Ropogós-omlós citromos keksz

Ez még csak olyan adventi előzetes, mert ezek a kekszek igazán szerény külsejűek: sehol a precíz máz, nincsenek csillogó cukorkák, nincs derékkszaggató kekszszaggatás - tepsirerakosgatás órákon át (bár ezt gyermekmunkával át lehet hidalni, de az enyémeim nagyobbak és  rafináltabbak már annál, hogy ilyenben 10 percnél többet részt vegyenek), hanem csak egyszerű terülj-terülj golyóbisokról van szó Ettől függetlenül  nagyon finomak, ideális teához-tejhez-kávéhoz, hosszan eltartható, kicsit ropogós, kicsit omlós, már-már nagyüzemi jellegű, utánozhatatlanul addiktív állaga van, amit viszont nem ipari mennyiségű és jellegű adalékokkal, hanem szódabikarbónával, sütőporral ÉS citromlével (ezt nem szabad kihagyni, mert ez nemcsak az ízért hanem az állagért is megdolgozik) érünk el.

A mák-szezám párosítás tetszőlegesen variálható, de egyrészt jól néz ki, másrészt ez is ad egy kis plusz ropogósságot a keksznek.

Hozzávalók: (25-30 db kekszhez)

25 dkg liszt
6 gr sütőpor
6 gr szódabikarbóna
1 gr só (kb. egy csapott kávéskanál)
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás
2 ek. citromlé
2 citrom reszelt héja

15gr mák
15 gr szezámmag
1 ek. barnacukor

Az első négy hozzávalót jól elkevertem. A vajat és a cukort kézi mixerrel egy percig habosítottam, belekevertem  a tojást, citromlevet és reszelt citromhéjat is. A lisztes keveréket hozzáadtam, simára összedolgoztam.

Egy kis tálban összekevertem a szezámmagot, mákot és a barnacukrot.

A puha tésztából kisebb diónyi  (2 dkg-os: az elsőt mérjük ki, azután ehhez igazítsuk a többi golyóbis méretét) gombócokat formáltam, beleforgattam a mákos keverékbe, közben már kicsit ellapogattam (így könnyebben tapadnak rá a magok). 

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, két-három centi távolságban egymástól, és egy pohár aljával  fél centinél kicsit vastagabb korongokká lapítottam. (Ha vékonyabbak, a sütési idő rövidül, viszont nagyméretű, laposabb kekszeket kapunk, állagra ugyanolyan finom.)

190 fokra előmelegített sütőben kb 12 percig sütöttem, rácsra szedve hűtöttem őket.. A kekszek ekkor még puhák, tortalapáttal lehet hozzájuk nyúlni, kihűlés után viszont finom ropogósak-omlósak.

Málnahabos Sacher torta

A novemberi szülinapos eredetileg Cookie Monster (mármint Cookie Monster alakú, kék) tortát szeretett volna, és bár sokáig beletörődtem abba, hogy brutális mennyiségű kék ételfestékkel kell színeznem valami jobb sorsra érdemes tortakrémet (na és bevinni az ünnepelt meg a barátnői szervezetébe), de végül nem tudtam megállni, és minden diplomáciai készségemet bevetve (amiből ismerjük el, ilyen helyzetekre kevés jut már) sikerült lebeszélnem erről a verzióról, így viszont jött az örök málnás, de - jó ízlésű kívánságra - Sacher alappal, és a mandulás-étcsokis  tészta tökéletesen működött a málnás-tejsznínes, joghurtos krémmel is.

A régi jól bevált Sacher torta 26-os formára hangszerelt laposabb verziója a 20 cm-es formában gyönyörű magas piskótát adott, a krém pedig már kisebb-nagyobb eltéréssel rendszeres szülinapi szereplő; őrült színét pedig kizárólag a málnának köszönheti.

Sajnos mikorra a tortára került sor, már nem voltak normális fények, így csak szeletről van kép másnapról, de nem olyan nehéz elképzelni: magas, sötétrózsaszín és szórócukor mindenütt...

