arany mazsolát, 10 dkg vörösáfonyát, 15 dkg aszalt barackot és 10 dkg aszalt fügét és 10 dkg aszalt meggyet  használtam, a fügét és a barackot kisebb kockákra vágva.

Egy nagy, 28 cm-es teflonserpenyőben az aszalt gyümölcsöket és a cseresznyét, a vajat, a cukrot, narancs kifacsart levét, lereszelt héját, a gyömbért és a rumot - amibe belecseppentettem és elkevertem a mandulaaromát -  kevergetve addig melegítettem, míg a vaj teljesen elolvadt. A keveréket felforraltam, azután lejjebb vettem a hőt, és gyakran kevergetve 10 percig bugyborékoltattam. Félrtetettem és hagytam kihűlni.

A sütőt 150 fokra előmelegítettem, és egy 18 cm-es szögletes, magasfalú sütőformát dupla sütőpapírral az alján és minden oldalán kibéleltem.(dupla sütőpapír: a hosszú sütési idő miatt, hogy  a süti ne piruljon agyon ott, ahol a fémformával érintkezik, mert akkor kemény kérget kap!)

A keveréket egy nagy tálba öntöttem, hozzáadtam a mandulát, jól elkevertem, hozzáadtam a felvert egész tojásokat, ezt is jól elkevertem, ezután kevertem bele  a morzsára tört amaretti kekszet, rászitáltam 5 dkg lisztet és a sütőport meg a fűszereket, ezeket is jól elkevertem (Ezt tényleg gondosan kell, mert a sűrű, enyhén karamelles szósz meg a gyümölcsök kicsit gombócszerűen tapadnak, és ha nem alapos a keverés, a "tészta" egyes helyein nem lesz tojás vagy liszt.)

A keveréket - a sarkokat is jól kitöltve - a formába kanalaztam, a tetejét vízbe mártott kanállal simítottam el.

45 percig sült, azután levettem a hőt 140 fokra és további 1 óra 15 percet sütöttem, de a második fázisban (mivel az én sütőm felül erősebb) már alufóliával takartam (nem kell szorosan rátenni, hogy tudjon a nedvesség kipárologni a tésztából). Miután lekapcsoltam a sütő, még egy órát kissé kinyitott sütőajtó mellett bennhagytam a süti, ekkor már tűpróba szerint teljesen átsül.

A formából rácsra fordítottam, hagytam teljesen kihűlni. A tetejére  a marcipánt a jobb kezelhetőség kedvéért kevés porcukorral kevertem, ételszinezékkel színeztem belőle keveset zöldre és még kevesebbet pirosra, a fehér alapot porcukorral meghintett munkalapon nyújtottam és vágtam méretre.

Chili-korianderes sárgarépa krémleves cheddar morzsával

Nem, nem a zöld korianderlevéllel, mert az nálunk senki se csípi - ezzel ellentétben a koriandermagot rendszeresen használom a sok curry-ben, sültek fűszerezéséhez,és most ehhez a leveshez.
Mégiscsak kétszemélyes a recept, mert annak ellenére, hogy a gyerekek külön külön minden összetevőt megesznek akár főzve, akár nyersen, akár más ételben, ezt meg sem kóstolták. Szerencsére rég túl vagyunk azon, hogy ilyeneken parázzunk, ők illedelmesen vártak a másodikra...
Szerintem az ilyen sűrű zöldséges-csípős krémlevesek pedig ritkán esnek jobban mint amikor kinn pörögnek a mínuszok, és az sem hátrány,  hogy ha a répa krumpli szép vékonyan szeletelt, 15 perc alatt van leves az asztalon.

 Hozzávalók: (2 személyre)

20 dkg sárgarépa
1 közepes krumpli
hüvelykujjnyi póréhagyma
2 dkg vaj
kb. fél liter csirkehúsleves
1 kisebb szárított chili
2 kk koriandermag
csipet só
fél dl tejszín

5 dkg cheddar

A krumplit, a répákat és a póréhagymát megtisztítottam, mindent vékonyan felszeleteltem, a felforrósított vajra dobtam, pici sóval kissé megdinszteltem. Hozzáöntöttem a levest, belemorzsoltam a chilit és a koriandert. A vékonyra szeletelt zöldségeknek fedő alatt10 perc elég volt ahhoz, hogy épp megpuhuljanak, ekkor a tejszínnel leturmixoltam a levest.

A sajtot lereszeltem, sütőpapírra teáskanálnyi kupacokat raktam belőle és 1 percre közepes fokozatra beraktam a mikróba.  A megolvadt, majd rögtön kihűlt sajtkorongokat elmorzsoltam, ezzel szórtuk a tányérban a levest.