Túró Rudi brownie

...az úgy volt, hogy  mindenféle túrórudi brownie-król beszélgettünk Dokival, és akkor nekem eszembe jutott, hogy nemcsak úgy (brownie-plusz-túrókrém) lehetne ezt elképzelni, hanem  igaziból, tényleg beletenni, semmi trükközés, meg mintha, hanem telibe.

Sokat.

Azóta se hagyott nyugodni a gondolat, és a csúnya, esős és hideg vasárnap pont ideális volt arra, hogy a délutánt egy ilyen dekadens süti tegye sokkal-sokkal elviselhetőbbé.

Igen, nyolc túrórudi kell hozzá: a gyerekek kétkedéssel fogadták a tartalékok hirtelen leapadását a hűtőben, (ez pazarlás, látszott a szemükön), de amikor kész lett a brownie, és langyosra hűlt, már sokkal kevésbé volt vádló a tekintetük.

Egyszóval, ha van otthon épp nyolc túrórudi - nálunk  mondjuk úgy, hogy eldugom a pénteki bevásárlásból - akkor ne hagyjátok ki: a brownie töménysége mellett szuper a finom citromos-savanykás klasszik túrórudi íz,  ami kivilágít minden falatból. (Na és jól is néz ki.)

Hozzávalók: (20x20-as tepsi, 16-20 brownie)

10 dkg darált mandula 

5 dkg liszt
fél kk. só 

4 dkg kakaó

4 tojás
20 dkg (nád)cukor 

15 dkg vaj

15 dkg étcsokoládé

8 túrórudi (nálunk a klasszik étcsokis mindenképp)

A csokit apróra tördeltem, a vajat is hozzáadtam és mikróban közepes fokozaton, többszöri keveréssel felolvasztottam, hűlni félretettem. Az első négy hozzávalót elkevertem. A tojásokat 1 percig mixeltem a cukorral, a száraz hozzávalókhoz öntöttem, hozzáadtam a langyos vajas-csokis keveréket és a tésztát simára kevertem.

A sütőpapírral bélelt formába öntöttem, 4 sorban belenyomkodtam a túró rudikat, hogy a tészta teljesen elborítsa őket.

175 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöttem. Néhány perc pihentetés után rácson hűtöttem ki. Először a túró rudikra merőlegesen 5 sorra vágtam fel, és ezután vágtam keresztben négyfelé, hogy az egyes kockák közepébe kerüljenek a rudik.

Srí Lanka-i zöldségcurry

Szó szerint. Vagy legalábbis felénk a petrezselymet/gyökerét mindig csak "zöldség"-nek hívták, anyukám, ha kiküldött a kertbe a (hús)levesfőzéskor, akkor mindig répát meg "zöldséget" kellett szednem és a kerti csapnál megpucolnom (nagyon untam és utáltam), sőt a petrezselymet (mámint a levelét) meg úgy nevezték, hogy zöldség zöldje... :D

Na, szóval ez petrezselyemgyökér, finom édes, most már nyersen is simán megeszem, de szerintem bármilyen műs zöldségből, vagy vegyesekből is szuper ez a curry, mert a szósz az tényleg mondent visz. Itt a húsos változata, és inkább úgy gondolom, nem kell a húst-zöldségeket keverni, más-más jellegű étel lesz belőle, de mindenképpen nagyon finom.

Hozzávalók: (4 személyre)

 4 szem szegfűszeg
1-1 csapott kk. édeskömény-mag, koriandermag és római kömény

 6 zöld kardamom
5 szem egész szegfűbors

1-1 csapott kk. kurkuma és cayennebors

2 ek. citromlé
 

5+5 dkg kesudió (ha sózott, ne adjunk az ételhez több sót, vagy csak utólag sózzuk)
3 ek.kókuszreszelék

60 dkg petrezselyemgyökér

5 dkg gyömbér lereszelve
4 gerezd fokhagyma, lereszelve

4 dkg vaj
2 nagyobb fej vöröshagyma
1 ek. paradicsomsűrítmény (a tubusosat használom az Aldiból)
kisujjnyi fahéj
6-7 dl húsleves
5 ek. sűrű kókusztej

 

A szegfűszeget, édesköménymagot, római köményt, koriandert, a kardamomból kiszedett magokat és  a szegfűborsot serpenyőben folyamatosan  kevergetve átpirítottam, mikor illatozni kezdtek, gyorsan mozsárba szórtam és porrá törtem. Hozzáadtam a kurkumát és a cayenne borsot, majd elkevertem a fűszerkeveréket a citromlével.

