2014. január 9., csütörtök

Szalagos fánk



Nincs benne semmi titok, se titkos összetevő, sem bonyolult konyhai fortély. Bár olyat fánkot nem tudok, mint amilyet a nagymamám csinált, mindenféle recept nélkül, csak úgy "gondolomra", de a Horvát Ilona szakácskönyv - amit anyukámtól kaptam előrelátóan valamikor a kilencvenes évek elején, amikor már önállóan vezettem háztartást -  fánkreceptje - éppúgy, mint pédául a moszkauer receptje -   tökéletes és már több mint egy évtizede csak ez alapján sütöm. Semmi extra, egyszerűen követni kell a recept utasításait - egy dologban nincs igaza: nem kell hozzá nagy gyakorlat - ha betartjuk az alapszabályokat, sikerülni fog, az eredmény pedig a képen látható. :)

Hozzávalók: ( minden szobahőmérsékletű  legyen, és innen még bizonyos hozzávalókat langyosítunk tovább)

50 dkg liszt
3 dkg friss élesztő
5 dkg porcukor
5 dkg langyos olvasztott  vaj
2 tojássárgája
fél dl rum vagy konyak
csipet só
kb. 5 dl  langyos  tej ( lehet picit több vagy kevesebb szükséges, a liszt minőségétől függ )

- a sütéshez olaj

A konyha legyen meleg, huzatmentes, én elzavarom a kamraajtónyitogató éhesvagyokmikorleszkész Népeket ilyenkor.

Egy nagy tálban a  liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam a porcukor felét, 2 deciliternyit a langyos tejből, és hozzákevertem kicsit a lisztből is. 10 perc alatt az élesztő megkelt - vagyis inkább a kovász megérett. A tojások sárgáját elkevertem a maradék porcukorral, a sóval, majd ezt, a lágy vajat  vajat és a maradék langyos tejet és a konyakot  is a tálba öntöttem és 10 perc alatt fényes, lágy tésztát dagasztottam a kézi mixer dagasztókarjaival. A tej mennyiségét ekkor lehet belőni, a lényeg, hogy nem ruganyos, hanem lágy, épphogy kezelhető  tészta-állagot kell elérnünk.
A tésztát kiemeltem a tálból, vékonyan megliszteztem a tálat, visszatettem bele a tésztát, a tetejét is megszórtam liszttel, a tálat folpackkal letakartam és egy órát kelesztettem. ( Meglangyosított, majd lekapcsolt sütőbe is lehet tenni.)

Lisztezett munkafelületre borítottam a megkelt lágy  tésztát, kicsit átgyúrtam és kisujjnyi vastagságúra nyújtottam.7 cm-es fém fánkszaggatóval szúrtam ki a fánkokat és  óvatosan egy enyhén lisztezett tálcára rakosgattam már szaggatás közben, és  konyharuhával letakarva fél órát kelni hagytam.

A 28 cm-es mély, vastagabb aljú  teflonserpenyőmben kétujjnyi olajat forrósítottam: amikor a belelógatott  fogpiszkáló körül sok apró buborék keletkezik, jó a hőmérséklete, lehet belepakolni a fánkokat. Felülről hüvelykujjal egy mélyedést nyomok a tálcán sorakozó fánkok közepébe, és óvatosan,  ezzel a  felükkel lefele fordítva teszem őket  először az olajba. Egyszerre nem szabad sokat belezsúfolni a serpenyőbe, mert túlságosan visszahűl az olaj; 4, max. 5 darabot szoktam sütni egyszerre, és az első oldal sütésénél fedőt is használok.
Közepes lángon sütve kb. 2-3 perc szükséges az egyik, majd fordítás után ennél kicsit kevesebb (mert ekkorra visszamelegszik az olaj, amit a belepakolt fánkok lehűtöttek) a másik oldal sütéséhez.

Papírtörlőre szedem a fánkokat az olajból és azonnal porcukorral szitálom, majd jöhet a rengeteg házi baracklekvár....






2 megjegyzés:

Illéskrisz Konyhája írta...

Csodálatosak és szalagosak. Azt a lekvárosat ide repíthetnéd... :o)

Eszter írta...

Épp terveztem, hogy ismét a Thomas Keller-féle fánkodat sütöm majd meg. De ez annyira csábító, hogy lehet teszek vele egy próbát!

Related Posts with Thumbnails