Hozzávalók: (20 cm-es kapcsos forma)

- a tésztához

15 dkg étcsoki (min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor10 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

- a krémhez

50  dkg málna
50 dkg natúr  joghurt
15 dkg cukor
2 dl tejszínhab
2 habfix
6 lap/10 gr zselatin

A krémhez a joghurtot előző este tiszta zsebkendővel bélelt nagy fémszitába öntöttem és hagytam lecsöpögni.

A tészta receptjét egészben írtam le, de mivel szép magas lapokat akartam, két részletben sütöttem meg, 2/3-1/3 arányban elosztva a hozzávalókat. 

A csokit a vajjal együtt a mikróban közepes fokozaton összeolvasztottam.  Elkevert lisztet a sütőporral, a mandulával,  csipet sóval. A tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. 

A tojássárga-porcukor keverékhez adtam a kihűlt vajas-csokis keveréket,majd felváltva, két-két részletben a lisztes keveréket és  a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)

A sütőpapírral bélelt tortaformában a nagyobbik adagot  kb. 20-22 percig - tűpróbázva - sütöttem. 5 percig még a nyitott sütőben hagytam, rácsra fordítottam, és ugyanígy - csak rövidebb ideig, kb. 18 perc alatt lett kész - kisütöttem az egyharmadnyi mennyiséget is.

A málnát felolvasztottam,összeturmixoltam a lecsöpögtetett joghurttal és a cukorral. (összesen 0,5 liternyi sűrű turmixot kaptam. Ha több lenne, akkor a zselatin mennyiségét 1 deci pluszonként 2 gr-mal emelni kell!)

A tejszínt az utasítás szerint habbá vertem a habfix-szel.

A zselatint 4 ek vízben néhány percig áztattam, hozzáadtam pár evőkanálnyit a málnás keverékből és felmelegítettem, simára kevertem, majd hozzámixeltem a málnához.

Beleforgattam a habbá vert tejszínt is.

A nagyobbik piskótalapot vízszintesen félbevágtam, a tortaforma oldalát sütőpapírral béleltem, és benne  összeállítottam a tortát. A lapok közé a krém egy-egy harmada került, és 15 percre be is tettem a mélyhűtőbe, mielőtt rápakoltam volna a következő szintet.

Kívülről a maradék egyharmad krémmel vontam be a tortát, de előtte félórára a krémet is beraktam a hűtőbe.

3-4 óra hűtés szükséges, hogy a torta a formából biztonsággal kivehető és  szépen vágható legyen.

Az ünnepelt kívánságára színes szórócukor borította az egészet kívülről.

Diós-sherrys csirkemell

Nem ismerek ennél tökéletesebb elkészítési módját a csirkemellnek: átsül, de mégis szaftos és omlós marad, nem kell klopfolni, nem kell szálkásra és rágósra párolni, és kb 10 perc alatt van ebéd, ha a köret már megvan. Tulajdonképpen ezt a cideres verziót akartam megcsinálni, de rájöttem, hogy a hűtőben nyár óta hallgató cider mentolos-lime-os, így passzoltam az After Eight csirkemellet, és lett sherry-s diós, jobban is illik az őszhöz.

Hozzávalók: (4 személyre)

2 nagyobb csirkemell
6 dkg só
1 liter víz

frissen őrölt bors
3 dkg vaj
5 dkg dió
fél dl félszáraz sherry
egy tk. méz
1 mandarin leve

A csirkemelleket 2 órára a hideg sós vízbe raktam. A diót a serpenyőben szárazon kevergetve enyhén megpirítottam. Egy nagyobb darab - akkora, hogy a melleket majdbele tudjam csomagolni - alufóliát előkészítettem.

A húst megtörölgettem, leszárítottam, borsoztam (sózni már nem kell a sóoldat miatt, esetleg csak a végén) és a felforrósított vajon oldalanként 3 percig - nem kell mozgatni - jó közepes lángos sütöttem. Ezután az alufóliára szedtem és szorosan becsomagoltam.