A serpenyőben megpirítottam a kesut, majd a kókuszreszeléket (ez pillanatok alatt kész,vigyázni kell) és a kesuból 5 dekát botmixerrel pürésítettem.

 

A petrezselyemgyökeret megtisztítottam, ujjnyi vastag karikára vágtam és egy nagy serpenyőben a forró vajon nagy lángon átpirítottam a gyömbérrel és a fokhagymával. Hozzáadtam a fűszerkeveréket, a kesupürét, a nagyon apróra vágott vöröshagymát , a paradicsompürét, a fahéjat és a levest. Kb. 30 percig félig lefedve pároltam, ezután a kókusztejet is hozzáadva még pár percig összeforraltam.

Tálaláskor lehet  megszórni  a megpirított, kicsit megtört kesudió másik felével.(Oké, a fotós adagra már nem maradt kesu, a képen snidling.)

Túrógombóckeksz

Természetesen a legeslegjobb túrógombóc  (felejtsd el a búzadarát jeligére) receptje már régesrég fenn van a blogon, van egy nagyon jól sikerült, pillekönnyű  túrógombóc-torta is, ami már Segítsüti akcióban is bizonyított.

És a túrógombóc most már kekszformában is elérhető :).

Eredetileg egy ricottás alapú  amerikai recept volt, narancsos-csokis, de mint tudjuk, a túrógombócban nincs ricotta, meg narancs és csoki se (legalábbis belül nem, bár nálunk vadul szórják kakaós cukorral a Népek, nézni is rossz) és a cukrot is lehet lejjebb csavarni, mint minden amerikai receptben. 

A végeredmény tényleg túrógombóc, keksz formában,  ezért simán lehetne összeragasztani is akár lecsöpögtetett enyhén cukrozott tejföllel, vagy barackdzsemmel, ami nálunk még szintén nagyon kell a túrógombóchoz (sokszor együtt a kakaós cukorral, azt még rosszabb nézni) de a legjobb szerintem egy kis vaníliás porcukorral meghintve.  

Oké, a képen épp (persze véletlenül, nem a gyerekek kérték) csokiba van mártva, szóval túrórudi keksznek is elsüthettem volna.

Hozzávalók:

7 dkg puha vaj
17 dkg cukor
1 nagyobb tojás
25 dkg túró
fél rúd vanília kikapart magjai
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
15 dkg liszt
4 gr sütőpor
csipet só
5 dkg étcsokoládé

A vajat a cukorral kézi mixerrel két percig habosítottam, egy perc alatt belekevertem a tojást, majd a túrót, a vaníliát, a citromlevet és a citrom lereszelt héjat.

Egy külön tálban jól elkevertem a lisztet, sütőport és sót, majd ezeket a túrós masszához adtam.

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, addig a tésztát hűtőben pihentettem.

Nedves kézzel diónyi gombócokat gömbölyítettem, egymástól 4 centis távolságra sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és  egy pohár aljával kisujjnyi vastag korongokká lapítottam.

12-14 percig sütöttem, ekkorra  a sütik alja világos aranybarna lett, és további öt percet hagytam pihenni a sütőből kivett tepsin.

Olvasztott csokoládéba mártottam szigorúan csak a felét, családi nyomásra.

Napfényes citromos pite

Van pár lemon pie recept a blogon, de ennek nem ér egyik sem a poros nyomába. Nem véletlenül, mert a recept a Stella Parkstól származik, aki BraveTart néven vezetett blogot, 2012-ben az Év Fiatal Cukrásza címet is elnyerte, és egy  étteremben pastry chef-ként dolgozott. És bár a blogra új recepteket már nem rak fel, de írja a könyvét és közben a Serious Eats-re készít tökéletes(ített) recepteket: és ő azután tényleg nyugodtan kiírhatja a címben, hogy "A tökéletes...". Minden cikk két részből áll: mit-hogyan-miért, részletes (sokszor kémiai/fizikai/biológiai) magyarázatokkal, és külön maga a perfekt recept.

A blogjáról van például ez a szuper karamellkrém, amit csináltam azután csokis, kókuszos (kókusztejes) és puncs verzióban is pl. a méteres kalácshoz vagy az expressz házi vajas-leveles tészta.

