Spenótos túrótorta zöldcsütörtökre

Minden kedves ismerős és ismeretlen olvasómnak és a gasztros-csapat tagjainak boldog húsvétot, örömteli sütést-főzést, evés -ivást kívánok!! Ja és jó hógolyózást!!

A receptet hamarosan update-elem, és üzenem mindenkinek, hogy olvasok-olvasok-olvasok, de írni szinte már a saját blogomra sincs időm...de dolgozom a változtatáson!

Csirke valahogy

Vagy mi. Valami ilyesmi. Őszintén be kell valljam, hogy az "együnk valami kínait" jelszó nálunk azt jelenti leginkább, hogy a csirkemellhez hozzápárosítok valami sósat - ez általában szójaszósz - valami édeset -méz, ananász, sárgarépa, sárgabarack (bocsánat!!!) - valami savanyút - citromlé - mindenféle, hosszadalmasan felaprított zöldséget - zöldhagyma, paprika, uborka - jön még hozzá ilyen-olyan fűszer, esetleg kevés fokhagyma aztán irány a teflonserpenyő.
Most pedig, hogy közeleg a nyúl, abszolút aktuálissá vált, hogy szót ejtsek az angyalkáról, aki a Magyar Posta zöld kisfurgonja segítségével épp karácsony előtti nap hozta meg kismacs ajándékát: egy üveg szezámolajat (is). Az ünnepek alatt csak szagolgatásra futotta - nagyon finom, tiszta, füstös illata van - és aztán várt a sorára, hogy kipróbáljam. Amikor végre felmerült a "valami kínai" igénye akkor született meg ez a pikáns kis kaja, hamarabb, mint megfőtt hozzá a rizs.

Hozzávalók:

1 csirkemell
2 ek olaj
2 ek szezámolaj
1 ek szecsuáni bors
1 doboz konzerv ananász
pici só
5 ek szójaszósz


A csirkemellet és az ananászt egyforma kockákra vágtam. A felforrósított étolajba dobtam, átforgattam, hozzáadtam a szezámolajat is, kevergetve átpírítottam, hozzáadtam a frissen őrölt szecsuáni borsot, az ananászt és a szójaszószt. Még kb. öt perc kellett neki kicsit csendesebb tűzön és már kész is volt. Ekkor lehet sóval kicsit igazítani, ha a szójaszósz nem lenne elég.

Ha lesz egy kis időm..... igen, keresek még hozzá receptet! És köszönöm!!

Diós-paradicsomos halfilé

Kérem, akik elvből ellenzik a mikrosütő használatát, azok gyorsan olvassanak mást tőlem vagy másoktól.

Az úgy volt, hogy kezdő anyaként én is beleestem abba a téveszmébe, hogy újszülött gyermekem másra sem vágyik, csak arra, hogy egész nap szórakoztassam. Magától ez nem jutott volna eszébe, élte volna a csecsemők normális, evés-alvás-pelenkatelerakás ritmusát, de aztán vérszemet kapott. Így bár a fogmosásig és a zuhanyozásig általában sikerült eljutnom reggel tízre, de hogy meleg vacsorával várjam haza a ded apját, nos az asszonyt próbáló feladatnak látszott. Ekkor jött az ötlet, hogy hát a mikrosütő nemcsak cumisüveg-sterilizálásra való. (Tudom-tudom, arra se, de akkor ld. első sor) És mivel a mikrosütőhöz járt egy helyes szakácskönyv is, próbálkoztam. Azt már akkor sem hittem, hogy a mikróban van értelme levest főzni, pláne tortát sütni, de az alábbi halas, mint egyetlen kipróbált recept sokszor mentett meg az Ember szemrehányó pillantásaitól, amelyekből ki volt olvasható, hogy ha már egyszer itthon voltam egész nap, mégis mi a csodát csináltam :)

Bevallom, Gabojsza halas fordulója előtt végső kétségbeesésemben újra bepróbálkoztam a recepttel, de aztán az utolsó pillanatban csak sikerült a tapenade.

Mindenesetre a mikrós hal azért egy fokkal csak hátrébb van a gasztrobűnök toplistáján , mint a sajttal töltött előregyártott pulykamell, pedig az is sokszor kisegített egy évtizede...

És még egy rövid kis észrevétel a mikrókról. Nemrég láttam egy igazi, totális mikrosütőt, egyenesen a tengerentúlról. Nemcsak a mérete volt hihetetlen: kicsit nagyobb, mint egy normál villanysütő, hanem az előreprogramozott lehetőségek is: popcorn, frozen breakfast (mi az amit reggelire a fagyasztóból kell elővenni?????) frozen lunch, frozen dinner, pizza reheat. No comment.

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg tengeri halfilé
1 kis doboz sűrített paradicsom (Arany Fácán forever)
2 dl tejszín
5 dkg darált dió
2 ek liszt
2 nagy gerezd igazi fokhagyma
2 ek olaj vagy olvasztott vaj
1 tk. só
frissen őrölt bors

A kiolvasztott halfilét besóztam, lisztbe mártogattam, egy kerek jénai tálba rektam és ráöntöttem az összes többi hozzávaló keverékét. A befedett edényt 800watton 8 percig pároltam, és még 10 percig hagytam állni. Rizs vagy párolt zöldség tökéletes hozzá, a mártás nagyon finom, a halat meg egye, aki szereti.