A serpenyőben maradt vajra dobtam a diót, hozzáöntöttem a sherry, a mandarin levét és a mézet, és felforraltam a szószt. Visszaraktam a csirkemelleket a serpenyőbe és fedővel letakarva kis lángon  további 3 percig sütöttem.

Capuccino keksz

Nem írnám itt le , hogy mennyi kávét szoktam inni, mert anyukám is be szokott ide nézegetni, de mivel simán iszok este hatkor, meg tízkor is, ha megkívánom, és semmilyen hatása nincs arra, hogy mikor mennyit alszom (sőt, szerintem a vasárnapi ebéd utáni kávé után a legédesebb egyet szundítani) szerintem teljesen érthető, ha a kávé mellé az ember még bekap egy-két kávés kekszet, biztos, ami biztos.

Emellett pillanatokon belül elkezdődik az adventi kekszsütési szezon, lehet kipróbálni, mert ez a keksz kávé nélkül is nagyon finom, tejszínes-fahéjas-omlós-ropogós. (Ezt a réges-régi teás kekszet hangszereltem át kávésra-fahéjasra.)

Hozzávalók: (20-22 db kekszhez)

0,5 dl tejszín
2 gr. nescafé (kb. 4 kávéskanál)
5 dkg porcukor
7 dkg vaj
1 tojás, szétválasztva
egy csipet só
12 dkg liszt
késhegynyi őrölt fahéj

a kekszek szórásához:

2 ek. nádcukor
1 tk. Nescafé

A tejszínt felforraltam és feloldottam benne a Nescafét. (kevergetni kell, lassan megy)

A porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, hozzáadtam a tojás sárgáját, aztán a kávés tejszínt, majd hozzágyúrtam a lisztet és a fahéjat.

A puha tésztát folpackba csomagolva, jól ellapítva, fél órát pihentettem a hűtőben (ekkora kezelhetővé dermedt), azután lisztezett munkalapon gyorsan kisujjnyi vékonyra nyújtottam, kiszaggattam.

A szóráshoz a Nescafét mozsárban porítottam és a nádcukorral elkevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam a kekszeket, az enyhén felvert tojásfehérjével megkentem, megszórtam a kávés nádcukorral, és 160 fokra előmelegített sütőben 18-20 percig sütöttem.

Batyuban sült körte

Mivel a  hétvégére eléggé kimerültünk a mindenféle felújításokban és utazásokban, a jól bevált " lusta asszony kacsáját" terveztem be a vasárnapi ebédhez. És mivel a lassú sütés miatt rengeteg szaft/zsír gyűlik össze a tepsi alján, a köretnek szánt körtéknek muszáj volt tepsin kívüli helyet szorítanom a sütőben. Így lett ez a körte batyuban sült, de mondhatjuk en papillote-nak is, ha fel akarunk vágni a franciás (gasztro)műveltségünkkel. 

Tény, hogy jobban átjárták a fűszerek aromái, az egyébként nem túl érett körték ennyi idő alatt pont tökéletesre párolódtak, nem voltak babaétel-puhaságúak sem, hanem finom selymesek-krémesek.

Persze most is voltak, akiknek a krumplipürét preferálták, a majonézről nem is beszélve :)...

Hozzávalók:

4 kisebb Vilmoskörte
2 ág rozmaring
1 kk. őrölt gyömbér
1 mandarin leve
kevés méz

A körtéket feleztem, egy nagydarab sütőpapír közepére raktam, megszórtam a vágott felüket a gyömbérrel, az aprított és a mozsárban kissé megdögönyözött rozmaringlevelekkel, meglocsoltam a mandarin levével. A sütőpapír sarkait összecsíptem, bebatyuztam a körtéket és jó szorosan megkötöttem a tetején.

A majdnem kész kacsa mellé raktam és 20 percig pároltam 200 fokon.

A sütőből kivéve kevés mézet csorgattam még a körtékre.