Ez a szimpla - és a hőmérőzésen túl - iszonyat egyszerűen elkészíthető klasszikus citromos pite valójában egy citromos ízorgia: a sok tojás ellenére az íze egyáltalán nem tojásos, nem is édes, nem is savanyú, teljesen kerek, olyan színvonalú, hogy egy desszerttányéron is megállná a helyét mindenféle morzsákkal, habokkal, egyebekkel megcifrázva. És bár 20x20-as méretben készül, a töménysége miatt nagyon kiadós, 2 kicsi kocka,egy kis tejszínhab, esetleg eper, és elégedett hátradőlés.

A krémből egy tojássárgáját lecsaltam, -  épp egy doboz tojásom volt itthon -  és emiatt csökkentettem a többi hozzávalót is arányosan, kivéve az egész tojásokat, és így is rendben volt.

Hozzávalók: (20x20 cm-es formához)

-a tésztához:
12 dkg liszt
6 dkg porcukor
11 dkg hideg, felkockázott  vaj
fél csapott  kk. só
2 biocitrom lereszelt héja

-a citromkrémhez:
3 egész tojás (M-es)
7 tojássárgája
25 dkg cukor
csipet só
5 biocitrom lereszelt héja
2,8 dl frissen facsart citromlé ( ez nekem  pont kijött az összesen 7 citromból)

A formát sütőpapírral béleltem, úgy, hogy a két szembelévő oldalán túllógjon a papír - így ki lehet emelni majd a kész sütit a formából. 

A tészta hozzávalóit késes robotgépben morzsássá pörgettem, beleszórtam a tepsibe és egyenletesen a belenyomkodtam. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Lehet folytatni a sütést a krémmel ezután, de akár egy napot is várakozhat a további műveletekre, csak be kell fóliázni a tepsit, ne száradjon ki a tészta.

Sorban összekevertem a krém hozzávalóit és egy vastagabb aljú lábasban 3 percig kis lángon kevergettem. Ekkor épp csak melegnek kell lennie. Ezután közepesre vettem a lángot és a rugós habverővel folyamatosan kevergetve (kb. 7-8 perc alatt) sűrűre főztem. Ekkor az ételhőmérő elérte a 75 fokot, a krémet  levettem a tűzről és a tésztára öntöttem, egyenletesre simítottam. Lefedtem a tepsit alufóliával és 10 percig 175 fokon sütöttem.

A sütőből kivéve levettem róla az alufóliát, hagytam szobahőmérsékletűre hűlni, majd újra letakarva hűtőbe raktam. Legalább egy óra szükséges ahhoz, hogy jól áthűljön.

Ezután: aligcukrozott tejszínhab, eper.

Az eredeti recept itt.

Fokhagymás-kakukkfüves burgonyatornyok

Igen, tudom, és biztos tudjátok Ti is, hogy milyen hihetetlen sokféle és egészséges köret van a krumplin és a rizsen kívül, tele velük az internet, de hát mit csináljak, ha az én Népem  hétvégente nagyon elszomorodna, ha egyik nap se lenne a hús mellé krumpliköret, hanem mindenféle zöldségek meg magok, meg babok, meg borsók és répák. Lehet az is, persze, csak nekik legyen krumpli. Egyszerű ez. 

Csak nagyon unalmas. 

És akkor a püré, meg a hasáb, meg a steakkrumpli helyett lett most ez a torony, finom, kicsit persze macerás, de egy darabig nem lesz unalmas, az ízekkel meg lehet játszani.

Hozzávalók: (12 tornyocska, nálunk elfogyott a kacsamellhez)

Kb. 1,5 kg közepes, hosszúkásabb krumpli

6 dkg + 2 dkg vaj

2 gerezd fokhagyma

kakukkfű

2 kk. só

A krumplit megpucoltam és uborkagyaluval szép vékony (kb. 1 milliméteres) szeletekre  vágtam egy mélyebb tálba. Már szeletelés közben  itattam le róla a nedvességet konyhai papírtörlővel. 