Hát igen.Csábítóan minimális erőfeszítés. De végül is ugyanezt az eredményt elérhetjük forró sütőben 20 perc alatt, és akkor mellőztük a mikrosütőt.

A recept eredetileg a Sütés-főzés mikrohullámon c. könyvből származik, kis módosításokkal: a ketchup már tényleg túlzás volna!

Konyhatechnika

Kisebb: Anya, anya, rosszat álmodtam! Azt, hogy a babaszoba kerítésénel leskelődött egy Vad Sün, csúnya sárga szeme és sárga foga volt!!!

Nagyobb: Jól van, jól van, na...Ha az én szobámba bejönne egy ilyen vad sün én........KIBELEZNÉM!!

Enni tavasszal

Cserke gurította nekem a tavaszi kördést. Ahogy láttam a témáról szóló korábbi bejegyzéseket, egyértelmű volt, hogy én a retek-táborba tartozom. Biztosan nagy szerepe van ebben a nosztalgiának is, amikor gyerekként természetes volt, hogy tavaszi estéken mindig nekem kellett kimenni a kertbe, hogy a vacsorához hozzak. Annak a reteknek az íze, harsogása máig itt van a számban - vagyis inkább a fejemben - és borzasztóan irigylem Cserkét, aki még kap a szülői házból Igazi Retket. És bár a kördés témája nem az ipari jellegű növénytermesztés szapulása, bizony retekügyben (is) könnyen becsaphatjuk magunkat. A tél elmúltával erős színekre és roppanós zöldségekre vágyva könnyen elcsábulthatunk akár most is egy vidám piros csomóra, aminek kizárólag esztétikai erényei vannak. Teljesen szabályos gömböcök, amelyek fél nap után rugalamatlan, töppedt és ízetlen bogyókká alakulnak a hűtőszekrényünkben, vagy ha megőrzik is viszonylag normális állagukat, akkor a felszedés előtti locsolástól és a rengeteg műtrágyától inkább ízetlen lufihoz hasonlíthatóak.

Az a valódi, tavaszt hozó retek nekem kicsit szabálytalan (lásd fent), van amelyikben alattomos kis alagutat vájtak itt-ott a kukacok, és lehet bosszankodni, hogy retekfaragásba fullad a vacsora előkészítése, de akkor is egyszerre édes, csípős, harsogós, sűrű és ropogós, föld-és tavaszszagú egyszerre.
És persze, ha tavasz, akkor még ott a zöldhagyma, az első sóska, a sonkából készült húsvéti sonka és a vele főtt tojások, meg anyukám húsvéti kalácsának íze, ami már majdnem ugyanolyanra tudok én is, a barkák selymessége, a téli álmoból nyújtózkodva ébredő dédelgetett növényeim, a fogadalom, hogy sosem eszem bárányt, (így van) és sikongató gyerekeink, amikor megtalálják a kertben a csokitojásokat és figurákat, amiket a kutya meghagyott.

Gurítom a kördést, Ettinek, Marmalade-nak és Áginak.

Zöldborsós-tonhalas penne

Csak hogy ellentmondásból ne legyen hiány... Psimth ide vagy oda (lásd: P.G.Wodehouse: Forduljon Psimthez - mindenki olvassa el és dobja fel vele egy pocsék napját, és utána ismétlődően újra számos másikat), azért halat enni kell. Mert egészséges, kell az ereknek, koleszterinnek, agynak, a benne található számos nehézfém pedig a májnak. Tehát van a tarsolyomban jópár halas étel, amit a lelkesedés alacsony foka eddig nem juttatott el a bejegyzésig. Péntek pedig egyébként tésztanap, úgyhogy ez a gyors ebéd született meg a kamrából:

Hozzávalók:

35 dkg penne durumtészta
15 dkg zöldborsó
1 doboz 185 gr-os tonhalkonzerv
1 csokor felaprított petrezselyem
3 ek olaj
sok frissen őrölt bors
só

A tésztát lobogó sós vízben 15 perc alatt nem al dentére, hanem amúgy magyarosan puhára főztem.
Addig a (mirelit) zöldborsót egy teflonserpenyőben az olajon átforgattam és lefedve, sózva 5 perc alatt (csakis Iglo) megpároltam. A tonhalkonzervről az olajat lecsorgattam, hozzáadtam a zöldborsóhoz, a petrezselyemmel meg a borssal jól átforrósítottam, a kifőtt tésztával összekevertem, és karakteresebb (most Pannónia) sajttal tálaltam.

Ha hagyunk mindent kihűlni, és adunk hozzá 2-3 ek olívaolajat (vagy aki szereti a halízt, egye fene, ne öntse le a konzerv olaját), csavarunk rá egy fél citrom levét és reszelünk rá a héjából, kiválóan eladhatjuk tonhalas-zöldborsós tésztasalátának is.

Ez nálunk két adagnak számít és 20 perc alatt kész van.