A vajat felforrósítottam, belereszeltem a két fokhagymagerezdet, hozzákevertem kb. egy evőkanálnyi friss kakukkfüvet,  2 kk. sót, a krumplira öntöttem és jó alaposan átforgattam (kézzel a leghatékonyabb) hogy alaposan bevonja a szeleteket.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a  muffinsütőt kibéleltem a kis kapszlikkal, az aljukat megkentem a külön felolvasztott vajjal, ne ragadjon bele a krumpli, és belerakosgattam a karikákat. Nem kell persze egyenként szórakozni vele, hiszen úgyis összetapadnak, meg a vékony szeletek hajlékonyak is, a lényeg, hogy belül maradjanak  a formán, és a tetejét pedig még nyugodtan lehet tornyozni, összesülnek, nem csúszkálnak szét.

Kb. 40-45 perc kell, hogy szépen megpiruljanak a szélek, akkorra már a tornyocskák belseje krémesre és puhára sül. És igen, más íze van, mintha ugyanilyen ízesítésű krumplipürét vagy steakkrumplit készítenénk. 

A recept innen, pár változtatással.

 

 

Marsala csirke

Amikor végképp kifogyok az ötletekből a hétvégi menühöz, és előhúzom az adu ász csirkemellet, a gyerekek örömujjongásban törnek ki. Nyilván akkor nekik rántva vagy szimplán natúr sütve, rengeteg krumplipüré-majonézzel, és teljes a boldogság, én meg feltúrom az internetet, hogy varázsoljak belőle valamit nekünk is - nemcsak ehetőt, de legyen valami íze is, ugye.

A Marsala csirke olasz eredetű amerikai étel, de ma már annyi igazi verziója van, hogy csak abban lehetünk biztosak, hogy van benne csirke, gomba, és amiről a nevét kapta,  szicíliai Marsala bor.

Az eredeti recept szerint lisztbe mártogatják a kisebb darabokra vágott csirkemelleket, hogy a szósznak testet adjanak, és rengeteg bor meg rengeteg vöröshagyma lassú összefőzésével sűrítik be - van benne még citromlé, kapribogyó és oregano is jöhet bele.

Ehhez képest ez egy könnyebb változat, jóval gyorsabban kész van, nincs rengeteg vöröshagyma, csak egy icipici fokhagyma, se citromlé, se kapribogyó, oregano helyett mustármag (tökéletesen illik hozzá) viszont  a sóoldatos trükköt érdemes kipróbálni: így lehet még a szósszal összefőzni, aromásítani a csirkemelleket, mégsem lesznek szárazak, hanem omlósak és puhák maradnak belül, a vastagabb részeken is, így  a sűrű tejszínes-aromás gombás szósz tökéletes párosítás hozzájuk.

Mivel itthon nem terem Marsala minden bokorban, nyugodtan lehet helyettesíteni hasonló (de száraz!) likőrborral: én portóival is próbáltam, és nem igazán volt érezhető a különbség - bár lehet, ekkor már nem kellene Marsala csirkének hívni.

4 fél csirkemell
5 dkg só
1 liter víz
(ezután a csirkét nem kell sózni egyáltalán,  az egész ételt is csak a végén, ízlés szerint)
frissen őrölt bors
2 olívaolaj és 2 dkg vaj
20 dkg csiperkegomba
1 dl száraz marsala/portói vagy félszáraz sherry
1 dl húsleves
2 dl 30%-os tejszín
1 tk mustármag, mozsárban megtörve
2 gerezd fokhagyma,vékonyra szeletelve

A csirkemelleket lebőröztem és 2 órára az egy liter víz és az 5 dkg só oldatába tettem. Ezután szárazra töröltem, borsoztam.

Az olajat egy nagyobb teflonserpenyőben megforrósítottam, úgy, hogy közben beledobtam az egyik, vékony szeletekre vágott fokhagymát is, de mielőtt elkezdett volna megbarnulni, ki is szedtem.

Ezután nagy lángon oldalanként 3 percig sütöttem a csirkemelleket, majd kivettem a serpenyőből, alufóliába csomagolva félreraktam. (addig is puhul belül) 

A felszeletelt gombát pirítottam meg nagy lángon az olajon pár perc alatt, hozzáadtam a marsalát, összeforraltam, hozzáadtam a tejszínt, húslevest, a mustármagot és a még fel nem használt fokhagymagerezdet. A melleket visszatettem a szószba, és kb. 8-10 percig pároltam, míg a szósz be nem sűrűsödött. Kis snidlinggel szórtam meg a végén.